Zadar 2017 Hír

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2017/04/10
Hirdetés

Zadar 2017

Zadarban, de egész Horvátországban 10 évvel ezelőtt még alig volt uszoda. Aztán majd minden nagyobb városban felhúztak egy kis gyöngyszemet. Zadar is kapott egy UFO-ra emlékeztető gyönyörű sportcsarnokot, mellette egy Pazar uszodával, 400-as futópályával. Mindezt betették a város közepébe. Tökéletes triatlonos edzőtábor helyszín alakult ki így, ahová a jövőben vissza fogunk járni. Megközelíthetőség ötös (5-6óra autóút), időjárás márciusban tökéletes. Sőt, ahogy néztük, a régi kedvenc Isztriához képest itt mindig pár fokkal melegebb volt, és az útválaszték is több. Néha úgy éreztük magunkat, mintha Ausztriában lettünk volna…

Edzői pályafutásom legnagyobb tábora elsősorban kerékpáron okozott gondot, ugyanis a horvát után elég keskenyek, és az emberek sem túl toleránsak a kerékpárosokkal, így 8-10főnél hosszabb sorok már baleset veszélyesek. A koordinálásban segítségemre volt Ruzsás Dávid, aki jobb kezemként vitte a legerősebbeket. A 2ik csapat Golobokov Szergej top amatőrünk vezényletével tekert. A 3ik keróssor állandó felügyelője az újonc, de igen rutinos Lengyel Sanya volt. Feleségem is besegített a lassabbak pátyolgatásánál, és én is kivettem a részem rendesen. Ide-oda ugráltam a csoportok között. Az 5, időnként 4 felé osztás működött. A versenyzők is át lettek néha pakolva innen oda, vagy onnan ide. Attól függően, hogy milyen edzés volt, mi várt rájuk délután. A legfontosabb infó azt volt, amit a csoport führerek meséltek el edzések után.

Ami érdekes volt, hogy abszolút összebarátkoztak a tizenéves sihederek a vérprofi negyvenes üzletemberekkel. Minden este tartottam egy eligazítást, amit volt, hogy kiegészített egy órás alap-élettan előadás, avagy alapszintű kerékpár szerelési bemutató. Ilyenkor igyekeztem megbeszélni a hibákat is, elmondani a másnapi teendőket, hogy a reggel 9es indulásnál a kérdések száma leredukálódjon a 100-ról mondjuk 50-re. :)

Az futópályát sajnos éppen felújították, így egy 500m-re lévő parkban futottunk, ahol egy 500-as és egy 800-as kört mértünk ki. A végén már nem is bántam, hogy ott futottunk, sokkal élvezetesebb volt, mint egy rekortán pálya.

A coachingolt csapatomat gyorsan elnevezték a pimasz fiatalok „Mócsingos” sornak. Ez azóta is rajtuk maradt. Nekem tetszik, szerintem nekik is.

 

20170311_160002.jpg
20170311_160002.jpg

 

Hogy mi értelme egy ilyen tábornak? Ezt utólag már senki sem vitatja. Előtte nagyon kemény marketinget nyomtam az újak szüleinek és a mócsingoknak is, hogy jöjjenek mindenképpen, mert amellett, hogy várhatóan nagy élmény lesz, olyan tudást is magukra szedhetnek 10nap alatt, elsősorban kerékpáron, ami budapesti körülmények között szinte lehetetlen ilyen rövid idő alatt. Olyan ínyencségeket tudtunk gyakorolni, mint az egy-lábazás, egy soros forgás, 2soros forgás, síkon KA edzés, GA2-WSA tempózás és társai. Ma már nem veszik káromkodásnak, ha a német szakzsargonból vett elnevezéseket használom. Mindenki tudja azonnal, mi az, hogy kell jól végrehajtani. Aki életében kábé először ült kerékpárra, az pedig olyan biztonságos tudást ért el a megtett szumma kilométernek hála, hogy már nem remegve megy ki egy Budapest környéki főútra. Ugyanilyen fontos, hogy mindenkivel eljutottunk a 100km körüli kerékpározásig, ami után itthon egy délutáni 40-50km már-már viccesnek tűnik, illetve egy ilyen edzésbe már nyugodtan tehetek minőséget, meg sem kottyan senkinek.

Járulékos „negatív következménye” egy ilyen tábornak, hogy annyira összehaverkodnak a tagok, hogy utána az egyébként komoly edzésinfók megosztására létrehozott messenger csoportokba néha be kell írjak, hogy ne szemeteljék tele mindenféle agymenéssel, és poénkodással. De ez legyen a legnagyobb gondom, kezelem ezt is!

Hirdetés