- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A bushcraft segít szabadabban és komfortosabban megélni a természetet, ugyanakkor túlmutat a praktikus technikákon. A bushcraft filozófiáján keresztül megérthetjük, miként lehet az erdővel tökéletes összhangban együtt élni, így emelve magasabb szintre a természetjárás élményét. Schnitzer Miklós outdoor szakértő és Fjällräven márkanagykövet egy hamisítatlan bushcraft természetjáró, aki most bevezet minket a tűzgyújtás rejtelmeibe, és elárulja, miként lehet a szabadban kenyeret sütni.
A menedéképítés, a vízkeresés és az élelem felkutatása egyértelmű prioritások, ha a vadonban kell boldogulnunk, ám ezek önmagukban inkább a túlélésről, mint a természet megéléséről szólnak. Míg a túlélésre irányuló praktikák célja a lehető leggyorsabb és biztonságos visszatérés a civilizációba, addig a bushcraft iránt érdeklődők nem sietnek sehová, helyette arra törekszenek, hogy a természettel összhangban, önellátóan - csupán a rendelkezésünkre álló erőforrások felhasználásával - éljék meg azt az időt, amit a szabadban töltenek, értékelve és óvva a környezetüket.
A bushcraft tehát túlmutat a túlélési technikákon, sőt, igazából ki is bővíti azokat, hogy távol a civilizáció biztosította kényelemtől, az erdő mélyén, a természethez közel tegye élvezetessé az életet. Bizonyos készségeket mindenképp el kell sajátítanunk, mielőtt nekivágnánk egy bushcraft kalandnak. Ilyen például a tájékozódás, a szerszámok – elsősorban a szikravető, a kés, a balta és a fűrész – biztonságos és hatékony használata, a víztisztítási technikák ismerete, az elsősegélynyújtás, valamint a tűzgyújtás és a főzés. Ezek közül valamennyi tanulható és fejleszthető. Ismerjünk meg párat közelebbről, Schnitzer Miklós outdoor szakértő tapasztalataiból merítve.
A tábortűz meleget és fényt ad, továbbá a ruhák és a felszerelések szárításában, az ételkészítésben és a vízforralásban is nagy segítségünkre lehet. Első lépésként keressünk egy kijelölt tűzrakó helyet, majd szigeteljük el más éghető anyagoktól, vagyis tisztítsuk meg a talajt az ágaktól, levelektől és termésektől. Tűzgyújtáshoz a legideálisabb a szikravető – például a vízálló Primus Ignition Steel Large -, mert időjárási körülményektől függetlenül használható, míg az öngyújtó vagy a gyufa szeles, esős, viharos időben cserbenhagyhat. Egy ilyen eszköz ráadásul 3000 fokos szikrát vet, ami gyorsan lángra lobbantja a gyújtóst. Erre a célra papír helyett válasszunk inkább olyan, a természetben fellelhető anyagot, amely sokkal eredményesebben használható a tűz begyújtására. Ilyen például a nyírfa kérge, amely rendkívül gyúlékony, vagy a hasonlóan jól működő gyantás fenyődarabok, de bicskával apró faforgácsdarabokat lefaragva is előállíthatjuk a gyújtóst. Érdemes már az egész tűgyújtási folyamat elején odakészíteni aprófát, amivel az első lángnyelveket táplálhatjuk tovább.
Fontos, hogy a fenti célokra csakis már lehullott faanyagot használjunk, elsősorban a környezetünk, az élő fák védelme miatt, másodsorban pedig azért, mert a frissen vágott faágak nedvességtartalmuk miatt nem alkalmasak tűzrakásra. A tüzet sosem szabad felügyelet nélkül hagyni, ahogy az izzó parazsat vagy hamut sem. Fontos, hogy mindig legyen kéznél olyan anyag – víz, föld, homok -, amivel el tudjuk oltani a tábortüzet, hiszen például a hirtelen feltámadó szél könnyen és gyorsan széthordhatja az izzó fa- vagy parázs darabokat. Tábortüzet csak a kijelölt tűzrakó helyeken rakhatunk, de tűzgyújtási tilalom idején még ott is tilos! – mivel ez akár naponta is változhat, érdemes közvetlenül a túra előtt tájékozódni. Kivételt képeznek ez alól a gázfőzők és a zárt tűzterű sütő-, főzőeszközök, ezeket bárhol és bármikor használhatjuk, amennyiben megfelelő szikrafogóval vannak ellátva – a népszerű Hobó kályha bár zártterű, a kipattanó szikrák veszélye miatt mégsem tartozik a fenti kategóriába. Mielőtt tovább indulnánk, győződjünk meg, hogy a tábortűz ténylegesen kialudt! A legjobb és legkörültekintőbb megoldás, ha a tűz helyét kellő mennyiségű vízzel lelocsoljuk, majd egy kis lapáttal földet is szórunk rá.
A természetben - még gázfőzőn is - elkészítve minden étel finomabb, mivel hozzáadódik az erdő zamata, és persze a szabadság, valamint az önellátás érzése. Érdemes otthon előre összeválogatni és kiporciózni a hozzávalókat, így kényelmesebb lesz a kinti főzés, továbbá elkerülhetjük, hogy nagyobb adag készüljön, mint amit el tudunk fogyasztani – ne pazaroljunk. Különböző alapanyagokat beszerezhetünk az erdőből is, de ehhez csak kellő tudással vágjunk neki, ugyanis könnyű összekeverni az ehető és a mérgező növényeket. Az erdőben nincs lehetetlen, készíthetünk akár gulyáslevest, vagy épp kenyeret is.
A „botkenyér” hozzávalóit - 25 dkg lisztet, 2 dl langyos vizet, 1-1 púpos teáskanál sót és cukrot, fél tasak szárított élesztőt – keverjük össze egy tálban, majd körülbelül egy órát lefedve pihentessük a tűz mellett. Miután megkelt, a kezünkben gyúrjuk át a tésztát, majd vágjunk le belőle egy két ujjnyi darabot. Ezt formázzuk hengerré, tekerjük rá egy vastagabb botra, és időnként megforgatva süssük 20-25 percig az izzó parázs felett.
