Síelés Eplényben Hír

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2006/01/04
Az évet Keszthely mellett búcsúztattuk. A bulira este voltunk hivatalosak, de mivel a hétvégére elegendő hó esett a Dunántúlon mindenhol, már délelőtt elindultunk, hogy félúton csúszkáljunk egy kicsit Veszprém mellett az eplényi pályán. A sok lehullot hónak köszönhetően persze az autopályáról Székesfehérvárnál letérve a 8-as úton Veszprém felé már volt bőven meglepi, de viszonylag hamar dél körül megérkeztünk a pályához.
Hirdetés
Elsőként kellemes meglepetés: nincs nagy tömeg, jut parkolóhely is. Ez nagyszerű, gyorsan ugorjunk bele a sícipőbe. Az idő elég felhős, azért néha kisüt a nap is. A felvonónál van egy kis sor, de rendben halad. Nincs tülekedés, mindenki jókedvű. Nem tudom eldönteni, hogy ez az ünnepi hangulatnak köszönhető, vagy nem csak a hely, de az idelátogató közönség is szimpatikus. Mindenesetre én 12 éve nem álltam sílécen (annál inkább deszkán), kicsit kacsázva megyek a pénztárhoz jegyet venni. Még egy kellemes meglepetés: 10 alkalom 1500 forint. Ez nagyon jó ár! Utoljára kb. 6 évvel ezelőtt jártam itt, és többre emlékeztem. Rövidesen kiderül, hogy félúton az átszállásnál (összesen két kis felvonóval lehet a hegytetőre jutni) ismét lukasztanak egyet. Nos az ár így már reális, de még mindig nem sok. A felvonón rövidesen kiderül, hogy síléccel jóval kevesebbet kell tornázni, mint snowboardal. Persze deszkával a tányéros felvonón amúgy is kényelmetlen, a felvonó kötélzete elég alacsonyan fut, és a nyomvonalat nem lapítják munkagépek. Így a hullámos egyenetlen talajon potyognak ki a snowboardosok. De még ők is vigyorognak. Mi van itt? Várnak egy üres felvonótányérra, és kész! Félúton felfelé (persze ez párszáz métert jelent) az átszállásnál van egy kis büfé. Emlékszem rá, de sajnos zárva van. Kár, majd este bőven pótoljuk! A második felvonó még hangulatosabb, mint az első. Fiatal kis erdőben csúszunk a hegytető felé. A tetőn gyönyörű szép panoráma fogad minket, és akinek van kedve felmászhat az újonan épült kilátóba is (vigyázat, a havas falépcső igen csúszós sícipővel). Innen indul egy szánkópálya is azoknak, akik a csúszásnak ezt a formáját választják. Akik pedig sétálnak inkább, nos a hótakaró most elég vastag, de már a pálya alján is láttuk a tanösvényt és a sétautat jelző táblákat, amiket itt a tetőn is jelölnek. Ezeken ma nincs idő barangolni, majd inkább máskor! (Nagyon)rövid bemelegítés után irány lefelé. Az 1. pálya teteje csupa fű, kő, teljesen eltűnt a hó. Tudomásunk szerint tervezik a pályakezelést megoldani hóágyúval és munkagépekkel. Jelen esetben elég lenne a fél méternyi havat tömöríteni, egy kicsit kezelni a pályát. Sajnos ez nálunk nem éri meg. A pálya szélén azért még van hó, próbálok visszaemlékezni a helyes technikára. Eleinte nem megy túl olajozottan, később egészen jól döcögök. A pálya többi részén már van hó. Alternatívaként az 1. piros (inkább erős kék) pálya helyett a 2. (kék) pályán lehet csúszni, amely elég keskeny, és becsatlakozik az 1. pályába ( lásd pályainfo ), illetve a 3. fekete pályán (azért nem extrém nehéz), ami szintén nagyon keskeny, és ráadásul a végétől gyalogolni kell vissza a felvonóhoz. Ketten megyünk egy bérlettel, hamar elhasználjuk. Veszünk mégegy 10 alkalmas bérletet. Közben kisüt a nap, gyorsan visszaszaladok a kocsiban felejtett fényképezőért, és csinálok pár képet. Élvezzük a napsütést, a szép tájat, a jó levegőt. Pik-pak elszáll az idő, lassan indulnunk kell. Kezd sötétedni, és az alacsonyabb rendű utakon a Bakonyban még több "meglepi" jöhet. Jó lenne 8-ra a buliba érni, és előtte még enni egy meleg vacsorát. A bérletből még két alkalom maradt. Kettőnknek ez csak félútig elég felfelé, de sebaj, majd onnan csúszunk egy utolsót. A jegykezelő bácsika ránéz a bérletre és megkérdi: akarnak teljesen felmenni? Persze nem lenne rossz, de elfogyott a bérlet. És ő mosolyogva visszaadja a bérletet, a két megmaradt lehetőséget nem lyukasztja ki. Na ilyen hozzáálláshoz sem szoktunk hozzá. Csúszunk egy utolsót, "visszakorcsolyázunk" a kocsiig, és jön a nagyon kellemes pillanat. Levesszük a sícipőt, és száraz zoknit húzunk. Ezek mindig a legjobb pillanatai a síelésnek, történjék bármi. Összeségében nagyon kellemes pár órát töltöttünk el itt a friss levegőn, és a bulira is időben odaértünk! - Mozgásvilág -
Hirdetés