- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Austin törölve, mármint nekem!
Kevertem-kavartam, hogy a repülőjegyen kívül lehetőleg minél kevesebbe kerüljön a túra, de nagyon úgy nézett ki, hogy alaphangon 300 ezerbe fájna nekem a verseny
Ennyit nem nagyon tudok rááldozni, ezért írtam a rendezőknek, hogy ájemszorri, nem megyek. Majd talán jövő év elején össze tudom hozni ezt a kvalifikációt, de megmondom őszintén, most nem nagyon foglalkozom vele.
Posztolimpiai depresszió
Állítólag a pszichológiai szakzsargonban ez már egy létező tünet együttes, amit az okoz, hogy sok versenyzőnek az Olimpia elmúltával megszűnik a legfontosabb motiváció, az elsődleges cél. Nem mondom, hogy velem is ez történt, hiszen én csak utólag estem be, de tény, hogy az ember szépen kilúgozódik egy ekkora menetelés végére, és már nem sok mindenhez van kedve utána. Legalább is megfeszülni nem nagyon akar
Nekem a hétvégére volt egy betervezett francia verseny, amit sérülésre hivatkozva szintén lemondtam. Úgyhogy aki beszél véletlenül az Irontour szervezőkkel, le ne buktasson, mert megharapom! J
Sydney után nem volt nagy leülés, valószínű a fiatal korom megvédett a depresszióval szemben, no meg hamar találtam egy új célt, 2001-ben az ETU kupákon akartam maradandót alkotni. Félig-meddig sikerült is! Sokáig vezettem a sorozatot, és csak év végi balesetem miatt nem állhattam fel az összetett dobogóra. Athén után tudtam, hogy megrogyok, ha gyorsan nem nézek valami teendő után. Akkor azt találtam ki, hogy kinyírom magam egy Ironman-nel. Ez bejött! Tényleg kinyírtam magam a Hawaii mission-nel De jól esett
Most nincs szükségem új célra, hisz öreg vagyok, mint az országút J
Jó lesz nekem ez a 70.3-as sorozat, meg mellette a francia versenyek jövőre. Ettől függetlenül Zita, Szepi és jómagam is meglepődtünk, mennyit számít a pszichés koncentráció, ami ilyenkor szétesik Edzeni senkinek semmi kedve, ha mégis, akkor is borzalmasam megy minden!
A test a sok tortúra után, csak úgy szívja a kalóriákat, és a vizet. Elhízni egy hét is elegendő!
A leépüléstől szeretném magam megóvni, ezért most azt találtam ki, hogy ha szép lassan sikerül magam felpiszkálni, akkor lefutom a már rég tervezett maratoni távot!
Az mégiscsak vicc, hogy egyetlen maratoni futásomat Hawaii Ironman közben teljesítettem.
A 3:23 pedig minden, csak nem futás
Most 2:40 lehetne a cél, és csak akkor fogok elindulni, ha erre látok reális esélyt. Szerintem meg tudom csinálni, mert Hawaii előtt tempót futottam 32 kilométerig Ica barátomnak, és akkor simán ment a 3:37-es iram.
Egyéb célt az idei évre már nem tervezek, végre pihenek egy nagyot, amit az elmúlt 10 évben nem tehettem meg. Jövőre lehet, hogy új ember leszek! J