Hány éves kortól síeljen a gyerek? Hír

A sízeszon közeledtével sok kisgyermekes családban felmerül a kérdés, hogy vajon elég nagy-e már a csemete ahhoz, hogy megismerkedjen a havas sportokkal és ha igen, miként fogjon neki a tanulásnak. Lássuk hát, mire kell odafigyelni, ha azt akarjuk, hogy a kicsik megszeressék a síelést.

Hány éves korban kezdjen síelni a gyerek?

Síelés 2-3 éves korban

Az utóbbi időben rengeteg videó bukkant fel a neten, amelyben 2-3 éveseket láthatunk brillírozni a sípályán. Ezek a törpék nagyon cukik és aranyosak, de a példájuk egyáltalán nem követendő és semmiképp nem reprezentatív a gyermekek legtöbbjére nézve.

Ebben a korban a gyerekek izomzata, csontozata, mozgáskoordinációja és kommunikációs képessége sem elég fejlett ahhoz, hogy érdemben síelni tanuljanak.

Ugyanakkor érdemes azt is elmondani, hogy ahogy az úszástanulásnál (vízhezszoktatás), úgy a kezdő síelőnél is fontos fázis a hóhoz szoktatás fázisa, amelyet már fiatalabb korban is el lehet kezdeni. Ez gyakorlatilag nem szól másról, mint arról, hogy a gyerek megtapasztalja, hogy a síbakancs nem sportcipő, síléccel a lábán nem lehet mászókázni és a hó az hideg és csúszik. Ehhez egy 3-4 éves gyereknek a felszerelésen kívül nincs többre szüksége, mint jó hangulatra és egy hófoltra a kert végében.

Kép forrása: Mozgásvilág

Cél az egészben a még idegen környezet megismerése megszeretése, nem pedig a technika elsajátítása! 

Síelés 5-6 éves korban

A sízést 5-6 éves korban ajánlott elkezdeni, ugyanis a gyerekek ekkora érik el azt a fejlettséget, amikor már „ragad rájuk” a tudás, valamint ebben a korban lesznek képesek arra, hogy tartósan figyeljenek az oktatóra.

Egy 6 éves gyerek általában pár nap alatt behozza azt a tudásbeli előnyt, amellyel egy hasonló korú síző rendelkezik 1-2 hét tanulással a zsebében (amennyiben évi 1 hetet veszünk alapul). 

Kép forrása: Mozgásvilág

Ki tanítsa síelni a gyereket? Oktató, vagy szülő?

Az első nagy dilemma az az, hogy fizessünk-e be egy jó drága (de mindenképpen pénzbe kerülő) oktatásra vagy inkább a szülők lába között kezdjen-e síelni a gyerek. Ezt a kérdést a legtöbb családban a pénztárca dönti el, de vegyünk számba néhány szakmaibb dolgot:

A hóhoz szoktatásra léteznek erre specializálódott úgynevezett síovik, ahol nem a tanulás a cél, mindinkább a már fent említett jó hangulat havas környezetben. Ez önmagában nem biztos, hogy megéri az árát, ám ha azt is mellétesszük, hogy a család többi tagja addig szabadon csúszkálhat, míg a legkisebbek felügyelet alatt vannak, már meggondolandó a dolog.

A konkrét tanulást tekintve a legtöbb érv a hivatásos oktató mellett szól.

Nem elsősorban azért, mert az oktató Marcel Hirscherrel vetekedve teljesíti a szlalomot a fekete pályán, hanem azért, mert ismeri és követi is a mozgástanulás folyamatát, fázisait. Ez alatt értendő, hogy nem sietteti a dolgokat, nem hagy ki lépéseket azért, hogy a hét végére biztosan meglegyen az a piros pálya. Így 5, 6, 8 év múlva, amikor már igazán jól szeretnénk síelni, nem köszönnek majd vissza a hiányosságok. Emellett számos olyan játékos gyakorlatot tud, amely segít elsajátítani a tökéletes mozdulatokat. Legyen a szülő bármilyen jó síző, a rutinnal és a szakmai tudással nem tud versenybe szállni! 

Kép forrása: Mozgásvilág

Természetesen a gyerek személyiségét is figyelembe kell venni, amikor elkezd síelni! A legtöbb magyar család csak pár napra, netán egy hétre jut el egy szezonban síelni. Ha az adott gyerek ilyen rövid idő alatt nem tudja megtalálni a közös hangot egy idegennel, vagyis az oktatóval, akkor az oktató szakmai felkészültségétől függetlenül is pénzkidobás lehet az oktatás. Ami viszont biztos, hogy ezen a témán már otthon át kell rágnunk magunkat.

kvázi ellenőrizve, hogy valóban jó döntés volt e! A szülők jelenléte a legtöbb esetben tönkreteszi nem csak az adott gyerek, de az egész csoport oktatását. Az ok egyszerű: ha anya ott van, hiszti van! Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az oktatók már fentebb említett rutinja a gyerekekkel való kapcsolat kialakítására is kiterjed. Kevés az a gyerek, akivel pár óra alatt ne tudnának elfogadható kapcsolatot kialakítani! 

Amire viszont kevésbé terjed ki a rutin, az az, ha az ideálisnál több gyerekkel kell foglalkozni egyszerre. Ha az oktatás mellett döntünk, járjunk utána az adott sísulinak, ahova be szeretnénk fizetni, ugyanis sok helyen a profitot a minőség elé helyezik! Ha egy oktatónak 8-10 teljesen kezdő sízővel kell foglalkozni, az nem vezet (jó) eredményre. Az ideális létszám 4-6 fő!

Kép forrása: Mozgásvilág

Aki ilyen vagy olyan oknál fogva mégis a láb közötti síoktatás híve marad (vagyis maga áll neki tanítani gyermekét), annak két dolgot tudunk javasolni: türelem és fokozatosság!

Jobb, ha a gyerek lassabban tanul meg síelni, minthogy megutálja azt!

Hogyan tanítsuk síelni a gyereket?

Az okulás bármelyik formáját válasszuk is a gyermekünknek, tartsuk szem előtt azt, hogy életkorukból adódóan ők még nem képesek hosszú órákon át (sőt egy órán át sem) egy dologra koncentrálni. Ha magunk tanítjuk síelni a kicsiket, fél óránként iktassunk be egy kis játékot a pálya szélén, ha pedig rászántuk a pénzt az oktatásra, akkor ne háborodjunk fel, ha az oktatás idejét játékra „pazarolja” az oktató. Az első pár nap után ne támasszunk irreális elvárásokat a gyerekek irányába, ahhoz, hogy együtt síeljen a család 10-15 nap aktív síelésre van szüksége egy kezdőnek!

Síoktatás műanyag pályán

Manapság a síeléshez nem éppen optimális éghajlattal rendelkező országokban - így Magyarországon is - egyre elterjedtebbek a műanyag borítású sípályák, melyek gyakorlatilag bármilyen időjárási körülmények között használhatók. Sokan ódzkodnak a tanulás eme formájától, mondván "a hó az igazi" - ez így is van, ám összességében azt lehet mondani, hogy aki az alapokat ilyen pályán szerzi meg, az semmilyen hátrányt nem szenved a természetes havon kezdőkkel szemben. Ár-érték aránya kiemelkedő, ugyanis itt a tanulás még oktatóval is (a legtöbb ilyen pályán kötelező is a "házi" oktató) olcsóbb, mint egy havas pályán akár csak a síbérlet!

Milyen sífelszerelésre van szüksége a gyereknek?

A síelni tanulás alapvető feltétele a felszerelés. Anélkül, hogy belemennénk, hogy milyen magas, mekkora rádiuszú lécet válasszunk a kezdő gyereknek (ebben a cikkben már megtettük), pár dolgot le kell szögeznünk. Magyar sízőknél a mai napig óriási probléma a megfelelő felszerelés hiánya. Ezer éves, old school, piacon vásárolt, ramaty állapotban lévő cuccokkal vágunk neki a síelésnek.

Kép forrása: Mozgásvilág

Természetesen nem mindegy, hogy mennyit szánunk rá, de ha az élmény rovására megy a gyenge minőség, azzal többet veszítünk, mintha el sem mentünk volna! Ez a kezdő sízőknél fokozottan érvényes (felnőtteknél is!)! Ha nem tart a bakancs és nem csúszik a léc, lehetetlen megtanulni síelni, és a kedvünk is elmegy tőle néhány óra alatt. Vaxolt, élezett, carving léccel, pontosan beállított kötéssel és normális állapotú/méretű – ne egy számmal nagyobb "mertmajdjóleszjövőreis", ne 8 irányban széttaposott "mertjövőreúgyiskinövi" – bakanccsal tanítsuk síelni a kezdőket!

Ha biztosra akarunk menni és ráadásul a szállítás macerájától is meg akarunk szabadulni, a legelső alkalmakkor érdemes helyben bérelni a felszerelést, amely bár elég drága, mégis (valószínűleg) jó állapotú és minőségű, illetve külön felár nélkül cserélhetünk más méretűre/típusúra, menet közben is.