Menü

2008.08.27.     Hozzászólás 1

Austin mégsem, Maraton maybe…

Austin törölve, mármint nekem! Kevertem-kavartam, hogy a repülő‘jegyen ...

Austin törölve, mármint nekem!

Kevertem-kavartam, hogy a repülő‘jegyen kívül lehető‘leg minél kevesebbe kerüljön a túra, de nagyon úgy nézett ki, hogy alaphangon 300 ezerbe fájna nekem a verseny

Ennyit nem nagyon tudok rááldozni, ezért írtam a rendező‘knek, hogy žájemszorri, nem megyek. Majd talán jövő‘ év elején össze tudom hozni ezt a kvalifikációt, de megmondom ő‘szintén, most nem nagyon foglalkozom vele.

 

Posztolimpiai depresszió

Állítólag a pszichológiai szakzsargonban ez már egy létező‘ tünet együttes, amit az okoz, hogy sok versenyző‘nek az Olimpia elmúltával megszűnik a legfontosabb motiváció, az első‘dleges cél. Nem mondom, hogy velem is ez történt, hiszen én csak utólag estem be, de tény, hogy az ember szépen kilúgozódik egy ekkora menetelés végére, és már nem sok mindenhez van kedve utána. Legalább is megfeszülni nem nagyon akar

Nekem a hétvégére volt egy betervezett francia verseny, amit sérülésre hivatkozva szintén lemondtam. Úgyhogy aki beszél véletlenül az Irontour szervező‘kkel, le ne buktasson, mert megharapom! J

 

Sydney után nem volt nagy leülés, valószínű a fiatal korom megvédett a depresszióval szemben, no meg hamar találtam egy új célt, 2001-ben az ETU kupákon akartam maradandót alkotni. Félig-meddig sikerült is! Sokáig vezettem a sorozatot, és csak év végi balesetem miatt nem állhattam fel az összetett dobogóra. Athén után tudtam, hogy megrogyok, ha gyorsan nem nézek valami teendő‘ után. Akkor azt találtam ki, hogy kinyírom magam egy Ironman-nel. Ez bejött! Tényleg kinyírtam magam a Hawaii mission-nel De jól esett

Most nincs szükségem új célra, hisz öreg vagyok, mint az országút J

 

Jó lesz nekem ez a 70.3-as sorozat, meg mellette a francia versenyek jövő‘re. Ettő‘l függetlenül Zita, Szepi és jómagam is meglepő‘dtünk, mennyit számít a pszichés koncentráció, ami ilyenkor szétesik Edzeni senkinek semmi kedve, ha mégis, akkor is borzalmasam megy minden!

A test a sok tortúra után, csak úgy szívja a kalóriákat, és a vizet. Elhízni egy hét is elegendő‘!

A leépüléstő‘l szeretném magam megóvni, ezért most azt találtam ki, hogy ha szép lassan sikerül magam felpiszkálni, akkor lefutom a már rég tervezett maratoni távot!

Az mégiscsak vicc, hogy egyetlen maratoni futásomat Hawaii Ironman közben teljesítettem.

A 3:23 pedig minden, csak nem futás

Most 2:40 lehetne a cél, és csak akkor fogok elindulni, ha erre látok reális esélyt. Szerintem meg tudom csinálni, mert Hawaii elő‘tt tempót futottam 32 kilométerig Ica barátomnak, és akkor simán ment a 3:37-es iram.

Egyéb célt az idei évre már nem tervezek, végre pihenek egy nagyot, amit az elmúlt 10 évben nem tehettem meg. Jövő‘re lehet, hogy új ember leszek! J

 

Szponzorok

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Gus Hansen 2008.08.28.   13:57

    Gus Hansen

    Szerintem nem fog sikerűlni Brada,mert a San augustin-Cafe del Mare,Amnesia,Space közötti távolság tul kicsi egy ilyen felkészülésre! ;)

    válasz erre...