Az Óriás-hegység a Szudéták vonulatának legjelentősebb tagja, melynek legmagasabb pontja az 1603 méter magas Śnieżka (csehül Sněžka). A hegyen - amelyet gránit egy kevésbé tartós fajtája alkotja-, az Északi-sarkkörhöz hasonló éghajlat uralkodik, melynek köszönhetően alpesi növényzetet találunk rajta, miközben csak egy középhegységről van szó. Az átlagos éves hőmérséklet éppen 0 °C felett van, de a legmelegebb hónap átlaghőmérséklete is csak 10,6 °C volt. Híres a gyors időjárásváltozásokról: gyakoriak a szélviharok, a köd, és a kiadós eső. Szóval a könnyűnek tűnő túra ellenére nem árt felkészülni indulás előtt.
Mi Karpaczból indultunk útnak, ahonnan fel lehet jutni teljes egészében lábon (több irányból is) vagy ahogy az idő szűke miatt mi tettük: felvonóval a Kopa-nyeregig (1354 m). Innen is szűk 300 m szint vár ránk, de technikailag nem nehéz úton.
A hegyre nagyon jellemző a széles, kisebb kövekből macskakő-szerűen kirakott gyalogút, mely kialakítása nem véletlen: a Śnieżka nagyon népszerű célpont, évente nagyjából fél millióan mennek fel csak a lengyel oldalról, ezért szükséges a „kikövezett” és széles gyalogút.
A Śląski Dom turistaház után változik a terep, egyrészt elfogynak körülöttünk a törpefenyvesek és csak a csodálatos körpanoráma marad, másrészt elágazáshoz érünk, ahonnan a rövidebbik ág klasszikus ösvénnyé változik, igaz meredekebb is kicsit, mint az eddigi szakasz. Akinek ez sok, a széles úton tovább sétálva lankásabb, egyben hosszabb útvonalon is feljuthat.
A csúcson először az idők során a hely jelképévé vált meteorológiai épület (Wysokogórskie Obserwatorium Meteorologiczne im. Tadeusza Hołdysa) fogad minket, mely talán az egyik legismertebb magashegyi meteorológiai állomás Közép-Európában. A három egymás fölé elhelyezett „tányér” révén UFO kinézet mögött komoly mérnöki tervezés rejlik: a sűrűn előforduló erős szeleknek, viharoknak az épület így jól ellenáll.
Érdekesség: bár évek óta üresen áll az épület, a legfrissebb hírek alapján van esély arra, hogy rövid időn belül újra megnyíljon a turisták előtt ez a különleges épület!
Emellett még a lapos tetőn találunk egy 1681-ben épített kápolnát és egy postát is. Ez utóbbi már a cseh oldalon áll, és az ország legmagasabban fekvő postája (hiszen a csúcs Csehország legmagasabb pontja). Picit lentebb látjuk a felvonó felsőépületét is, mely évente nagyjából 150 000 turistát szállít fel.
A csodálatos panorámával nehéz betelni, de lassan indulni kell, amit a széles úton tehetünk csak meg, mivel a rövid ösvény egyirányúsítva lett! A kijelölt úton kényelmes sétával jutunk vissza a turistaházhoz, majd haladunk tovább, hiszen Karpaczba egy kisebb kitérővel, de gyalog fogunk lejutni.
Előbb a Strzecha Akademicka, majd a Schronisko PTTK "Samotnia" turistaházakat érintjük. Mindkettőben tudunk fogyasztani, mi előbbit választottuk, mivel szélesebb ételválasztéka van. Utóbbi viszont azért csábít megállásra, mert a Mały Staw gleccsertó (bizony ez egy klasszikus jégkorszaki eredetű tengerszem, ami nagyjából 10-12 ezer évvel ezelőtt a jég visszahúzódásával jött létre) partján áll és lélegzetelállítóan szép.
Innen már csak lefele kell bandukolni Karpaczig, mely séta sokaknak itt már kezd igencsak fárasztó lenni, mert az úton gyalogolni, a kövek között bukdácsoló lábfejekkel, nagyon megterhelő tud lenni. Szerencsére már csak 4,5 kilométert kell ezen kibírni…
Karpaczba beérve egy igen különleges épületbe botlunk: a Wang-templomba. Látványa és a tudatod igencsak furcsa összhatást fognak eredményezni, pedig tényleg, ez egy Dél-Norvégiából, pontosabban Vang településről származó fatemplom, melyhez hasonló mindösszesen csak harminc maradt napjainkra. Ráadásul a neve a lengyel nyelvtannak megfelelően át lett alakítva (nincs szimpla „v” betű a lengyelben), ezért a fura hangzás.
Maga a templom a XII-XIII. század fordulóján épült, majd miután a gyülekezete kinőtte, az 1820-as években a lebontás mellett döntöttek, hogy helyére egy új, nagyobb kőtemplom kerülhessen. Egy norvég festő, Johan Christian Dahl viszont annyira szerette a faépületet, hogy mindenáron meg akarta menteni. Szerencsére személyesen ismerte a porosz koronaherceget, a későbbi IV. Frigyes Vilmos porosz királyt, aki segítségét nyújtott. A templom precízen szét lett szedve, és az előzetes tervek alapján Potsdamban került volna újra összeépítésre. Végül azonban Karpaczba került a templom, ahol azóta is áll, és valószínűleg a világ egyik leglátogatottabb fatemplomává vált – évente mintegy 200 ezer látogatója van.
Érdekesség: Az ácsok, akik összerakták a darabokat, soha nem látták sem a templomot, sem egyetlen norvég fatemplomot sem, így igencsak nehéz feladatot kaptak. Emellett csak a fő szerkezetet lett felhasználva az eredeti anyagokból - küszöbök, oszlopok, fallemezek és a faragott ajtókeretek. A többi újra lett cserélve.
Kowary települése elsőre talán nem fogja meg az itt, Karpacz fele átutazót, pedig az ezredforduló és az az előtti idők szerelmesei, valamint a miniatűr építmények kedvelői számára akad itt bőven látnivaló, melyek akár félnapnyi programot is kitesznek…
A Muzeum Sentymentów az egykori szőnyeggyár (Fabryka Dywanów „Kowary”) épületében kapott helyet, mely üzem 1854-től egészen 2009-ig működött, így nem csak a kiállított tárgyak, de a hely szelleme is hozzájárul a retro hangulathoz. Nagyjából 1000 nm területen, 17 tematikus, élethelyzeteket bemutató szobákban tekinthetünk be a korabeli lengyel szocialista korszakba. Ez nagyon nem áll messze az akkori hazai élettől, így igencsak bele tudjuk élni magunkat és sokszor fogunk felkiáltani, hogy jé-ez-nekünk-is-volt.
A múzeumtól pár percnyi sétára másfajta kikapcsolódást találunk. A Park Miniatur Zabytków Dolnego Śląska területén 1:25 arányban, többnyire kézzel készített, Lengyelország ikonikus és fontos épületeit tekinthetjük meg. Az azonos aránynak köszönhetően nagyszerű összehasonlítást kapunk a különböző épületek magasságából és méreteiből, a részletes kidolgozás révén pedig nagyon látványos.
Hogy miként kerül egy címbe ez a két, egymástól távol álló dolog? Hát a történelem összehozta…
Utunkat alig egy órányi utazás után, Lengyelország egyik leglenyűgözőbb, egyben az ország harmadik legnagyobb kastélyában folytattuk, Książban, mely egyszerre van tele építészeti stílusok sokaságával, és legendák rejtelmeivel.
A Pełcznica folyó kanyarulatában magasló sziklaszirt tetejére épült várkastély története a középkorra nyúlik vissza. Tulajdonosai többször átépítették, köztük volt a Hochberg család és Mátyás király is. A legmarkánsabb átalakulást a második világháború idején élte meg az épület, amikor a németek Hitler főhadiszállásává akarták átalakítani. A stílusjegyek mentén lecsupaszított belső kialakítás mellett a vár alatt, a masszív sziklatömbben kiterjedt alagútrendszert kezdtek kiépíteni.
Aranyvonat? Wunderwaffe-gyár? Atomháború esetére földalatti város? Ezek az alagutak a mai napig rengeteg rejtélyt és megválaszolatlan kérdést rejtenek. A Projekt Riese keretében a Bagoly-hegységben 6 különböző helyen építkeztek a németek, melyek egy komplexumot alkottak volna a feltevések szerint. Mivel azonban nem maradt fenn részletes dokumentáció, és nem is készültek el (talán, ha 10% részben fejezték be) ezek a helyek, így a pontos funkcionalitásuk nem ismert.
Amikor azonban lent állsz, 16 méter mélyen a föld alatt, néhol egy méter vastag betonfallal körbevéve, a 6 méter magas és 5 méter széles járatokban, neked is beindul majd a fantáziád. Jó hír, hogy kiváló minőségű magyar audioguide-ot kapunk a túránk során!
Ha felkeltette az érdeklődésedet a Książban látottak, mint nekünk, akkor érdemes még megnézni a többi bunkert is, például az osówkait, ahol hasonló helyszínt járhatsz be…
A földalatti élmények után irány Kudowa-Zdrój, és a város határában található Błędné Skaly. Ez a terület közel 90 millió évvel ezelőtt még tengerfenék volt, de idővel felszínre került, majd a víz és a szél formálni kezdte a homokköveket. Egy teljesen elképesztő mesevilágba csöppensz, amikor ideutazol – alagutak és különleges formációk sokasága tárul eléd, melyek természetes sziklalabirintust alkotnak.
A rövid túra - mely egyébként kiváló kiegészítő program a hazafele vezető úton - nem csak a látottak révén okoz majd izgalmat, de az olykor nagyon keskeny férőhelyek révén is, hiszen néhol csak 30-40 cm hely van két sziklafal között, ahol át kell férnünk! Bár labirintusszerű a hely, nem tudsz eltévedni, hiszen csak a megfelelő út járható, minden mellékág le van zárva…
Alsó-Szilézia természeti- és történelmi kincsei téged is várnak! A túránk kiindulási pontját is képező Karpacz városa hazánk fővárosából nettó 6 óra alatt elérhető.
