Menü

2017.03.17.     Hozzászólás 1

Gyorsabban, magasabbra? Szubkultúrából tömegsport

Hogyan reagálnak a termek és a mászóiskolák a változásokra?


Mivel a mászósport tagjainak száma dinamikusan növekszik, és a közeljövőben ez várhatóan így is marad, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség a Mozgásvilággal karöltve cikksorozatot indít. A sorozat célja, hogy a sportágba újonnan érkezők, illetve azok, akik a sportmászást ugyan gyakorolják, de nincsenek tisztában a biztonsági és környezetvédelmi szabályokkal, tájékozódhassanak az alapvető tudnivalókról, és arról, kihez fordulhatnak kérdéseikkel. A cikksorozat támogatója a Tengerszem Túrabolt

 

A mászásról szóló cikksorozatunk harmadik részében a mászósport fejlődésével foglalkozunk.

Mi a helyzet a termekkel, a mászóiskolákkal, és hogyan lehet reagálni a változásokra?

Az olimpia hármas jelszava talán semmi másra nem illik annyira, mint kedvenc sportágunkra. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a 2020-as olimpián egy éremmel díjaznák a bouldert, a nehézségi és a gyorsasági mászást; tehát valóban az nyer, aki gyorsabban, erősebben és magasabbra tud mászni...

De nemcsak konkrét, hanem átvitt értelemben is igaz ez napjaink mászására. Nem kell ahhoz marketingszakembernek lenni, hogy feltűnjön,

egyre többen választják ezt a sportágat akár a napi stressz levezetéseként, akár versenysportként, akár hétvégi kikapcsolódásként.

 

climber-486025_1280.jpg Forrás: pixabay.com

 

Mint minden változásnak, a mászás népszerűvé válásának is több oldala van

A hátrányok közt említhető, hogy elveszett a sport szubkultúra volta, kezd abszolút mainstreammé válni. Az utóbbi években mindenféle társadalmi réteg, mindkét nem és minden korosztály képviselteti magát, ha eltérő arányban is – ez persze egyáltalán nem baj.

Érdekes lesz megfigyelni, hogy a célközönség növekedésével hogyan jelennek meg a szponzorok és sportszergyártók érdekei. A pénz beáramlása, ami amúgy a versenysport számára létfeltétel, nyilvánvalóan átszabhatja az addigi kereteket.

Az is lehet hátrány, ami minden gyorsan robbanó sportban, hogy az újonnan érkezők nem feltétlenül veszik át, vagy legalábbis nem azonnal az íratlan és illemszabályokat. Ilyenkor persze két lehetősége van a közösségnek: bevezetik az új embert a szabályok ismeretébe, a frissen érkező pedig gyakran alkalmazkodni fog a normához, mert nem akar kilógni. A másik lehetőség, hogy olyan mértékű hullám érkezik újakból, hogy a viselkedésük átírja az addigi illemkódexet. Ha ettől a sportág nem válik veszélyesebbé (sőt), akkor nincs nagy baj, persze a komfortérzete csökkenhet a korábbi résztvevőknek.

 

Az is hátrány lehet egy darabig, hogy a meglévő erőforrások elfogynak, az infrastruktúra telítődik

Míg a piac normális esetben reagál erre (új mászótermek, esetleg specifikus edzőtermek építése), a szikla nem fog tudni. Utóbbi esetben a tagok, az egyesületek és végső soron a Szövetség feladata az, hogy képviselje a tagok érdekeit. Sorozatunk előző részében pont erről is volt szó: a Szövetség folyamatosan tárgyal a nemzeti parkokkal, és igyekszik felülvizsgáltatni a tiltásokat, hogy a mászók minél több helyen élvezhessék a természetes fal örömeit.
Bár az MHSSZ szintén hivatkozott felméréséből az derül ki, hogy még az újonnan a sportba kerülők nagy része is ki akarja próbálni a sziklát, azért a tavalyi év során még bőven hozzá lehetett férni a falakhoz. Vannak ugyan népszerű és „nem ideális eloszlású” falak, ahol túl sok az erős út, ezért az oda érkezők 80%-a a szikla 20%-nyi gyenge-közepes részén mászik, magyarul zsúfoltság van, de azért megfelelően választva az úti célt, aki szeretne sziklán mászni, annak még mindig nem kell sorszámot húznia. Igaz ez egyébként a külföldi desztinációkra is: míg Paklenica vagy Omiš egy-egy magyar nemzeti ünnepen telítetté válik, addig Strogir falain továbbra is kényelmesen el lehet férni. De nem is csak a sziklamászásra vonatkozik ez az arány; alpesi területen végzett kutatás alapján a mászók több mint 90%-a a csúcsok tekintetében a lehetséges célpontok 10 %-át ostromolja. Magyarul érdemes bölcsen és több szempontot mérlegelve úti célt választani.

Ebben az esetben a létszám növekedésének azonban előnye is lehet, igaz, a demokráciánkban a civilek vagy alulról szerveződő csoportok érdekérvényesítő képessége – pl. egy skandináv országhoz képest – egyelőre gyenge. Mégis, ha a Szövetség nem 1000, hanem mondjuk 10.000 embert képviselve tud fellépni bármilyen hivatalos szervvel folytatott tárgyaláson, nagyobb kéne, hogy legyen az esélye a sikerre. Ehhez persze szükséges a mászók tagegyesületi tagsága, az aktív összefogás és fellépés, problémás esetekben a konstruktív vita, és a kifele mutatott egységes álláspont.

 

Forrás: Paraferee - Mozgásvilág.hu

 

A mászósportba csöppenők növekvő száma más változásokat is hoz magával

Szerte a világon – pláne olimpiai számmá válva – egyre több terem nő ki a földből, és a mai gyerekek vagy épp felnőttek nagy része műfalon kezdi a sportot. Bár itthon azt vallják a megkérdezettek, hogy szeretnének később sziklára is kimenni, ez részben azért a közösségi nyomás miatt is alakulhat így.

Az „erősek”, de nem aktív versenyzők nagy része valóban komolyabban veszi a sziklát az átlagnál, és gyakran külföldi, ikonikus mászóhelyeken állítanak be vagy fel egyéni rekordokat. A hobbimászók egy része ki-kijár sziklára, esetleg egy-egy hosszabb, külföldi, nyaralással egybekötött mászást is betervez, egy részük azonban (pláne, ahol a család megoszlik, például anyuka vagy apuka nem mászik) előnyben részesíti a termet: könnyű megközelíteni, fixen bent vannak a nittek és köztesek, de lehet egész edzésen toprope-ozni is, nem kell bevállalni az elölmászás vagy a fejre eső szikla/kieső nitt kockázatát. Erről egyelőre nincs számszerű felmérés, pedig jó lenne, de tapasztalati úton valószínűleg kijelenthető, hogy a termi robbanás nem 1:1 arányú a sziklák aljában megjelenők számával.

 

Ahogy egyre több a kezdő, úgy nyilvánvaló, hogy a termek kényelmetlenebbé válnak

Mivel a termek még mindig alacsony száma miatt nincs igazán nagy verseny a piacon, a tulajdonosok/üzemeltetők nincsenek rászorítva a fejlesztésekre. Persze valamit illik időnként felmutatni, így tapasztalhatjuk az erősítő sarkok fejlődését, vagy épp több új fogás, több elem, gyakoribb útcserék megjelenését. Ha azonban télen, főleg a tél vége felé normál munkaidő után mennénk edzeni, igen kellemetlen meglepetések érhetnek: nincs szekrény, várni kell az utakra, ziafelhőben kell sportolni. Nem tudjuk, mennyire térül meg az üzemeltetés, de két dolog biztos: egy, amíg Nyugat-Európában, Amerikában, de akár Csehországban is egy-egy nagy outdoor márka szponzorál egy termet, addig nálunk magánbefektetők esetleg uniós pályázatok segítségével építik fel és tartják karban a műfalakat. Ez részben azért is alakult így, mert túl kis piacnak számítunk, mert nincsenek hegyeink, és mert nem sikerült (még) elsajátítani az outdoor kultúrát. Kettő, úgy hírlik, újabb terem vagy termek fognak nyílni már az iparágban tevékenykedő befektetői körök által. Ez persze jó hír, de az nyilvánvaló, hogy nem a jelenlegi közönség fog jobban megoszlani, vagy nem kizárólag, hanem az új falak új belépőket vonzanak majd, hiszen most nem kifejezetten kiegyensúlyozott Budapesten a termek eloszlása.

Egy másik szempont, amire Kandrács Ildikó, az MHSSZ elnöke rávilágított: „Természetesen el tudna még több termet tartani a piac, de ahol a legnagyobb a hiány, azok az iskolai mászótermek, hiszen a kisiskolás korú gyermekektől az egyetemistákig nagy igény lenne erre a sportra. Komoly segítséget nyújthatna - megfelelő szakemberek és edzők bevonásával - a gyermekek testi, lelki fejlődéséhez.”

 

Forrás: Zemplén Kalandpark

 

De azért biztos jó is, ha sokan másznak...

Erre talán az a leginkább bevett és elfogadott válasz (akármilyen sportról van is szó), hogy persze, jöjjenek minél többen, legalább addig sem otthon neteznek (ugyan ki néz még tévét?), egészségesebb lesz a társadalom, blablabla. Ezzel csak annyi a gond, hogy azok, akik lemennek kipróbálni egy új sportot, sokszor már egyébként is mozogtak. Vagyis korántsem mozognak annyival többen, amennyivel többen megérkeznek újonnan egy sportágba. Felnőttként például nehezebb kosárcsapatot találni, ezért van, aki a futásnál marad, vagy épp nincs már idő triatlonozni, ezért hobbiúszó lesz a hajdani versenyzőből.

Mégis, a mászás talán annyiban különbözik sok más sporttól, hogy nagy a megtartó ereje.

Akár gyerekként, akár felnőttként kerül bele az ember, ez nem klasszikus egyéni sport, és más mozgásformáktól eltérően nagyon erős közösségek alakulnak ki. Ebben szerepet játszhat az egymásra utaltság, a szükséges bizalom és odafigyelés egymásra, és az is, hogy a mászóedzés nem pusztán szenvedés egy nagyobb jó érdekében. Nyilván, aki komolyan veszi, annak nem sétagalopp az erősítés, de a falon már mindenkinek élvezet, ami - nyilván szubjektív vélemény szerint - egy úszóedzés 32 hossz gyorsúszásáról nem mondható el. Minden sportba bele lehet szeretni, de a mászás játékossága, állandó kihívásai és sikerélményei ötvözve a biztosítópartnerbe fektetett bizalommal vagy épp a boulder mindenkori dzsemhangulatával, nagyobb eséllyel tartanak meg mindenkit a sportágnak. Így pedig már tényleg van társadalmi haszna is a létszámnövekedésnek.

 

És mi a helyzet a sziklán?

Ahogy feljebb szó volt róla, a mászóiskoláknál is egyre több sportember megjelenésére lehet számítani, mégsem olyan ütemben, ahogy a műfal esetében. És itt nem is csak a létszám a kérdés, hanem maguknak a szikláknak a műszaki-biztonsági fejlődése is. Persze arra nekünk kell választ találni, hogy szükséges-e egyre több utat nittelni, vagy inkább a mászókat kell a tanulás felé terelni, hogy mindenkinek meglegyenek az alapfokú ismeretei a trad vagy clean mászáshoz is. Erre magának a közösségnek kell reagálnia, a világtendenciák pedig egyelőre az egyszerűsödés, „instantabb” mászás felé mutatnak, azaz sokan szeretnék csak élvezni az épített utakat, és nem Az orrot akarják kimászni.

A mászóiskolák fejlődéséről, karbantartásáról is Kandrács Ildikót kérdeztük: 

„Magyarországon ötven körül van a mászóiskolák száma, és a legelsőt kicsit több mint fél évszázada kezdték kiépíteni. Akkor még, és az utána következő évtizedekben is, teljesen más volt a mászóetika, és a sziklafalakba beszerelhető felszerelések minősége is. Jelenleg az MHSSZ tagegyesületei önkéntes alapon vállalják a mászóiskolák karbantartását, amit a szövetség minden évben, nittpályázat elnyerésének segítségével támogat, de sok esetben maga az egyesület a saját gazdálkodásából fordít a munkálatokra. A karbantartás során veszélytelenítenek, leszedik a mozgó köveket, a nem védett növényeket az utakból, kijelölik a falhoz vezető útvonalat (nemzeti parkokkal közösen), kicserélik a régi standokat és nitteket. Vannak prioritásban lévő mászóhelyek, ahol a mászók egyre nagyobb száma miatt és a régi eszközök biztonságosabbá való tétele miatt cselekednünk kell. Például a tavalyi évben, a nittpályázaton kívül, két budai mászóiskolát veszélytelenített és újított fel a szövetség. Országos szinten rengeteg teendő van, de nem rossz a helyzet általában, sőt a dinamikus fejlődés útjára léptünk. Mivel a mászóiskolák túlnyomórészt természetvédelmi területen vannak, nagyon fontos, hogy együttműködjünk a teendőket illetően a nemzeti parkokkal.”

 

climber-4047_640.jpg Forrás: pixabay.com

 

Mivel a biztonságos együttélés egyik alapja a tájékozottság, a Szövetség arra is törekszik, hogy minél többen részesüljenek valamilyen oktatásban. „Jelenleg éppen reform folyamat folyik az eddigi hárommodulos tanfolyami rendszert illetően, alkalmazkodva a nyugati mintákhoz. A szövetség belső szervezete az MHOK (Magyar Hegymászó Oktatók Kollégiuma), aminek jelenleg 53 képesített tagja van, és ők fedik le a szikla- és hegymászóképzést hazánkban. Persze nem mindenki aktív, és vannak, akik már koruknál fogva nem szeretnének a gyakorlati oktatásban részt venni. Az oktatói utánpótlást a TE-vel (Testnevelési Egyetem) együttműködve OKJ-s képzés keretén belül intézzük, ahol a leendő edzőknek és oktatóknak komoly színvonalat kell elérniük, a későbbi felelősségteljes munkavégzés érdekében. A hazai sziklák száma véges, az viszont sokat segít, hogy a környező országokban, elérhető távolságon belül rengeteg mászóhelyet lehet látogatni egészen a pár méteres falaktól, a többszáz méteresekig.”

 

Vajon hogyan hat majd az olimpia?

Erre a kérdésre a változó fogyasztói szokások miatt nehéz választ adni. Egy sportág olimpiai műsorra kerülése általában két csatornán befolyásolja az utánpótlás létszámnövekedését: egyrészt nő a szövetségek állami pénzügyi támogatása – ez nálunk egyelőre várat magára, pedig a versenyzőknek és az iskoláknak is nagyon hasznos lenne, ha ide folynának a milliárdok egyéb túlfinanszírozott sportágak helyett.

Másrészt a tévéközvetítésben látott siker az, ami befolyásolni tudja a gyerekeket (szülőket) a sportágválasztásban. Csakhogy, az utolsó két olimpia nézettségi statisztikái alapján a közvetítést inkább a 35 fölöttiek nézik, a millenniumi korosztályt teljesen sikerült elveszíteni. Pedig nemcsak tévén, hanem online is lehetett már követni a riói olimpiát, a fiatalok mégsem ezzel voltak elfoglalva. Nem beszélve arról, hogy Magyarországnak kicsi az esélye arra, hogy dobogóra érjen 2020-ban mászásban, tehát kisebb lesz a sikerhez kapcsolódó sportágválasztás is, illetve a közvetítés elérhetősége is kérdéses lehet, hiszen a riói olimpián sem lehetett követni például a mountain bike-ot, pedig azt is több ezren űzik hazánkban, és magyar induló is volt Parti András személyében. A szintén rendkívül látványos és izgalmas sporthoz azonban a magyar tévé nem vett közvetítési jogot… Úgyhogy meglátjuk, de az olimpia hatása nálunk biztos nem olyan lesz, mint az USA-ban vagy Ausztriában, ahol a dobogóért is eséllyel indulhatnak a versenyzők. Persze, a mostoha pénzügyi támogatottság mellett is bízhatunk abban, vagy még inkább drukkolhatunk annak, hogy lesz olyan tehetséges mászónk, akinek sikerül odaérni az élmezőnybe. És hogy hogyan hat majd ez a szikla- vagy épp a hegymászásra? Ez egyelőre marad a jövő zenéje.

 

A Tengerszem Túraboltot mászók alapították 1989-ben. Elsődleges célunk azóta is a mászók igényeinek teljes körű kiszolgálása. A kollégák közül sokan aktív mászók a mai napig, így a mászók kedvenc márkáinak termékkínálata mellett személyes tapasztalatokkal, tanácsokkal is segítik az érdeklődőket. Nézz körül nálunk: tengerszem.hu
(hirdetés)

Olvass többet a témáról: mhssz

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • újonnan érkező 2017.03.21.   12:47

    újonnan érkező

    AZ ÍRATLAN ÉS ILLEM SZABÁLYOK EGY SAJÁTOS HIERARHIÁN ALAPULNAK NEM PEDIG A MÁSZÁSRÓL SZÓLNAK!

    válasz erre...