Megyaszai Lilla, a Specialized márkanagykövet

A Specialized a kerékpároktól kezdve, a kerékpáros kiegészítőkön keresztül, egészen a kerékpáros ruházatig kiemelten kezeli a kifejezetten hölgyek számára készült termékpalettát. Mindig is kereste a nők kegyeit kifejezetten női igények alapján fejlesztett alkatrészekkel és kiegészítőkkel (pl. nyereg), illetve színvilággal.

A fentiek tekintetében különösen üdvözlendő, hogy 2019-től a Specialized legújabb hazai márkanagykövetévé avanzsált Megyaszai Lilla is. Lillával beszélgettünk a márkához fűződő viszonyáról és persze saját magáról is.

Megyaszai Lilla interjú

Kérlek, mutasd be magad! Hogyan csöppentél bele a biciklis életbe?

Ez egy hosszú történet...talán ott kezdeném, hogy a bátyám régebben hobbiból épített bringákat, amiket aztán tovább is adott, de nyilván ezáltal én is érdeklődni kezdtem a kerékpárok felé. Később aztán anyukám masszőre volt az, aki elhívott egy montizásra, hiszen tudta, hogy érdekel a dolog és szívesen kipróbálnám. Ekkor ő is és a párja is az akkori Fillari kerékpáros csapat tagjai voltak.

Azt hiszem az első tekerés után tudtam, hogy ez az én sportom lesz!

Elkezdtem járni néhány edzésre, egyre inkább foglalkoztam a dologgal aztán végül az úszást lecserélve elkerültem a Cube-Csömörhöz, ami akkor talán a legjobb utánpótlás egyesület volt, igazán ekkor kerültem bele a kerékpáros életbe.

Mivel foglalkozol a hétköznapokban?

Leginkább a tanulással, most ez a ,,főállásom”. A Testnevelési Egyetem harmad éves humánkineziológia hallgatója vagyok. Emellett a téli szezonban síoktatóként dolgozom valamint egy újonnan alakult utánpótlás XCO csapat technikai edzőjeként is tevékenykedem. Azt hiszem, ennél testhezállóbb feladatokat kívánni sem tudnék.

Milyen számodra fontosabb eredményeket értél el a különböző szakágban?

Talán az XCO szakággal kezdeném, hiszen a legtöbb évet és versenyt ebben a szakágban versenyeztem. Először 2009-ben nyertem országos bajnokságot U13-ban aztán U19-ig számos címet szereztem, részt vehettem a 2014-es nanjingi ifjúsági olimpián, ahol XCO-ban top15-ben, eliminatorban pedig a 4. helyen értem célba. A válogatott színeiben junior világbajnoki fordulókon is volt top15-ös eredményem, talán ezeket emelném ki.

A maratoni szakág sosem állt igazán közel hozzám, de általában az országos bajnokságon az egész csapat részt vett, így nekem sem volt apelláta. Ebből a szakágból is van néhány országos bajnoki címem. Később aztán a sors úgy hozta, hogy az akkori csapatszerelővel a Csömörnél egyik évben elmentünk egy akkor még nagyon újnak mondható enduro versenyre Triesztbe, ami a szlovén enduro sorozat első állomása volt. Azt nem mondanám, hogy a verseny jól ment, de végre igazán azt csináltam, amit talán a legjobban élvezek a világon, szuper pályákon, ahogy csak tudok, mehetek lefelé és ez a verseny (nem a felfelé :)).

Innentől kezdve még inkább érdekeltek a lejtős szakágak, és kezdtem bele csöppeni a DH szakágba is Gulyás Misi segítségével. Az eredményeket tekintve enduro versenyek közül nyertem szlovén kupa futamokat, valamint az egyik évben az ő nemzeti bajnokságukat is. A DH szakágban igazán sokat nem versenyeztem, van pár magyar bajnoki címem elitben, top10-es helyezésem IXS kupán, szlovák kupagyőzelmem, valamint talán életem eredménye egy Junior világbajnoki 3. helyezés Andorrából.

Melyik versenyre emlékszel vissza a legszívesebben?

Ez nem kérdés, az Andorrai DH világbajnokságra; nem csak az eredményem miatt, hanem az egész hangulat, rendezvény... nem is sorolom, abszolút ez a nyerő !

Hogy kötődsz a Specialized brandhez és milyen kapcsolatban vagytok jelenleg?

Mindig is nagyon tetszettek a Speci bringák, aztán Gulyás Misi közbenjárásával kaptam meg az első ilyen bringámat, ami egy szürke Demo volt. Ezt követően csak ilyen bringán ültem és őszintén mondom, nem a név miatt, hanem azért, amilyenek ezek a kerékpárok. Később kapcsolatba kerültem Berta Istvánnal és Radnai Marcival is, és részt vehettem egy pár tesztnapon, ami még közelebb hozott a márkához. Egy tavaly nyári bringázás során aztán Marcival beszélgettünk arról, hogy szívesen lennék márkanagykövet a női vonalon, ezen elindulva tavaly ősszel egy önéletrajz és egy motivációs levél után a Specialized is úgy döntött, nincs akadálya a dolognak. Hát így indult el ez az egész, hogy most a Specialized magyarországi márkanagykövete lehetek.

Mit jelent az Ambassador Program pontosan és mit szeretnél elérni ezzel?

Egy nagy kihívást jelent számomra, főleg a női vonalon. Fiúknál talán kicsit másabb, és azt látom, hogy nyitottabbak a kerékpározás és az újdonságok felé, sokszor utána mennek a dolgoknak. Nőknél ez kicsit másképp van.

Sokszor azok a nők bringáznak, akiknek vagy a szüleik vagy épp a párjuk kerékpározik és így kerülnek ők is bele, de kevés az, aki magától kezd bele ebbe az egészbe. Az lenne a célom, hogy ez ne így legyen.

Azt hiszem a márka, amit képviselek talán a leginkább hölgybarát! Rengeteg olyan újítás, fejlesztés van, ami csak a mi kényelmünket szolgálja és ezt ki is kell használni. Úgyhogy hajrá lányok, fel a bringára!

Milyen bringával mész?

A mostani bringám egy Specialized Stumpjumper Comp Carbon 27,5 all-mountain bringa. Amit tudni kell róla, hogy 150 mm-t mozog elöl-hátul, karbon váza van, 1x12-es váltórendszere, és amit kiemelnék a SWAT box, ami a Specialized saját fejlesztése. A SWAT a Storage Water Air Tools szavak rövidítése, és gyakorlatilag ötletes megoldásokat kínál a szerszámok, pumpa, pótalkatrészek és innivaló tárolására, legyen az akár a bringán, akár ruházaton.

Kedvencem a vázam alsó csövébe integrált tárolóhely (a SWAT-box), óriási élmény a sokévnyi ,,szenvedés” után, hogy nem kell azon gondolkozni vigyek-e belsőt és pumpát , mert vagy csúnyán néz ki, hogy a vázra fel van rögzítve vagy nem kényelmes a zsebemben, táskát nincs kedvem vinni és a többi és a többi... ez meg van oldva és jól is néz ki, röviden ennyi.

A SWAT-ról bővebb infót itt találsz...

Hol szeretsz a legjobban biciklizni, milyen terepen érzed a legjobban magad?

Az egyik kedvenc helyem a Mátra, nagyon sokat bringáztam erre, hiszen a nagyszüleim mátrafürediek, így adódik a lehetőség, hogy ha csak néhány napra is, de elmenjek egy évben többször. Ha külföldet kéne mondanom talán Schladming, kedves emlékek kötnek ide, na meg iszonyat jó pályák is (és a felvonó :)), valamint Finale Ligure, ami egy igazi bringás paradicsom. Még egy helyet megemlítenék, ami nem más, mint a szlovéniai Cerkno. Azt hiszem talán ez a kedvenc terepem és helyem, ha bringázásról van szó. Fenyőerdő, gyökér, barna erdő talaj...szerintem sokan tudják, akik ezt olvassák, hogy mire gondolok.

Mi a véleményed a női biciklis életről Magyarországon?

Ez egy irtó jó kérdés, míg komolyabban versenyeztem is feltűnt, hogy Magyarországon nagyon kevés nő űzi ezt a sportágat. A külföldi versenyek ezt valahogy mindig feledtették is, hiszen elég sok környező országban népes női mezőny volt utánpótlásban is, nem csak a felnőtt mezőnyben. Ekkor személy szerint azt gondoltam, majd változik ez később nálunk is talán kicsit naivan, hiszen a helyzet sajnos most sem sokat változott. Hogy ez minek köszönhető azt nem tudom igazán, de nem is mennék bele. Persze ez csak a versenysport. Ha ,,rekreációs” bringázást tekintjük, talán azt kell mondjam

egyre menőbb nőként bringára pattanni akár sportolás akár közlekedés céljából.

Egyre több márka foglalkozik komolyabban a női vonallal, ami azért nagyban hozzá járul ehhez a folyamathoz. Ennek ellenére még mindig csak egy szűkebb réteg az, akihez eljutnak ezek a dolgok, és meg is engedhetik maguknak.

Milyen személyes célokat tűztél ki 2019-re és mik/kik motiválnak ezek elérésében?

Ami a versenyzést illeti, szeretnék néhány szlovén és cseh kupán részt venni, valamint az EWS részeként megrendezett Black Hole enduro versenyen, aztán ősszel az Enduro csapat VB-n Olaszországban.

Ami pedig a márkanagyköveti tevékenységemet illeti, szeretném, hogy minél több nő próbálja ki ennek a sportnak a szépségeit, azt hogy mit tud nyújtani, milyen gyönyörű helyekre lehet eljutni, stb. Igazán azt szeretném átadni másoknak, hogy nekem mit is jelent a bringázás. Ez nem egyszerű dolog, de a tavasz folyamán lesznek események, ahol ezt talán sikerül átadni, gondolok itt a tesztnapokra, közös, szervezett tekerésekre.

A motivációt számomra a kitűzött célok jelentik, a versenyre való felkészülés, fejlődés, valamit azok a pozitív visszajelzések amiket tőletek kapok.