Hogyan vigyünk gyermeket ferrátára?

Október 19-én egy négytagú bécsi család ereszkedett a Hohe Wand egyik legnépszerűbb útvonalán, a Hubertushaustól lefelé vezető Springlessteigon. Az elöl haladó nagyobbik, 5 éves kisfiú hirtelen kicsúszott (egyes hírportálok szerint átbújt a kötélkorláton). Az édesapja, aki a másik, 3 éves fiát háti hordozóban vitte, megpróbálta elkapni a zuhanó gyermeket, de közben ő is elveszítette egyensúlyát, így mindhárman a mélybe zuhantak. A hegyimentők 150 méterrel lejjebb találták meg őket. A 36 éves apa és a hátán lévő kisfia a helyszínen életét vesztette. Az 5 éves gyermeket életveszélyes állapotban szállították kórházba, azóta stabilizálódott az állapota. Az anya, akinek szeme láttára történt a baleset, sokkot kapott.

Az osztrák közvéleményt nagyon felkavarta az eset. Elhamarkodottan ítélkezni azonban semmiképpen sem szerencsés, hiszen senki sem volt ott. Az ÖAV szerint viszont mindenképpen felmerülnek kérdések: Megelőzhető lett volna a baleset? Van egyáltalán a gyermekeknek keresnivalójuk a vasalt utakon? Egy biztos, valamennyi tanulsággal mindannyiunk számára szolgálhat ez a szörnyű tragédia.  

Kép forrása: familienbauernhof.info

A vasalt utak (via ferrata, klettersteig, kinek-kinek ízlés szerint) népszerűsége egyre nő. Sokan keresik a hegyekben a kalandot, a drótkötéllel felszerelt utak pedig – sokak számára hamis – biztonságérzetet nyújtanak. Egy pillanatig sem szabad ugyanis elfeledkeznünk róla, hogy a drótköteles biztosítást igénylő terepen egyetlen apró hiba, botlás vagy egyensúlyvesztés is végzetes lehet, ha éppen nem vagyunk bekötve.

A Springlessteig egy „A”besorolású klettersteig, mely kifejezést azonban még a szakemberek is idézőjelesen használnak. A felső szakaszon van drót, illetve egy 5 méteres ferde vaslétra, de abszolút gyermekbarátként hirdetik. A természeti park, amelyben a kiépített túraösvény található, kimondottan a családokat célozza. Az összes elérhető leírás az út egyszerűségét hangsúlyozza. Még a mentésben részt vevő hegyimentők között is volt olyan, aki elmondta, hogy a saját kislányával egykor maga is végigjárta ezt az útvonalat.

Hogyan vigyük a gyereket via ferratara? 

Monostori András, a Mountex Adventure vezető oktatója nemrégiben egy családokból álló csoportot vezetett ugyanezen az úton. A hat családban sok gyermek volt, a legfiatalabb 6, a legidősebb 12-13 év körüli. András elmondása szerint ez tényleg csak egy túraösvény, a „fal” közvetlenül a ház alatt kezdődik. Nagyon sokan gyermekekkel együtt is gond nélkül teljesítik. Nekik sem adódott semmilyen problémájuk. Egy másik útból érkezve, csak felfelé irányban választották a Springlessteigot. Mindenkin volt sisak, az előző mászás után senki sem vette le. A gyermekeket „vonatként” egymáshoz fűzte, az első srácot pedig magához kötötte, így a csapatból minden gyermek be volt kötve.

Kép forrása: Monostori András - Mountex Adventure

Monostori András szerint lehet, hogy a bécsi családnak egész egyszerűen iszonyú balszerencséje volt. Ahogyan az Alpenverein illetékesei, ő is azt vallja, hogy lehet gyermekkel ferrátára menni, de fel kell mérni a gyermek képességeit és viselkedését, mennyire szófogadó, körültekintő. Az úti cél kiválasztásánál elengedhetetlen, hogy csak olyan helyre vigyük a gyermeket, ami neki is élmény. Veszélyesebb terepen célszerű őket „pórázra” venni, mert könnyen megbotlanak.

A legfontosabb mindig a saját és gyermekeink képességének megfelelő megítélése

Anna-Maria Walli, az Osztrák Hegyimentő Szolgálat alsó-ausztriai sajtóreferense megkeresésemre az alábbiakat válaszolta az eset kapcsán:

A „Gyermekekkel hegyre” témában csak azt tudjuk javasolni, amit minden hegyi túra kapcsán javasolni szoktunk: tervezéskor tájékozódjunk a kiválasztott úttal kapcsolatban, hogy az a képességeinknek megfelelő legyen. Ha gyermekek is jönnek velünk, különösen óvatosnak kell lennünk, mert itt egy olyan személyről kell döntést hoznunk, akiért felelősséggel tartozunk. Hogy ez a mostani tragikus baleset pontosan milyen körülmények között következett be, és hogy a család mennyi időt fordított a túra megtervezésére, nem tudjuk. Azt azonban a tragédia mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a legjobb felkészülés ellenére is bármikor történhetnek előre nem látható dolgok. Vannak veszélyek, melyeket teljesen elhárítani sohasem, legfeljebb minimalizálni tudunk. A legfontosabb mindig a saját és gyermekeink képességének megfelelő megítélése.

Az Osztrák Hegyimentő Szolgálat statisztikái szerint nagyon sokan nem tudják megfelelően megítélni a képességeiket. Csak ebben az évben májustól októberig 139-en haltak meg az osztrák hegyekben. Az okok között élen jár a felkészületlenség és a túlvállalás. Jelen esetben persze lehet, hogy csak egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség okozta a balesetet.

Michael Larcher, az Osztrák Alpesi Egyesület hegyisport részlegének vezetője az alábbiakat nyilatkozta az egyesület közleményében:

„Senkit sem akarunk lebeszélni róla, hogy gyermekekkel vágjon neki klettersteig utaknak. Mindenki számára világosnak kell azonban lennie, hogy a ferrátázással mindig együtt jár a lezuhanás veszélye: már a legcsekélyebb hiba, vagy hiányos felszerelés is életveszélyes helyzetet okozhat! A klettersteigeken és biztosított utakon a felnőtteknek kiemelt figyelemmel kell kísérniük és esetenként külön biztosítással kell ellátniuk védenceiket. Nehezebb szakaszokon kívánatos, hogy egy felnőtt egyszerre csak egy gyermekre figyeljen, megfelelő támogatást nyújtva neki az akadály körültekintő és óvatos leküzdéséhez.”

Michael Larcher ajánlása szerint az útvonalat is a gyermek képességeire szabottan kell kiválasztani:

„Nemcsak a klettersteig típusát és nehézségi fokát, hanem annak hosszát és az egyéb körülményeket is figyelembe kell venni. Nekünk, felnőtteknek kell saját céljainkat és programunkat a legkisebbekhez hozzáigazítani. Nekik még sokkal inkább az út a cél, nem pedig a csúcskereszt a túra végén.”

Kitett helyeken érdemes extra biztosítást alkalmazni

"Nincs két egyforma gyermek. Maguk a szülők tudják legjobban megítélni, mire képes a csemetéjük, és mire nem. Előfordulhat, hogy egy hatéves magabiztosan halad a turistaúton, miközben egy tízéves bizonytalanul mozog és meg-megbotlik. Mindkét esetben igaz azonban, hogy a turistautak kitett helyein vagy vasalt utakon óvatosan kell közlekedni. Aki gyermekekkel túrázik és biztosra akar menni, vigyen magával egy gyermekre méretezett beülőt és egy rövidke kötelet. A zuhanásveszélyesnek ítélt helyeken ezzel biztosítsa a gyermeket – akkor is, ha egyébként ferrata-szettre nincsen szükség. Ehhez természetesen szükséges a megfelelő kötéltechnikai ismeretek elsajátítása. A drótkötéllel biztosított utakon a ferrata-szett használata alapvető.” – hangsúlyozta Larcher.

Kép forrása: alpinewelten.com

A baráti körömből sokan járják gyermekeikkel a hegyeket. Őket is megkértem, osszák meg személyes tapasztalataikat, mire érdemes odafigyelni szülőként a biztonságos hegyi kalandozás érdekében.

Az első és talán legfontosabb: a háti hordozó használatra vonatkozóan mindannyian egyetértenek abban, hogy nem javasolt a használata olyan terepen, ahol van esélye, hogy a felnőtt megbotlik, egyensúlyát vesztheti, vagy akár csak mélység mellett kell haladni. Onnan felülről nagyon nagyot tud esni a gyermek. A felnőttet is kibillentheti az egyensúlyából. Bárhol is használjuk, arra azonban mindig ügyeljünk, hogy a gyermek legyen megfelelően bekötve!

Dani (2 gyermek édesapja):

„Anno én úgy vettem észre, hogy nagyon fegyelmezettek voltak, talán túl óvatosak is, de néha egyszerűen nem érezték a veszélyt. Fiamra pl. úgy kellett rászólni a B-fokú kletter könnyebb szakaszain, hogy ott is kösse be magát, hiába csak ösvény, ha megbotlik, csúnya nagyot lehet onnan esni. Ő ott egyszerűen nem félt. Máskor meg egyszerű szituációkban feleslegesen is. Szóval, kiszámíthatatlanok.”

Kép forrása: hintertux.at

Attila (3 gyermek édesapja):

Szerintem a Hohe Wand nem való egy 5 és 3 éves gyereknek, mint ahogy a Rax sem, maximum a sétaúton a völgyben... Itthon a Rám-szakadék/Salabasina/Vadálló-kövek/Holdvilág, Szent-Ilona vízesés, Nagy-Kevély oldala, Csókakő, Örvény-kő, Ágasvár teteje, stb. is csak akkor, ha tudod követni, utána menni, és azt csinálja a gyerek, amit a szülő mond.

Én az alábbi elvet követtem: ha egyszerűen egy vadcsapás szélességű ösvény vitt, és meredek volt, vagy úgy ítéltem meg, hogy kitett helyen visz, ilyen helyre nem indultunk el. Ha tapasztaltam, hogy fáradnak, lankad a figyelem, veszítenek az önkontrollból, lejöttünk és kész, vagy vontattam a gyereket. Magamhoz kötöttem egy hevederrel, és csak arra mentem, ahol biztosan tudott mozogni, és persze én is. Nekem fontos szabály volt, hogy én, mint felnőtt, bármikor mondhatok nemet bármire, amiről úgy ítélem meg, hogy veszélyes, vagy kárt okozhat. És megmagyaráznom sem kell, főleg ott, és főleg egy 5 esztendősnek nem! Inkább ő sírjon, mint én. Csak olyan helyre mentünk, amit ismerek, és mindig az történt, amit én mondok.  Ha nem, akkor mentünk haza. És folyamatosan szemmel tartani, észnél lenni, semmi lazulás, mert nem tudhatod, mi következik.

Ami még fontos, az a következetesség. Ha egyszer az a megállapodás, hogy a szikla aljában kötelező a sisak, akkor az a szülőnek is kötelező. Ha elől megy anya, utána ők, a végén én, akkor ettől csak akkor tértünk el, ha valami extra volt, és csak akkor, ha a vezető szülő mondta, hogyan és miképpen.  Ebből egy jó kis játékot lehet keríteni, de ha valamire egyszer azt mondtam, hogy nem, akkor az holnap is nem volt, sőt, karácsonykor is.

Gábor (2 leány édesapja):

Az alkalmasságukat úgy ítéltem meg, hogy figyeltem a fizikai - pszichikai kifáradásukra. Ennek függvényében csökkentettem a célt. Fegyelmezettség: van olyan hely, ahol egyszerűen nincs helye a liberális hozzáállásnak. Ha rohangál, megelőz, testvérével civakodik a szakadék peremén, akkor jön a szigor. A gyermek alkalmatlanságát jelzi, ha visszautasítja a segítséget, nem képes betartani a szabályokat, kiszámíthatatlanul viselkedik, hisztizik, visszabeszél, nem fogad szót.

Ami a cél kiválasztásánál fontos szempont: Sokszor kevesebbet a vágyaknál! Igen bogárkám, jó lenne oda kimenni, felmászni, de veszélyes és NEM.

Hogy milyen fokozatokat kell betartani, azt nehéz megfogalmazni. Ismerni kell a gyereket. Én például beszéltem arról, hogy nem minden veszélyt lehet előre látni, érezni kell. Amikor a Tátrában a Lorenz-hágóban egy vízjeges szakaszhoz értünk, akkor a gyerek állt meg, hogy itt most mit kell csinálni?

class="kiemelt">Neked kell érezni a határokat, mert a kisgyerek nem fél, amikor kéne, vagy pont akkor parázik be, amikor nem indokolt. A kamasz meg magasabb rizikót vállal be, mert büszke. A te felelősséged, hogy neki megfelelő terhelést kapjon. Persze van szükség arra, hogy trollkodhasson is, amit kalandnak él meg (pl. homokbányában ugrálás, törmelékkúpon rohangálás, ha nem eshet túl nagyot). Ha nem élheti ki magát, akkor majd nélküled fogja, nem vezetett körülmények között.

Kép forrása: ramsau.com

Bízom benne, hogy ez az írás sok, hegyvidéket kedvelő szülőnek szolgál hasznos információkkal a csemetékkel történő túrázás tervezésekor. Szívesen látjuk a ti javaslataitokat, tapasztalataitokat is a cikk alatti hozzászólások között!

Külön köszönet a fotóért Monostori Andrásnak és a Hohe Wandon vezetett csapatának!

 

Forrás: alpenverein.at

Forrás: Fotolia - ARochau

Forrás: berchtesgadenerland.com