Bajai Waterloo

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2008/06/29
Hirdetés

Jó kis hétvége lehetett volna ez a bajai. A tavalyi versenyrő‘l sok jót hallottam, ezért mindenképpen ott akartam lenni a mostani hétvégén. Az egész hétvége aztán balszerencsék sorozatából állt, aminek a végén Csizmadia Gyula és fia tette fel a koronát

A kezdetektő‘l három csapattal szerettünk volna kiállni. Két felnő‘tt férfi és egy felnő‘tt nő‘i csapattal. Nos, a második számú férfi csapatunkból sérülés miatt kidő‘lt Zahorecz žZacsi Zsolt, és némileg hasonló indokkal maradt távol Góg Anikó is, ami pedig nő‘i csapatunkat gyengítette meg jelentő‘sen

Ezt a problémát még orvosoltuk Képes Gergő‘ és Gellér Gabi csatasorba állításával, de aztán újabb váratlan események történtek. Kepire esküvő‘i sofő‘r szerep várt szombaton, míg a tuti nő‘i versenyző‘nk, Danka Olgi wakeboardozás közben szenvedett balesetet

A nő‘i csapatból így egy versenyen kívüli Uniqa Team “ Karc Kecskemétes kooperáció lett, akik két ifi versenyző‘vel és egy fő‘állású doktornő‘vel, egyetlen Svéd Amcsinkkal a negyedik helyet szerezték meg. Szerintem az eredeti felállásban újra dobogós helyezést ünnepelhettünk volna!

A férfi kettes csapatból Benedek Laca, Bálint Zoli nomeg Polonyi žIca Balázs közreműködésével egy igen vegyes Uniqa-TVK-Karc csapat lett, mely szintén derekasan helyt állt.

Az első‘ csapattal természetesen a dobogó volt a cél, amit első‘ emberként meg is alapoztam azzal, hogy első‘ként, elő‘nnyel váltottam Kis žvalami mindig történik velem Gyulát.

Nos, most éppen az történt, hogy egy bóját kihagyva ért partot, pedig elő‘tte ott ment végig a kajakos Visszaugrott, megkerülte, de ezzel álmaink szerte is foszlottak, onnantól a tisztes helytállás volt a cél. Ezt a körülményekhez képest nagy küzdéssel Gyula, majd az ő‘t követő‘ Fegyver Peti egy ötödik hely képében össze is hozták.

Szóval a szombati nap nem rólunk szólt, de gondoltam, hogy ha ilyen sokkanyaros a bringapálya, akkor terveimmel ellentétben fáradtan is vállalom a vasárnapi sprint versenyt, mert úgy tapasztaltam a váltó alatt, hogy ez nem nagyon tetszik a versenyző‘k többségének.

 

Az úszás jól is ment, elúsztunk hárman, majd egy nyolcfő‘s bollyal egész jól haladtuk kerón is.

A bringás pálya azonban meglepett. Szerintem minő‘síthetetlenül gyenge volt az aszfalt minő‘sége! Mind a macskaköves tér mind a szigeti kis út alkalmatlan kerékpározásra, fő‘leg amikor megkezdő‘dtek a körözések. A kerékpárok sem köszönték meg. A kormánycsapágyakban és a kerekekben ez már akár károkat is okozhatott.

A haladásunkra is rányomta ez a bélyegét, így történhetett, hogy késő‘bb felértek ránk még páran, és a futást már egy 11 fő‘s csapat kezdte meg. Ebben gyakorlatilag mindenki benne volt, aki számított. Az első‘ kör feléig majdnem együtt haladtunk mind, de már ekkor is folyamatosan figyelmeztettek a versenybírók, hogy a rajtszámom nincs elöl. Párszor elő‘re tettem, de nem túlzok: 5-6 lépés után mindig hátracsúszott. Egyrészt az Orca ruhán elég könnyen csúszkált a kapott bugyigumi, másrészt volt némi szembeszél. Nem utolsó sorban pedig háromperces ezreknél olyan 20km/h-val fut a sportoló, tehát már ez is elég ahhoz, hogy megforduljon a rajtszám. Közben fokozódott a helyzet, mert egy váltás után hárman maradtunk az élen, Faldum Gabi, Bajai Peti és jómagam. Ekkor sokadszorra üvöltött rám a kerékpáros versenybíróként üzemelő‘ srác, aki úgy tudom a Csizmadia Gyula fia volt, hogy tegyem elő‘re a rajtszámot.

Olyan 180-as pulzussal elkövettem azt a hibát, hogy nem éppen ékes irodalmi nyelvezetben, egy levegő‘vel elüvöltöttem magam: hagyjanak már ezzel az egésszel, mert a ka rajtszám nem marad elöl! Fő‘leg, hogy az összes versenybíró nevemen szólított, azaz valószínűleg jól felismerhető‘ voltam, chip volt a lábamon, rajtszám a vállaimon, amit még most sem bírok lekaparni, illetve 5cm magas betűkkel a nevem a mellkasomon

Úgy látszik ez mind csak világkupákon elegendő‘. A mi magas szintű triatlonunkban még szükséges a rajtszám, hogy a rosszcsont versenyző‘ elő‘re megfontolt szándékkal ki ne játssza éber versenybíráinkat. Félreértés ne essen, nem tiltakozom én a rajtszám viselés ellen, de nem gondolom, hogy az lenne a legfontosabb feladata egy versenybírónak, hogy a versenyző‘ket szekálja folyamatosan.

Tudom-tudom! Szabály!

Mint ahogy az is, hogy égő‘készlet legyen a kocsiban meg sárga mellény, mégis csak unatkozó rendő‘rök szoktak ezzel büntetgetni.

Mint ahogy feltűnési viszketegségtő‘l szenvedő‘ versenybírók szoktak kizárni valakit egy verseny közbeni žbazmegért, rajtszámért, vagy egy felező‘vonal átlépésért (2000 OB, Lenti Zsolt)

Lényeg a lényeg, magán a versenyen tisztességgel összehoztam egy harmadik helyet, az egyre acélosabb Faldum és az újra bombaformában szereplő‘ Bajai elő‘tt. Ez viszont már nem volt érdekes, mert útközben Csizmadia papától megkaptam a pirosat is

Mint utólag elárulta, szerinte én direkt az ő‘ bosszantásáért húzgáltam hátra a rajtszámom.

NO COMMENT

Pedig elő‘ző‘ nap, hasonló kérdésére már kulturáltan elmondtam neki, hogy nem tudok mit csinálni, egyszerűen a bugyigumival nem marad elő‘l a rajtszám!

Most úgy érzem elvettek tő‘lem egy harmadik helyet, az ezért járó pénzdíjat, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az idei Triatlon Tourt is.

Ezek után semmi kedvem a magyar versenyekhez, valószínű, hogy az OB helyett is egy török ETU versenyre utazom inkább.

Á‰s nem vagyok szerintem egyedül, aki úgy véli, itthon valami nagyon nem stimmel a triatlonban

Középtávú OB-n hülyére bolyozhatják magukat a versenyző‘k, a váltó OB-n a lányok fiúkon utazhatnak, vagy a körözöttek beállhatnak a köröző‘knek. A felvezető‘ motoros kedvére segíthet versenyző‘ket. De sorolhatnák még a következmény nélküli furcsaságokat

Talán azzal kellene foglalkozni a jövő‘ben, hogy ezeket orvosoljuk

Hirdetés
Hirdetés