Balatonfüred Hír

Sokan kérdezhetik a szombati ETU kupa után: Ez meg mi volt?!

Hát ez az volt, hogy a lábam nem kívánta még a mozgást. Pontosabban lövésem sincs egyelő‘re, hogy miért olyan a lábam még mindig, mintha egy úthenger ment volna át rajta, de tény, hogy körülbelül úgy éreztem magam az első‘ bringa kilométereken, mintha épp beértem volna a kanadai VB céljába. Állandó görcshatáron lavíroztam.

Az úszásra ez nem nagyon nyomja rá a bélyegét, ezért ebben a számban semmi szokatlan nem történt, második helyen abszolváltam. Végig egy szlovák srác fenekén utaztam, akinek a neve:Varga. Próbáltam is vele kommunikálni, de szavaim falra hányt borsók voltak, mert egy mukkot sem értett magyarul. A végén rátett egy lapáttal a fiú, aminek eredményeképpen nem csak én, de mögöttem még jó páran megszakadtak, így adott volt a feladat: szökni kell!

Ezt kezdetben hárman oldottuk meg:Varga, a horvát Cubric és jómagam. Már ekkor éreztem, hogy ezt nem nagyon kellene erő‘ltetni, mert nem tudok úgy vállalni, ahogy az elvárható lenne, és csak az energiánkat pazaroljuk. Ennek szellemében szépen le is lassítottunk, és bevártuk az üldöző‘ket.

Egy 15 tagú boly alakult ki, amibő‘l Balogh Lő‘rke egyszer csak eltűnt, míg Pocsai Balázs bukott. Maradt tehát egy 13tagú társaság, amely innentő‘l elég jól összedolgozott. Első‘sorban az ausztrál Halverson és Cubric nyomta vaddisznó módra, de azt hiszem “ görcs ide vagy oda “ én is kivettem a részem a munkából rendesen, plusz a koordináló szerepet is felvállaltam olykor, ha lankadt a harci szellem. Végül több mint egy perces elő‘nnyel kezdhettük a futást.

Ez nem tűnt túl soknak abban a tudatban, hogy mögöttünk több nagy futó is volt. Dmitry žGyima Gaag, Elvery, Lipták žLipi Tomi de akár Fecskovics žFecsó Attila is felérhet ilyen messzirő‘l. Valószínűleg a hideg víz, és a kánikulának egyáltalán nem nevezhető‘ hő‘mérséklet is az oka volt, hogy elég lassan közeledtek ránk. Á‰n az ötkörös futópálya pálya első‘ körét még a második helyen hoztam, hét másodperccel Halverson mögött, de aztán kezdett egyre komolyabban görcsölni a combom, ezért vissza kellett vegyek az iramból. A kanyarok és fordítók dühítő‘en lassan mentek csak. 6-7 kilométerig gyakorlatilag az orromon vettem a levegő‘t, annyira nem tudtam kifutni magam, de aztán 19-re lapot kellett húzzak, különben félő‘ volt, hogy a top10-bő‘l is kicsúsztam volna. A negyedik körben elindultam, ami arra jó volt, hogy majdnem elmentem Gyimával, visszaelő‘ztem Cubricot, és 9km-nél a hatodik helyen fordultam. Sajnos ebben a helyzetemben hajrára legkevésbé sem voltam alkalmas, így a felzárkózó Elvery, Lipi, és Faldum Gabi könnyedén elő‘ztek be. A kilencedik hely egyértelműen csalódás, fő‘leg, hogy ezt az ausztrál srácot idén többször lefutottam, Dél-Afrikában például több mint egy perccel Mindazonáltal keringésben úgy érzem, rendben vagyok, így ha az izomzatom kipiheni az idei 11 versenyt, és végre visszaállok a kanadai idő‘rő‘l magyarra, akkor a hétvégi bardolinoi versenyen címvédő‘ként nem fogok rosszul menni.

Meg kell még említeni két magyar nagy menését. Mind Bajai Peti harmadik helye, mind Rendes Csabi ezüstje a kellemes meglepetés kategóriájába esik, kő‘kemények voltak, mint a Rolling Stones! Utóbbi eredménye miatt különösen boldog és büszke vagyok. Bár már az UTE színeiben versenyez, de tudni kell, hogy három évig volt tanítványom, és lakótársam. Fizikailag még ennél is több van benne, és úgy látszik, kezd fejben is összeállni a versenyzése. A londoni Olimpiára egy tuti emberünk lehet.