- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Valószínűleg többen vannak azok, akik csak úgy teljesítenének egy maratont, hogy házat kapnak érte, mint azok, akik az Északi-sarkról egészen a Déli-sarkig futnának úgy, hogy a teljesítés érdekében el kell, hogy adják a saját ingatlanjukat.
Akkor mégis mi motiválta az ausztrál Pat Farmert, hogy ezt megtegye?
Az ex-parlamenti képviselő többször vágott már életében olyan vállalkozásba, melyek súrolják az emberi teljesítőképesség határát. Például két alkalommal csinálta meg azt, hogy felfutott a Sydney-ben található AMP torony tetejére, majd megfordult és lefutott onnan, majd újra fel és újra le, mindezt megállás nélkül 24 órán át. A második alkalommal megdöntötte korábbi rekordját, mellyel már az Everestet is meghódította volna, és így fél millió dollárt gyűjtött rákkutatáshoz.
A tavaly áprilisban kezdett vállalkozását is hasonló jótékony szándék vezérli. A vöröskereszt adatai szerint minden évben 4 millió ember hal meg a rossz higiénia és a szegényes, rossz minőségű ivóvíz ellátás miatt, ebből minden második egy gyermek. Érdekes adat, mely szerint a Föld lakossága átlagosan egy nap 10 liter vizet használ fel, míg itt, Európában 135 litert fogyasztunk fejenként! Azt hiszem, ezt az adatot nem kell kommentálni.
Ezek a számok késztették az ausztrál ultrafutót, hogy eladja a házát, szponzorokat szerezzen és nekiinduljon a közel 24 000 km-es távnak. Az út során azt a célt tűzte ki, hogy 100 millió amerikai dollárt gyűjt vöröskeresztnek, ezzel segítve a tiszta ivóvízért folytatott munkájukat. Közeledve az úticéljához, (a cikk írása idejében már Patagóniában koptatja a futócipőjét) a 49 éves Pat még mindössze 100 000 dollárnál tart. A futó sajnos nem kapta meg azt a figyelmet, mint amit szeretett volna, főleg az Egyesült Államokban.
Az útvonal
A távot 5 szakaszra osztotta Farmer. Az első egy hótalpas gyaloglás volt három kísérővel az Északi-sarkról a Ward Hunt szigetig, Kanadáig. 760 km-en át húzták maguk mögött a kajakokat, a felszerelést és egy Magnum 44-est, ez utóbbit a jegesmedvék miatt vitték magukkal. A kajakkal természetesen nem „lógni” akartak, de ahol a jégmező nem tette lehetővé a folyamatos haladást, úszás helyett inkább kajakba ültek, amit kis jóindulattal elfogadhatunk indoknak. Ward Hunt szigetéről Radissonig repülő segítségével jutott el a csapat, ahol megkezdődött a második etap.
Kanadától Panamáig
11 744 km futás, keresztül Kanadán, az USA-n, Mexikón és Közép-Amerikán, egészen Panamáig. E leghosszabb szakaszon 14 fős személyzet kíséretében haladt Pat. Érintette Montreált, New Yorkot, Washingtont, Houstont majd a Panama-csatornán átkelve bevetette magát a közép-amerikai dzsungelbe.
Darien dzsungele
250 km bozótharc. A Darien-fok környéke elég hírhedt vidék, mely Közép-Amerika és Dél-Amerika, pontosabban Panama és Kolumbia határán terül el. A vidék annyira vadregényes, hogy itt a Pán-Amerikai országút is megszakad, és ezt az érintetlenséget kihasználva drogbárók, fegyveres csoportok tartják ellenőrzésük alatt. A mocsaras dzsungelen 20 fegyveres kísérővel kelt át Farmer, hogy útját civilizáltabb körülmények közt folytathassa dél felé.
Dél-Amerika
9693 km futás Argentínáig, Tűzföldig. Kolumbiából, Ecuador, Peru és Chile érintésével jutott el a világ végeként is emlegetett Ushuaia-ig, amely egyben a világ legdélebbi lakott városa. Innen futóútvonal hiányában ismét repülőre pattan (ez még nem történt meg) és a Ronne Jégmezőig meg sem áll.
Antarktisz
900 km a jeges birodalomban, a már bejáratott, északi-sarki csapattal. Itt, délen nem visznek magukkal kajakot és jegesmedvéktől sem kell tartaniuk, de a kimerültségtől, a hóviharoktól és a közelgő téltől és sötétségtől annál inkább.
Kövesd Te is Pat Farmer futását, vagy ajánlj fel 10 dollárt a vöröskeresztnek!