Rénszarvas burger kontra gulyásleves

Rénszarvas burger kontra gulyásleves

Benecz Ferenc
Benecz Ferenc
2015/08/26
...avagy miért jó a Fjallraven Vándortúra
Hirdetés

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy miután tavaly nyáron végig jártam a Fjallraven Classicot, rákövetkező évben, idén már a Fjallraven Vándortúrát teljesíthettem. Izgatottan és kíváncsian vártam a rajt pillanatát, majd onnantól a túra minden részét, hogy a svédországi „klasszikus” hosszú távú nomád túrát miként sikerült átültetni a hazai környezetbe. Hisz az északi-sarkkör felett bő 200 kilométerrel startoló eredeti rendezvénynek megvan az a sajátos hangulata, amit nem igazán lehet máshol a világon megtalálni. Még be sem értem a célba, s már tudtam, hogy a magyar és a svéd változat mindösszesen két részletben egyezik meg (a leküzdendő távolságban és a filozófiában), mégis ettől a másságtól lesz jobb, és a miénk a Vándortúra.

 

Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

 

Galériához klikk a képre!

  

Az eredeti rendezvény filozófiája egyszerű

Gyalogolj le 110 kilométert nomád módon, végig magad cipelve mindent, ami az út során szükséges, miközben új tájat fedezel fel, magadba szívod azt, új barátokat szerezve, megismerve önmagad, és korlátaid.

Ennek megfelelően a hazai túra is ugyan ezt kínálja, csak a hazai jogszabályok, és környezeti adottságok miatt, a Classictól eltérően, a Vándortúrán kötött napi etappe-ok vannak – vagyis előre kijelölt táborhelyek várnak a nap végén, ahova muszáj elérnünk, akár máshogy osztanánk be az erőnket, akár nem (ezek 20-25 km között mozognak). Ennek persze van előnye is, hiszen nem szóródik szét a mezőny, hanem egy helyen gyűlik össze minden este, így valódi közösségi élet kialakulására ad lehetőséget. Ezt tovább fokozza az is, hogy a vacsora már nem a napközbenre kiosztott LIO cég minőségi liofilizált zacskós étkeiből készítjük, hanem a helyiek által főzött finom ételeket fogyasztjuk közösen.

Így idén Gömörszőlősön tárkonyos ragu, Upponyban babgulyás, Szentléleken pörkölt, Bükkszentkereszten tárkonyos marha raguleves és kenyérlángos végül a célban, Felsőtárkányban pedig Tárkányi erdész ragu várt minket. Ráadásul a szervezők ezen étkezések után különböző programokat is szerveztek (például csillagászat, térképolvasási ismeretek). A Classicon ellenben, még ha másokhoz verődsz is menetközben, vagy az ellenőrzőpontok mellett versz sátrat, kb 10-30 ember lesz körülötted a kétezres mezőnyből, és a zacskós kaja „megfőzése” után mindenki vízszintesbe dobja magát.

 

Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

Galériához klikk a képre!

 

A táj

A Classic útvonalán - a sarkköri kemény időjárás miatt - minimális növényzet, és sziklás, kietlen táj vesz körbe minket hosszú kilométereken át. Itthon viszont vadregényes, olykor sűrű aljnövényzetek közt halad az útvonal, olykor égig érő, máskor pedig kidőlt ölnyi vastag törzsű fák között, vagy épp patakon átkelve, az aggteleki karszt dimbes-dombos környezetéből a meseszép Bükk hegycsúcsai közé. S bár az útvonal sokszor halad aszfaltozott úton, érintve lakott településeket – míg a Classicon 5 napig semmi nyoma civilizációnak, sem kondezcsík az égen, sem lakott település, sem térerő, sem aszfaltozott út nincs – mégis nagyon hangulatos, nagyon szép a Vándortúra az elejétől a végéig.

Lábunk alatt főként erdei talaj van, kevés sziklás, köves résszel, így a térdünk és bokánk jobban kíméli ez az útvonal, mint a svéd (ahol többségében pont sziklák és kövek közt kell haladni). Szintkülönbségben viszont sokkal többet kell leküzdenünk – minden napra jut 6-800 méter, olykor combos emelkedővel – míg kinn csak egy rövid mászást kell legyűrni a 16-20 kilós zsákkal hátunkon. „Kedvencem” az utolsó napra betett Hór-völgy - Ódorvár mászás volt – cirka 350 méter szint 1 kilométeren.

 

Környezeti tényezők

Ami az időjárást illeti a Vándortúrára választott Szent István ünnepe (augusztus 20.) környékén nagyban hasonlóan alakul a kinti, lappföldi időjáráshoz képest a hazai. A nappalok kellemesen melegek tudnak lenni, az éjszakák viszont már csípősek (5-7 °C)! Eső könnyen előfordulhat, erre nagyon készülni kell – a zsákba pakolt cuccainkat is érdemes külön nejlon zsákba húzni. Az idei Vándortúra második napján 60 mm csapadékot kapott a mezőny a nyakába, ami vis majort idézett elő – miután a (C)upponyi (igazából Uppony, de itt tavaly is cuppogósra ázott minden, így kapta a gúnynevét) leendő táborhelyünk, a település futballpályája mocsárrá változott (néhol 10 centiméter mély víz állt) és mindenki bőrig ázott, muszáj volt közbe lépniük a szervezőknek. Gyors döntés született, és a résztvevőket kiemelték a túrából: miután mindenki (aki nem adta fel útközben) beérkezett, buszokra tettek minket és átmentünk (2 órás út) Bükkszentkeresztre, ahol fűtött kisházakban tölthettük az éjjelt – másnap reggel aztán vissza, és folytatódott minden. Sajnos így is közel 30 fő adta fel az eső miatt.

 

Kép forrása: Paraferee - Mozgásvilág.hu

Galériához klikk a képre!

 

Finish

Végül persze csak elérkezik a cél és a befutó pillanata. A már beérkezettek és hozzátartozók, szervezők tapsa által kísérve áthaladni a fáklyákkal szegélyezett célkapun eufórikus érzés. Hiába az utolsó kilométereken már gyilkos váll és hátfájdalmak, hiába a vízhólyagok által okozott kín, mindenki mosolyog, ölelkezik és gratulál a másiknak. Az utolsó beérkező után pedig jöhet az élőzenés buli.

A Fjallraven Vándortúra ugyan több apró részletében még csiszolódik, keresi végső komplex formáját, de jó úton halad, hogy egy meghatározó rendezvény legyen a túrázók körében. Vérbeli kihívás felszereléssel a 110 kilométer legyaloglása, az útvonal gyönyörű, a hangulat pedig családias.

Részemről várom a következőt!

Hirdetés