Az áhítat jeges hegyei Hír

www.outdoorsport.hu
2007/01/10
H a első akarsz lenni valamiben, olykor elég elképzelni egy olyan dolgot, amibe mások eddig nem mertek belevágni. A kanadai Canmore városkából való Will Gad híres az ilyen „első lépésekről”. Will nemrég egy újabb hihetetlen teljesítménnyel gazdagította egyedi önéletrajzát, amikor porladó jéghegyeket ment el megmászni nem messze Labrador partjaitól. Erről a kalandról szól az Aweberg című dokumentumfilmje, aminek premierjét a Banff filmfesztiválon lehetett látni.
Hirdetés

„Sokszor neveztek már őrültnek, de a legsűrűbben akkor csuklottam, amikor haverommal, Bennel megmásztunk néhány jéghegyet 20 kilométerre a labradori partoktól. Szürreális érzés volt a jégfalon lógni a jégcsákányomba kapaszkodva a két fokos víz felett. Nem sokkal azután, hogy leugrottam a falról, a tízezer éves törékeny hegyecskéről egy teherautónyi jégdarab hullott le pont oda, ahol az előbb tartózkodtam. Rögvest megtanultuk, hogy az Atlanti-óceán északi része bizony még a tapasztalt hegymászóknak is tartogat meglepetéseket. Forgó hegyek A jégmászást gyakran művelem, ezért eléggé kézenfekvőnek tűnt, hogy barátaimmal jéghegyek megmászásáról forgassunk filmet. Az ilyesmi ötletek akkor szoktak az ember eszébe jutni, amikor bort kortyolgatva ül a meleg nappaliban egy zord téli napon. A szóba jöhető terepek felmérése után végeredményben úgy döntöttünk, hogy filmünket a Kanada keleti partjainál fekvő Új-Foundland szigete közelében található jéghegyeken készítjük el. Amint kicsi, de lelkes csapatunk megérkezett a helyszínre, hamar rá kellett jönnünk, hogy a valóságban sok minden másképp fest, mint ahogy az némileg italos állapotban körvonalazódik. Kiderült ugyanis, hogy az úszó jéghegyeknek rossz a jege, több ok miatt is, például az állandó olvadás miatt nehezen mászható. Épp ezért először új-Foundlandon szilárd talapzatú jéghegyeket akartunk megmászni, merthogy a helyiek szerint ezek némileg biztonságosabbak. Szó szerint azt mondták nekünk, hogy ők nem mennek közel egy jéghegyhez sem, hacsak az nem „nyugszik” szilárd talajon, vagyis a jéghegy fenekének érintkeznie kell az óceán aljával. Fogjuk rá a globális felmelegedésre, a cápatámadásokra, vagy bármi egyébre, de valahogy egyetlen, a feltételeknek megfelelő jéghegyet sem találtunk Új-Fundlandon, ami azért meglehetősen különös ebben az időszakban. Sajnos az általunk kiszemelt hely végül 20 kilométerre volt a szárazföldtől, tehát csakis lebegő és instabil jéghegyek álltak a rendelkezésünkre. Ez elég veszélyes dolog, mert nem lehet tudni, mikor fordulnak át, a sós víz ugyanis ugyanúgy megolvasztja a jéghegyet, mint a meleg levegő. Mivel minden jéghegy külseje olvad, egy idő múlva mindegyik átfordul, és lehetetlen megjósolni, hogy ez mikor következik be. Fotó: Red Bull
Hirdetés