A 24 órás verseny története - III. Hír

powerhiker.fw.hu
2006/04/14
Kouros visszatér, hogy elérje legjobb eredményét 1995-ben Franciaországban, Surgeres-ben, rövid visszavonulás után, Yiannis Kouros visszatért az ultrafutás világába, ezúttal ausztrál állampolgárként. A 48 óra első napján megjavította a világ legjobb pályaeredményét, 285,363 kilométert futva. A következő évben, kiváló formában érezve magát, az ausztráliai Coburg pályán 294,104 kilométerre javította a csúcsot.
Hirdetés

Kouros régóta kinyilvánított célja 300 kilométer lefutása volt 24 óra alatt. Ebben a törekvésében az esős időjárási körülmények akadályozták következő 24 órás versenyén 1997 márciusában, Canberrában, de így is megjavította a világ legjobb pályaeredményét, 295,03 kilométerre. Továbbra is a 300 kilométert célozva, és hallva, hogy jobb időjárási körülmények várhatóak a Coburg pályán hat héttel később, újabb kísérletet tett.200 kilométerig jól haladt, de derék és térdsérülések miatt meg kellett elégednie 266,18 kilométerrel. Visszatért Surgeres-be egy újabb kísérletre a 48 órás csúcs megjavítására, de megint sérülés akadályozta. Ésszerű módon rászánta a szükséges időt a gyógyulásra, Európában maradva a nyáron. Októberre készen állt, amennyire csak állhatott. Benevezett az éves Sri Chinmoy 24 órás versenyre Adelaide-ben. Itt valósította meg mesterművét, 303,506 kilométert. A verseny után nyomatékosan kijelentette, hogy arra számít ez a csúcs évszázadokig fog fennállni, és hogy soha többé nem indul 24 órás pályaversenyen. Teljesítménye 10 %-kal jobb, mint a következő legjobb futóé, és közel lehetetlennek tűnik a megdöntése. Az ehhez az eredményhez szükséges sebesség 4:45 perc/km átlagban, a teljes 24 órára. Könnyen igaza lehet abban, hogy a rekord évszázadokig fennáll. 27,3 kilométerrel több, mint a legközelebbi futó eredménye (Anatolij Kruglikov), ami olyan mértékű dominancia, amit az atlétikában talán csak Tomoe Abe 6:33:11-es 100 kilométeres idejéhez lehet hasonlítani. Siderenkova, Lomsky, Reutovich Időközben a női 24 óra is fejlődött. Sigrid Lomsky, a német 100 kilométeres válogatott korábbi erőssége új országúti legjobb eredményt, 243,657 kilométert ért el Bázelben, 1993-ban, 51 évesen megnyerve Európa Bajnokságot. Eredménye kétségtelenül a világ legjobb eredménye volt, míg Elena Sidorenkova 248,901 kilométert nem futott egy fedettpályás versenyen Oroszországban, Podolsk-ban, 1996-ban. Ezt az eredményt azonban nem lehetett hitelesíteni. 1998 májusában egy újabb orosz nő, Irina Reutovich futotta túl a világ legjobb pályaeredményét, 242,624 kilométerrel, a nemzeti bajnokságon Moszkvában. Reutovich az ezredforduló domináns női 24 órás futójává vált. Bérces Edit 2002 szeptemberében Bérces Edit 250,106 kilométert, a világ legjobb eredményét érte el Veronában. Teljesítménye új célt jelent a törekvő női ultrafutók számára. Összefoglalás A versenyszám nagy utat tett meg 1953, az első amatőr 24 órás verseny óta. A túlélés próbájából az önismeret, taktika és tapasztalat versenyévé vált. Mindazonáltal, a 24 órás futás késhegyig kiélezett verseny, modern harcosai mindent megtesznek, hogy megvalósítsák az optimális sebességet, kockáztatva a mindig fenyegető lehetőséget, hogy a kimerültség és sérülés szakadékába zuhannak. Ezért olyan lenyűgöző és vonzó a 24 órás verseny. Ha lemaradt az első két részről a számokra kattintva pótólhatja: 1 , 2 .
Hirdetés