Bakancsban vagy nem bakancsban, ez itt a kérdés... Hír

Benecz Ferenc

2020/02/27

Frissítve:

2020/02/28

Imádunk a természetben túrázni, melyhez reflexszerűen húzzuk fel a nagy, robusztus és nehéz túrabakancsot. De tényleg minden helyzetben, minden túrára szükséges a bakancs?

Hirdetés

Engem már gyerekként arra "neveltek", hogy túrázáshoz bakancsot kell húzni.

A "de miért" kérdésre általában a "mert az strapabíró" válasz jött, és idővel ezt fogadtam el. Amúgy is a túrabakancsban egyfajta megállíthatatlan, mindenen-átgázolok érzés kerített hatalmába, annyira robusztus... De sok-sok letúrázott kilométerrel és tapasztalattal megtelt évekkel a hátam mögött egyre gyakrabban ismertem fel egy-egy túra végén ugyanazt az érzést: sajgó lábfej, fáradt boka és vádli.

Nem kellett sem nagy kutatás, sem laborban végzett mérés, hogy rájöjjek, ezen fáradtság és fájdalmak oka a nehéz, robusztus és merev bakancs. Ha könnyebb és rugalmasabb lábbelire válthatnék, ezek az érzések csökkennének vagy akár meg is szűnnének. De vajon működhet a túracipő a bakancs helyett? És ha igen, minden helyzetben? Alábbiakban megpróbáltam kivesézni az egyik és a másik lábbeli nyújtotta előnyöket és azokhoz kompatibilis környezeteket.

Amikor érdemes túrabakancsot húzni

A túrabakancs robusztusságát egyrészt a talpazat merevsége adja. Ezen merevség különböző lehet – A, B, C, D és akár E betűkkel jelölik, a merevség növekedésével haladva hátrafelé az ABC-ben, ahol az A jelzésű talpazat a lágy, rugalmas (mint egy könnyed utcai cipő), míg az E-jelzésű a deszkalap merevségű. A merevségnek technikás, illetve sziklás terepen van jelentősége, hiszen minél merevebb a lábbelink talpazata, annál könnyebben tudunk megkapaszkodni a bakancs talpával egy apró sziklaperemen, vagy megállni egy apró kiszögelésen és ez a tulajdonsága teszi lehetővé a hágóvas használatát is.

Így tehát, ha az előttünk álló túra például ferrata útvonalon halad (melyekből már hazánkban is akad több), vagy a szomszédos országok sziklákkal, nehezebben járható útvonalaival teli magashegységeiben – például a Retyezát, az Alacsony- és Magas-Tátra, a Rax, vagy épp a Triglav ösvényeinek egyikén – akkor a merevebb, C illetve D merevségű talpazat komfortosabbá és biztonságosabbá teheti lépéseinket.

Ezen technikás, sziklás helyeken jön jól – főleg, ha egy jól megpakolt hátizsák is van a hátunkon – a bakancsokra még nagyon jellemző magas szár, mely kialakításnak köszönhetően a lábbelink jobban fogja a bokánkat, csökkentve a kificamodás esélyét, segítve a mozgáskoordinációs szituációkat. Ráadásul a sziklás helyeken a bokánkat is védi a fizikai behatásoktól.

Mint egy sakktáblán Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu — MInt egy sakktáblán

Amikor többnapos nomád túrára indulunk valamelyik hazánkkal szomszédos ország magashegységébe, nem is kérdés, mit húzok a lábamra. A bakancs magas szára, merevebb talpa nyújtotta extra biztonságra nagy szükségem van, miközben a nagy és nehéz hátizsákkal a hátamon egyensúlyozok egy sziklaperemen, vagy kőröl-kőre lépdelve lehet előrehaladni.

A másik fontos tulajdonság, mely jól jellemzi a túrabakancsot, az a felsőrész strapabírása. A felhasznált anyagok révén – hasított bőrök, gyöngyvásznak, gumis megerősítések – lábbelink jobban és tartósabban ellenáll a hegyes szikláknak, a szúrós bokroknak vagy épp a pengeéles jeges hótakarónak.

Amikor nem feltétlenül kell a túrabakancs

Amikor az ösvényünk puha erdei talajon, vastag avarrétegen, esetleg apró kavicsos terepen halad, a fentiekben leírt lábbeli tulajdonságok és jellemzők feleslegessé válnak. Hiszen nem kell a lábbelink talpélével, orrával kapaszkodni, nem kell a talpunk közepén vagy a sarkunkon egyensúlyozni, nincsenek éles, hegyes, szúrós tárgyak utunkban. Persze nem aszfaltozott járdán gyaloglunk, így az utcai cipőknél egy fokkal strapabíróbb lábbelire van szükségünk, de egy túracipő kiválóan alkalmas lehet ilyen környezetben.

A síkabb, egyenletesebb felületen a bokánk extra védelmére és megnövelt tartására sincs szükségünk, ezáltal bátran lépdelhetünk félcipőben.

Vannak túrák, melyeken bátrabban kísérletezik az ember. Így voltam én azzal a Pádis túrámmal, melyen bakancs helyett FiveFingerst húztam. Pengeéles sziklák, nyirkos kövek, csúszós gyökerek, sár és patakok várnak eme vadregényes vidéken, olykor meredek mászások vagy épp ereszkedések során, de jól ismertem előre a terepet, így fejben előre felkészülhettem.

Nem kis feltűnést és érdeklődést váltottam ki, amikor megjelentem az ösvényen "mezítláb". A bakancs nyújtotta extra komfortzónából kilépve a mezítlábazás több odafigyelést igényelt, ám ki merem jelenteni, hogy a Five Fingersben lépdelve sokszor stabilabban haladtam előre, mint a csapatban bárki más, bakancsban. A minimál talpazat miatt, a robusztusság hiánya okán sokkal jobban megterveztem a lépéseim helyét és mikéntjét, mint addig bármikor. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy bár lassabban haladtam, de azt stabilabban és biztonságosabban. Ráadásul a 20 kilométeres túra végére a megszokott boka- és vádli fáradtság elkerült, míg a csapatban többen is panaszkodtak rá...

A kisebb igénybevétel miatt könnyebb, puhább és rugalmasabb anyagok is használhatók a lábbeli gyártásánál, melyek kisebb össztömeggel járnak, így akár 1 kilogrammnyi különbség is lehet (párban értve) egy bakancshoz képest! Ekkora különbséget már mindenki észrevesz és bizony a nap végére borítékolható a kevésbé fáradt láb.

Húzol bakancsot, vagy nem? Te döntesz!

Akkor mindig eszerint válasszunk lábbelit a túra előtt? Nem feltétlen. A kérdés az, hogy fel tudjuk-e mérni előre az előttünk álló túra jellegét, van-e kellő tapasztalatunk (felmérni a terepet, megfelelően lépdelni a terepen), illetve a cipős szekrényünkbe pillantva van-e egyáltalán választási opciónk.

Tapasztalatom szerint egy félcipő, vagy akár egy "mezítlábas" minimál lábbeli is (mint például a Vibram Five Fingers) működhet sziklás, köves, technikás terepeken is. Csak lépteinkre kell extra figyelmet fordítani (hova lépünk, miként lépünk, testsúlyunkat hogy és hova helyezzük, mennyire használjuk ki a lendületünket). Meg persze, ha egy túrabakancs van a szekrényünkben, azzal is jót túrázhatunk egy könnyed börzsönyi ösvényen is, mint a Retyezát sziklagörgetegein – csak előbbi után picit fáradtabbak leszünk, mint amennyire lehetnénk, egy könnyebb lábbelit használva.

A lényeg, hogy élvezzük a természetben eltöltött időnket!