Menü

2017.12.12.     Hozzászólás 0

Peter Habeler: A hazatérés fontosabb volt, mint a csúcs

Exkluzív interjú a Mount Everest első, pótlólagos oxigén nélküli megmászójával.


Szinte mindenki azt mondta, hogy bele fognak halni, de legalábbis maradandó károsodással térnek majd vissza. Ők azonban nem tágítottak. Szinte mindenki lehetetlennek tartotta, de ők hittek benne, hogy el lehet érni pótlólagos oxigén használata nélkül a Mount Everest csúcsát. És vissza lehet térni élve, egészségesen... Nekik lett igazuk.

Reinhold Messner és Peter Habeler 1978-ban elsőként érte el Földünk legmagasabb pontját oxigénpalack használata nélkül. Teljesítményük a felfedezések korának egyik legnagyszerűbb mérföldköve.

 

Messnerrel az Everest 2-es táborában Forrás: Peter Habeler archívum

Messnerrel az Everest 2-es táborában, 1978 (Van még fotó, katt a képre!)

 

Messner és Habeler, koruk egyik legerősebb magashegymászó párosa. Otthonosan mozogtak a legtechnikásabb alpin környezetben, mindezt pedig figyelemre méltó gyorsasággal ötvözték.

Habelert szinte csak az Everest-mászásáról ismerik, de képességeit tekintve tökéletesen egyenrangú társa volt Messnernek. 9 órán belül mászta az Eiger északi falát, a Matterhornéhoz pedig elég volt neki négy óra (1970 környékéről beszélünk!). Rendszeresen szólózott a legnehezebb terepen is.

1969-ben mászott először Messnerrel. 1975-ben megmászták a Hidden Peaket (Gasherbrum I, 8068 m). Lemondtak az akkor megszokott expedíciós táborláncról és az oxigénről is. Ez volt egy nyolcezres első alpesi stílusú megmászása, ráadásul új úton. Habelernek azonban a család volt az első helyen, így kevesebb forradalmi mászásnál tudott Messner társa lenni.

Peter Habeler nemrégiben töltötte be 75. életévét. Ma is aktívan mászik. Olyannyira, hogy a 75 éves születésnapjára azt kérte felfedezettjétől, David Lamától, hogy vezesse fel még egyszer az Eiger északi falán. Lama ezt meg is tette, így jelenleg Habeler a legidősebb, aki a Mordwandon felmászott.

 

Az Eiger északi falán, 74 évesen Forrás: Peter Habeler archívum

David Lamával az Eiger északi falán tavaly, 74 évesen (Van még fotó, katt a képre!)

 

Abban a szerencsében volt részünk, hogy nemrégiben személyesen is találkozhattunk Peterrel egy előadása alkalmával Innsbruckban. Na jó, az ő kedvéért utaztunk ki, de nem ez a lényeg. Rengeteg dolgot szerettünk volna megkérdezni tőle, így kézenfekvő volt, hogy interjút készítünk vele.

Mindenekelőtt természetesen a történelmi Everest-mászás pszichés hátterére voltunk kíváncsiak. Beszélgetésünk erre vonatkozó részét videóra is vettük, melyet magyar felirattal alább meg is nézhettek:


  

Sajnos ezen a ponton a helyszínt biztosító személyzet úgy döntött, hogy ideje hazamenni. Nemes egyszerűséggel lekapcsolták a fejünk felett a villanyt, és a ruhatárban hagyott kabátjainkkal elindultak a kijárat felé. Pánikszerűen utánuk rohantunk, nehogy bezárjanak bennünket. Az interjú felénél se tartottunk, de szerencsére Peter volt olyan rugalmas, hogy ha már ilyen messzire utaztunk érte, az utcán is hajlandó volt válaszolni a kérdéseinkre. Ilyenformán ezeket írásos formában olvashatjátok.

Mozgásvilág: Nem gyötörtek kétségek az Everest csúcstámadás közben?

Peter Habeler: Nem. Kétségek és félelmek csak addig vannak benned, amíg a sátorban vagy. Akkor persze minden rossz eszedbe jut. Lavina. Fagyás. De amint elindulsz, ezek elmúlnak. Látod a partnered, aki töretlenül megy előre. Meg se fordul a fejében a visszafordulás gondolata. Ez neked is erőt ad, és azt mondod magadnak: menjünk, csináljuk!

Mégis, milyen gondolatok járnak a fejedben ilyenkor?

Szinte semmire sem gondolsz. Csak a következő tíz – tizenöt vagy húsz lépésre. Ez egy robotpilóta üzemmód, automatikusan mozogsz. Minden egyebet ki kell iktatnod. Ha elkezdek azon gondolkodni, hogy mi van, ha tüdő- vagy agyödémát kapok – márpedig fájhat a fejed, ez logikus. Nehezen lélegzel. Ha mindezeken agyalsz, akkor hamar arra a következtetésre jutsz, hogy "le akarok menni". De ez is része a hegymászásnak. Te pedig azért mégiscsak a csúcsra koncentrálsz. Fel akarsz jutni.

 

Everest csúcsfotó Forrás: Peter Habeler archívum

Az Everest csúcsán, 1978 (Van még fotó, katt a képre!)

 

Az 1975-ös Hidden Peak-mászásotoknak köszönhetően ti számítotok a Himalájában az alpesi stílus megteremtőinek, bár akkor talán még nem is így hívtátok a táborlánc mellőzésére épülő taktikát.

Nem nagyon jártunk utána, hogy ilyet csinált-e előttünk valaki. Egy-két hasonló azért akadt. A Broad Peaken például többen is, de ott volt Herman Buhl a Nanga Parbaton, aki mögött ugyan ott volt a csapat, de a csúcstámadást teljesen egyedül csinálta végig. Tudtuk, hogy gyorsak lehetünk. Erre akkor vagy képes, ha nem cipelsz túl nagy terhet a hátadon. No meg persze ha a partnered is megfelelő. Ha gyors vagy, az azt jelenti, hogy gyorsan tudsz leereszkedni is. Nálunk ez mind megvolt, mindezek tetejébe pedig rettentően bíztunk egymásban. Messner teljesen megbízott bennem, én pedig teljesen megbíztam Messnerben. Ez is egy nagyon fontos része ennek a történetnek. Továbbá komoly háttércsapatunk volt. Persze, ha bajba kerültünk volna, senki sem tudott volna segíteni. Ez logikus. De amikor tudod, hogy senki sem tud segíteni, akkor sokkal erősebb vagy.

Nemcsak, hogy megalapítottatok egy új stílust, hanem nagyon hosszú ideje is mászol már hegyet. Testközelből láthattad a hegymászás fejlődését. Mi a véleményed erről a fejlődésről, melyek a jó és melyek a rossz irányok?

Az alpesi stílusnak az az előnye, hogy kisebb a logisztikai igénye, ezért te is könnyebben és elegánsabban tudsz mozogni a hegyekben. Egy jó mászópáros persze alap, és az nagyon hatékony tud lenni. Egy tízfős csapatban már nem olyan egyszerű. Öt akarja, másik öt meg nem. Ma minden egyszerűbb. Olcsóbb a mászás, kevesebb és könnyebb a felszerelés, csak jól kell érezned magad. Szabad vagy. Ez a kis csapat előnye. Ha megnézed, ma már egyre ritkábbak a nagy létszámú expedíciók, az igazán komoly dolgokat pedig az egészen kicsi csapatok érik el. Ott van például David Lama, aki maga is mindig kis csapatban mászik. Három ember még belefér, de amikor tíz vagy tizenöt tagú az expedíció, az már nagyon bonyolítja a dolgokat. Mi ezért fordultunk az alpesi stílus irányába. Meg hát, persze, volt önbizalmunk is. Az olyan mászások, mint az Eiger északi fala, vagy a nehéz téli mászásaink, mint a Matterhorn északi fala, és még sorolhatnám, magabiztossá tettek bennünket. Ez is fontos. Ennek tudatában mersz komoly célt kitűzni, de megvan hozzá a tapasztalatod, hogy tudd, mikor kell visszafordulni, ha esetleg úgy alakul. A britek négyfős alakulatai is egészen hatékonyak voltak. Chris Bonnington és Doug Scott, ők is többnyire kétszer kétfős csapatokban mozogtak. Alapfeltétel, hogy olyan technikai tudással kell bírnod, amely mellett nincs szükséged fix kötelekre. A fix kötél ugyanis megint humán erőforrás- és anyagigényes dolog. Képesnek kell lenned fix kötél nélkül, gyorsan fel- és lemászni.

 

A dicsőséges ereszkedés az Everestről, 1978 Forrás: Peter Habeler archívum

Dicsőséges visszatérés az Everestről, 1978 (Van még fotó, katt a képre!)

 

Látom, hogy nagyon fontos számodra a kötélpáros, a társad. Sok mindenkivel másztál pályafutásod során. Kit tartasz a legjobb partnerednek?

Mindenkit nagyra tartok közülük. Sosem ért olyan balszerencse, hogy az élet egy igazán rossz partnerrel hozott volna össze. Ez nagyon nagy mázli.

A mostani hegymászásban kik azok, akiknek a stílusa, teljesítménye imponál neked?

Sokan vannak, és nem is ismerek mindenkit. Jók az angolok, a szlovének. Az amerikaiaknak is vannak jó mászóik. Nemzetközi szinten is nagy a merítés. Neveket nem nagyon tudnék kiemelni, tényleg nem ismerek mindenkit. De nagyon komoly teljesítmények vannak, a fiatal és a tapasztaltabb mászók részéről egyaránt. Talán még nektek, magyaroknak is vannak jó mászóitok.

Akadnak néhányan, igen.

A lényeg, hogy örömüket leljék benne és megérintse őket az élmény. Persze egy kis pénz sem árt hozzá, főleg, ha a Himalájáról van szó. Kell a sajtó, kell filmezni, a film nagyon fontos. Ma már ezekkel a kis kütyükkel komplett filmeket lehet forgatni, ez fantasztikus. A filmek minősége elképesztő fejlődésen ment keresztül. Tiszta, éles, gyönyörű felvételek készülnek.

 

Salathé, El Capitan, Yosemite, 1970 Forrás: Peter Habeler archívum

Salathé, 1970. Az addigi leggyorsabb megmászás Doug Scottal (Van még fotó, katt a képre!)

 

Milyen tanácsot adnál a fiatal hegymászó generációnak, a mostani kezdőknek?

Yvon Chouinard, a Patagonia alapítója, nagyszerű ember. Volt szerencsém együtt mászni vele. Ő erre a kérdésre mindig csak annyit válaszolt:

Menj és csináld! Mássz!
 

Ez persze erősen leegyszerűsíti a lényeget. A felkészülésnek, a fizikai kondíciónak és a technikai feltételeknek meg kell lenniük, de ha ezek adottak, akkor merni kell bevállalni a dolgokat. Nem kell vacillálni, hogy csináljam – ne csináljam? Vágj bele! Keress egy jó partnert és hajrá! Mi is így kezdtük. Persze, sok szerencsénk is volt.

 

A végére pedig van még egy nagyon jó hírünk: Az iKaland jóvoltából Peter Habeler 2018. január 25.-én Budapesten tart előadást! A részletekért katt ide.

 

Utcára kerültünk Peter Habelerrel Forrás: Mozgásvilág/Kakuk András

Olvass többet a témáról: Peter Habeler, Reinhold Messner, himalája, nyolcezresek, everest