Tanuljunk újra járni…

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2009/10/04
Hirdetés

Ha nem is sokadik, de a harmadik maratonomat teljesítettem ma. Próbáltam hamarabb feltenni egy írást, de egy csöppet el vagyok még anyátlanodva, és pár órába beletelt, mire összekapartam magam, és gondolataimat.

Az ujjam már mozog, a járást majd holnap megtanulom megint, mert most olyan vagyok, mint a Star Wars-ban a 3PO(szripíó) megfontolt, és lassú. J

A lényeg, hogy tegyük magasra a lécet, aztán legalább ha leverjük, az sem akkora ciki. Ezen elvet követve mindenfelé reklámoztam, hogy 3:30-at fogok szaladni. Optimizmusomat csak növelte, hogy múlt vasárnap, egy laza 20km-es, városban megtett (Á“buda-Kamaraerdő‘) bemelegítés után indultam el az Újbuda által rendezett 12km-es Cross-futáson, és legnagyobb meglepetésemre nyertem, a tempó meg a megálmodott 3:35-ös körül alakult.

No, gondoltam, akkor most már semmi sem állíthat meg.

Rápihenek, mint állat, aztán rommá alázom az atlétákat.

Hagymázas álmaimban felrémlett Kropkó Peti egyik IBUSZ maratonon bemutatott bravúrja, amikor a legjobb magyarként lett harmadik

 

Ami kissé óvatossá tett a rajt elő‘tt, az a csütörtöki hő‘emelkedésem, ami gyanús, hogy nem volt véletlen, mivel a környékemen elég sokan félholtak manapság. Csináltam is egy vérképet, ami kimutatta, hogy valami (vírus vagy baci) átment rajtam, mert a vasam meg a fehérvérsejtjeim a béka feneke alatt voltak. Persze az is lehet, hogy a H1N1-et egy nap alatt megrágtam, kinyírtam és kiköptem, aztán egy picit ez igénybe vett J

A gyógyír az volt, hogy két napig passivity-t játszottam, zabáltam, és benyomtam vagy 15000mg C-vitamint.

 

Ma reggel egész jól is éreztem magam. A lábam teljesen oké volt, a gyomrom viszont nem érezte magát túl rózsásan. Többször próbálkoztam a maraton idején egy hatalmas nyilvános WC-vé váló Városligetben könnyíteni magamon, de žerő‘lködésemet csekély siker koronázta J

Gondoltam a benne lötyögő‘ víz egy idő‘ után majd eltűnik, hiszen meleg volt meg csak futottunk keveset Jelentem a víz meg sem mozdult, a célban is ott volt, mint amikor elindultam, szóval ezek szerint annyira nem voltam százas. Na, elég a mentegető‘zésbő‘l.

 

A verseny maga remekül indult, repültem, mint a madár! Bár, aki ismeri futóstílusom, ez némileg költő‘i túlzásnak is tűnhet. Mindenesetre a tervezett 3:36-os ezrek helyett 3:26-os volt az első‘ két kili Nem kellett volna. Aztán ha lúd, legyen kövér. Az igen jó nevű Juhász Andris fémjelezte csoportot is ott hagytam. Ezt hamar átgondoltam, mert a rakpartra érve csúnya déli szél fogadott minket. Mivel a hátralevő‘ majd 14km túlnyomó rész lefelé volt, inkább kocogtam egy laza kilométert és beálltam a menő‘k mögé. 20km-ig semmi gond nem volt, sorrendben így néztek ki az 5ezreim:

17:33

17:51

17:41

17:57

No, ekkor vagy megunták az atléták, hogy ott vagyok, vagy nem tudom miért, de elég agresszív iramváltást eszközöltek. Mivel a pulzusom már 168 körül járt, gondoltam itt az idő‘ leszakadni. Olyan jól sikerült a leszakadás, hogy a szembeszélben sikerült egy 20:10-es öt kilit futni Aztán szépen megfordultunk Tétény határában és elindult a hátszeles, néhol oldalszeles futás. Magamhoz is tértem, toltam egy 18:52-es ötöst.

Már harmincnál jártunk, és a tavalyinál nagyságrendekkel jobban éreztem magam.

A tervemet 3:35-re módosítottam, fő‘leg, hogy megérkezett közben a jó öreg Ostoróczki Feri, akire rá is akaszkodtam, de sajnos ő‘ is éppen meg akart már halni, ezért a tempó megállíthatatlanul esett. 19:33 lett a hetedik ötös, ami azt jelentette, hogy olyan 3:50-55 körüli tempót bírtunk odacsapni. No, a motivációm is elveszett valahol a Nyugatinál J

Nem nagyon izgatott már, hogy a 2:40-en belül pontosan mit is fog mutatni az óra. Storó kicsit odalépett, nekem meg se elő‘ttem se utánam senki. Lett is 19:52 a nyolcadik ötös, aztán az utolsó két km-en már 4:15ösben kúsztam. Hajráról nem beszélhetünk, Elegáns célba érkezés, és a tavalyinál majd 11perccel jobb idő‘. Nem tudom hányadik lettem, valahol 15körül. Két-három hetes felkészülésbő‘l utólag ez teljesen korrektnek tűnik. Majd jövő‘re rámegyek a 3:30-ra.

De ha nem, az se baj J Meglátjuk.

A szurkolóimnak meg hatalmas köszönet. Első‘sorban görlfrend Zitának, aki betegen is letekerte mellettem a marcsit, nomeg az Ica-Ameli párosnak, meg a Boroszsófinak, és mindenkinek, aki verbálisan lökött egy picit rajtam.

 

Részemrő‘l dankezerge! Elcsoszogtam az ágyamba