Bükk Maraton 2009- élménybeszámoló

Hatalmas tömeg, rengeteg biciklis, brutális meleg- hónom alatt simán fel tudtam volna robbantani egy higanyos hőmérőt- , de gyönyörű környezet, és kiváló szervezés várta mindazokat, akik részt vettek a kilencedik Bükk Maratonon. Ennek tükrében könnyen belátható, hogy szerkesztőségünknek sem maradhatott le a rendezvényről. A bevezetőben említett kolléga az 57km-es középtávon tette próbára magát. Jómagam a családi kerékpártúrák hangulatát idéző, kissé rövid (12km-es), de látványos, és izgalmas természetjáró túrán vettem részt.   Ezekről olvashattok egy-egy rövid élménybeszámolót, és képeket nézhettek meg a galériában: BükkMaraton középtáv belülről... Nagyon nehezen, de végül eljutottam idei első mountainbike maratonomra, a Bükk Maratonra. Fél 10kor már dögmeleg volt, amikor elindult az a több, mint 500 kerékpáros, akik a középtávra (57km, 1300 szint) neveztek be. Két kilométer után - még aszfaltos terepen - megláttam az első gumicserélő sporttásrat, ami nagyon nem volt jó ómen. Ezután az apró, élesköves út mindkét oldalán egyenletesen és meglehetősen sűrűn lepték be a gumileszedő készlettel bajlódó birngások. A pánik ekkor lett rajtam úrrá, mivel amatőr módon (persze meg tudom magyarázni) nem volt nálam gumi... Srácok, mindig legyen nálatok gumi!   Szerencsémre defekt nélkül tekertem végig a távot, de az 57 km-es távon meglehetősen sokan jártak pórul. A pálya végig egyértelműen volt jelezve, az útjelző nyilakon túl hasznosnak mutatkoztak a különböző, veszély-jelző táblák is, mint a halálfej, a felkiáltójel, vagy a vízátfolyást jelző hullám-piktogram. Ahol kellett, karlengetéssel is mutatták a helyes irányt, úgyhogy eltévedni művészet lett volna. A féltávnál lévő első frissítőállomás számomra még túl korai volt, a második meg épp egy gyors szakasz mellett volt, ezért csak egy gyors, menet közbeni „fejrevizetlocsolásra” lassítottam. A kapaszkodó szakasz a táv utolsó harmadára esett, ekkora már éreztem az edzettség hiányát és bizony a bringatolás nem esett túl jól. Az utolsó két kilométeren aztán csupa olyan pályaelem következett még, amire egyáltalán nem vágytam már. Úgy képzeltem, hogy a végén már csak leszáguldok egy lejtőn és hatalmas porvihart keltve átszáguldok a célvonalon, ehhez képest kellemetlen - sokak számára bringatolós - emelkedők, göröngyös, füves, egy nyomsávos szakaszok jutottak még a végére. A beérkezést követően jól esett a táv teljesítésének elismeréséül nyakamba akasztott érem, sőt még egy plüssmacit is kaptam, amit ugyan nem értek miért, de ajándéknak majdcsak jó lesz :) Tésztázás, közös tusolás a bringával, olajozás (ezt már nem közösen) és 2-3 liter folyadék elfogyasztásával és jóleső fáradtsággal fejeztem be a Bükk Maratont. (SiMoon) Természetjárás két oda nem való keréken Rövid gatya, póló, papucs, amúgy nyáriasan vágtam neki az idei Bükk Maratonnak, mivel csak kísérőként, és fotósként vettem volna részt az eseményen. De sors ismét közbeszólt, na meg a kollégára való várakozás unalma, és így kissé alulöltözve vágtam neki a természetjárásnak két keréken. Nyakamban fényképezővel, utcai szerelésben, fonott bőrpapucsomban, városi city bringa nyergében csatlakoztam a murvás, sziklás hegyes-völgyes, erdős terepeken átvezető túrához.     Botrány mi? Ezen mosolyogjatok nyugodtan - ilyet itt is elkövettem- , de hát nem lehet minden tökéletes, akkor nem is sikerülne igazán jól egy ilyen kiruccanás. Szerencsére a túratársak nem éreztették velem felkészületlenségemet, sőt, nagyon vidám kis csapat alakult ki. A 12 kilométeres erdőkerülés egyébként nagyon jó kis ízelítőt adott a Bükk látványosságaiból, és szépségéből. Így mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el hazánk egyik legszebb természeti értékeket rejtő vidékére, és személyesen fedezze fel a Bükköt. (Dr.T.)