Menü

2017.11.05.     Hozzászólás 4

Triatlon és a szürkeállomány

A triatlonsporttal kapcsolatban sokszor elhangzik, hogy mennyire fiatal sport. Ez persze az olyan hagyományos sportokhoz mérve, mint a birkózás, vagy súlyemelés igaz is. Ennek ellenére azért szépen lassan, így 40 év után, a fiatalságot, mint a triatlont „megkülönböztető” kategóriát elhagyhatnánk már! Ráadásul ne felejtsük el, a triatlon 40 éve egyben az emberiség leginnovatívabb 40 éve, azaz több történhetett, és történt is ebben a 40 évben, mint mondjuk egy ősrégi sportban 1900-tól 1980-ig 80 év alatt!


Sokszor úgy érzem, hogy ennek a fiatalságnak a hangoztatásával csak azt érjük el, hogy a triatlont alkotó sportágak képviselői, de más sportágakban tevékenykedő élettanászok, szakemberek, avagy sima önjelölt megmondók is úgy tekintsenek ránk, mint a lesajnált kistestvérre, akinek még minden új, és bármilyen ötletnek, „jótanácsnak” lelkesen tapsolnak.

 

A triatlon, fiatalsága dacára hihetetlen színvonalra emelkedett

A nemzetközi mezőnyben hemzsegnek az olyan versenyzők, akik könnyedén lennének döntősök egy magyar 1500m-es OB-n. Kerékpáron több exprofi, aki áttért triatlonozni (Armstrong, Jalabert, Vinokourov) képtelen volt első időt tekerni kerékpáron! Futásban pedig olyan szinten van egy Alistair Brownlee, hogy a Londoni Olimpián arról cikkeztek, hogy kerékpár utáni futóidejével is befért volna az olimpiai 10km döntőbe.

De nézzünk szét itthon! Az EYOF-on egy triatlonos lány nyert aranyat az atlétáknak (az egyetlent!), U23-ban egy triatlonos a legjobb magyar 10ezres futó, aki aztán EB-n is igen előkelő 7ik lett. Kerékpársportban anno többen is befértek a korosztályos válogatottakba, és utána triatlonosként még jobbak lettek. Faldum Gabi BudapestMan-en bemutatott, nem időfutam keróval elért 54percét is nagyon sok bringás elfogadná 40km-re, ebben biztos vagyok. Csak ő utána még elment kocogni egy 32es 10kilit. Innovatív sportág vagyunk éppen azért, mert nem volt anno kiforrott edzéselméleti, de jóformán semmilyen szakmai anyagunk. Edzőink hozzászoktak a kísérletezéshez. Ebben természetesen mindig benne volt a kudarc lehetősége is, de a rengeteg forradalmi próbálkozás közepette a sportág rohamléptekkel hozta be a többi sportággal szembeni sporttudományos hendikepjét. Ezt a folyamatot aztán az olimpiai programba kerülés felturbózta.

Fiatal sportág vagyunk? Persze. De azért jó napot! 5 Olimpián vagyunk túl, annak minden tapasztalatával.

 

További hatalmas előnyünk a többi „hagyományos” sporttal szemben, az értékelvű kialakulása a triatlon struktúrájának. Bár állami támogatás is szükséges a működésünkhöz, főleg akkor, amikor „nemzeti érdekeket” is megvalósítva, 4 versenyzőt juttatunk ki az Olimpiára, felvállalva annak minden anyagi áldozatát. De rögtön szögezzük le, a triatlon, azon ritka sportok egyike, amely a piacról is finanszírozható. Sőt, és itt a szakmai fejlődés egyik hatalmas tartaléka található, a különböző „Coaching” programok teljesen elterjedtek a sportágunkban. Azaz business alapon gyűlik a világ minden részén az értékes információ. A szakmaiságot itt hajlandóak a sportolók megfizetni! Itt annak az edzőnek fizetnek coaching fee-t, aki a legsikeresebb, abban a klubban fizetnek tagdíjat (nem csak jelképeset, mint manapság nem egy, állam csöcsén éldegélő sportban), amelyikben komoly a szakmai munka, és annak a versenyzőnek a felszerelését veszik meg, aki jól megy. Az innovációt nálunk kikényszeríti a vásárlói/sportolói igény!

És ebben a közegben, ebben a kiélezett versenyhelyzetben produkál a hazai triatlonsport ma már mindenhol elismert minőséget. A hazai szürkeállomány igen jól van elosztva. Tiszaújvárosból folyamatosan jönnek a korosztályos nemzetközi sikereket termelő fiatalok (Lehmann Tibi). Bajáról kinőtt egy Faldum Gabi, mögötte már tolakodik pár új fiatal (Bajai Péter). Dévay Márkót édesapja rakta össze (Dévay Laci). Budaörsön évek óta több felnőtt elit is pallérozódik az edzői team kezei alatt (Vanek tesók, Kovács Zsófi, Tóth Tomi), Pécset meg született egy sztár, Bicsák Bence, aki VB érmes lett (Tóth Szilárd) lett U23-ban. No, és itt a mi kis klubunk Bragmayer Zsanival, Ifi olimpiai bajnok Dudás Eszterrel. És még van pár egyesület, ahol, ha nem is felnőtt szinten, de juniorig nagyon magas szintű szakmai munka folyik.

 

Ennek a szakmai munkának szerves része a legfejlettebb tudomány segítségül hívása

A triatlonistáknál több futószalagos tesztet, ergométeres kerékpáros felmérést, ki merem jelenteni, hogy senki más nem végez. Egy mezei amatőr is elmegy nálunk futószalagra. Egyszerűen a kihívás és az igénybevétel akkora, hogy önmaguktól érzik azt a sportolóink, erre bizony szükség van. Nincs még egy sportág, ahol a szakmaiság ennyire beleívódott a felkészülésbe, mind klub, mind az egyén szintjén. Nincs még egy sportág, ahol a legújabb innovációkra éppen ezért ekkora kereslet lenne. Az egész triatlonos világ pulzusmérő órában futkorászik, Watt mérőt tesz fel a kerékpárjára. Zwift programmal görgőzik, és milliós csúcskategóriájú karbon kerékpárt vásárol.

Na, most ezek után nem tudok mit kezdeni egy olyan előadással, amely szembe köpi a köztiszteletben álló portugál Sergio Santos-t, és az általa összegyűjtött 20 év statisztikáját. Vitatja az élettan, az állóképességi sportok törvényszerűségeit, és a sportág krémje által interneten is megmutatott (Garmin, Strava, stb) edzésrendszereit.  

Én a sportág nevében is kicsit megalázva éreztem magam. Ennyire nem nézhet minket hülyének senki! Kikérem magamnak!

A triatlonosok szeretik a számokat, mert használják őket. Ezért különösen érzékenyek a pontatlan információkra. Így például a 100m úszás magyar csúcs még messze van a 42 mp-től (48,26). A VO2max-ban pedig egy 78-es adattól sportágunk nem dobja magát hanyatt. Csak az előadó teremben volt legalább 10 ember, akinek ennél magasabbat mértek. Tehát Nagyon messze van a 78 attól, hogy 3x is kihangsúlyozva, azt a valaha mért top20 adat közé tegyük. De a legkárosabb, azt sugallni fiatalokkal is foglalkozó edzőknek, hogy az alapozásnak semmi értelme. Sőt, az egész triatlonos élmezőny által használt, heti 25-35órát magában foglaló edzésrendszert dobjuk ki a kukába. Nagyon remélem, hogy a jelenlévők mind észrevették, hogy itt valami nagyon nem kóser.

Egyébként sajnálom, mert konkrétan Sergio és Klink Zoltán miatt mentem el az előadásra. Úgy gondoltam, hogy utóbbi úriember minőségi edzésben szerzett tapasztalatából mi is meríthetünk. Beillesztve okosan a jelenlegi szisztémákba, lenne értelme.

Az előadást türelmesen végighallgatva azonban sajnos azt kell mondjam, hogy ami bejön a kajak-kenuban, az itt nagyon nem állja meg a helyét. Egyik 4perc, másik két óra. Más kávéház...

Az én versenyzőmmel meg senki se kísérletezzen!

Szponzorok

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • speedskating 2017.11.06.   22:41

    speedskating

    Mit várunk egy fitness-edzőtől(Klink)aki az általa jegyzett edzésmódszert konkrétan lopta?

    válasz erre...

  • kutya 2017.11.06.   19:34

    kutya

    Kevés nálam nyitottabb edző van szerintem. Sorrendben, akiktől rengeteget tanultam: Horváth László (Vöri bá), Deli Laci (röplabdás alapokkal...), Szentesi Balázs (amúgy short track edző), Széles Sándor (nem kell bemutatni, életem 10km-ét és 1500-át nála teljesítettem...), Kuno Hottenrott (sokan bírálták, szerintem koponya volt). Megannyi edző, megannyi stílus, de amit lehetett, azt ellestem tőlük. Itt is úgy álltam hozzá, hogy ettől a manustól lehet tanulni, mert olyat csinál, amit mi eddig nem tettünk. A módszeréről semmit sem hallottunk, arról már többet, hogy amit eddig csináltunk, az marhaság. Mondja ezt olyan sportág képviselőire, akik az írásomban ismertetett eredményeekt produkálják. Az a tapasztalatom, hogy sok élettanász sem igazán érti, hogy lehet ezeket a teljesítményeket összehozni, mert még ők is inkább a régi rendszerben szocializálódtak. Sokuk például évtizedek óta végez terheléses vizsgálatokat, de jellemzően csapat sportolókkal és átlag emberekkel. Ezek után a 30as nyugalni pulzusnál megijednek, a 200as max pulzusnál leállítják a futószalagot, "nehogy meghaljon" a gyerek, a 80 feletti VO2max-nál meg mérési hibára gyanakszanak. Életszerű tanácsot az elmúlt 20évben egy futószalag után kaptam, mégpedig Komka Zsolttól. Ja, ő UTE-ban triatlonozott. :)

    válasz erre...

  • Koch Róbert 2017.11.06.   14:50

    Koch Róbert

    Ritkán írok hozzászólást bármihez is, de most egy olyan kérdéskört vetettél fel, ami már régóta foglalkoztat engem is. A triatlon innovációs erősségéhez kérdés sem fér, hiszen mind a kontrollált és ellenőrzött adatok segítségével történő edzés (pulzus-, laktát- és teljesítménymérés), mind pedig a technikai fejlesztések (neoprének, kerékpár-aerodinamika stb.) területén mindig is "trend diktáló", sem mint "trend követő" volt, főleg Magyarországon, ahol évekkel előz(t)ünk meg minden más sportágat. Mégis ugyan erre az attitűdre emlékszem még a 90-es évek közepéről, amikor lehetőség lett volna a nálunk előrébb tartóktól megtanulni az aktuálisan legkorszerűbb elveket és módszereket -amit az akkori sportági és szakmai vezetés szinte teljes közönye, vagy az önjelölt edzőguruk elutasító arroganciája övezett. Csak évekkel később jött el a felismerés ideje, csakhogy így nem sikerült a tanulópénzt megspórolni - jó néhány hazai karrier kisebb-nagyobb buktatóit, netán teljes kudarcát elkerülve ezzel... Mára a sporttal foglalkozó tudományok is teljesen interdiszciplinárissá váltak, az olyan részterületek, mint pld. az élettan, biomechanika, biokémia, fizika stb. már nem tárgyalhatók pusztán önmagukban. Éppen ezért mindig tanulságos, ha máshol eredményesnek bizonyuló módszerekről hallhat az ember fia, ami elgondolkoztatja arról, hogy az információ hogyan alkalmazható a saját sportágára. (Egyik ilyen közkedvelt példa a Hosszú/Tusup-féle módszer, ami a magyar, állóképességi fókuszú edzéselveket ötvözte az amerikai intenzív, erőfejlesztéssel kombinált módszerekkel; vagy a triatlonnál maradva, ahogy a világkupa mezőnye megtanulta, hogyan lehet a szezononkénti 1-2 csúcspont helyett szinte egész évben magas szinten versenyezni.). Egyrészt csalódott vagyok, hogy a jelenlegi magyar élsportban még mindig létezik ilyen, mások módszereit lesajnáló álláspont ("az alapozásnak semmi értelme", vagy "a jelenlegi edzésrendszert dobjuk ki a kukába" és társai), másrészt nem lep meg, mert mint írtam, már találkoztam hasonlóval. Mi maradjunk nyitottak, elemezzünk és adaptáljunk!

    válasz erre...

  • apa 2017.11.05.   16:55

    apa

    igazad van

    válasz erre...