Az Óriás handbike-ja Hír

Magyar neve még nincs, és valójában "gyerekcipőben jár" a sportág hazánkban, mégis egyre több elhivatott parasportoló dönt úgy, hogy a szabadság- és mozgásélményt előtérbe helyezve kipróbálja a handbike-ot.

A hazai nagy futóversenyeken visszatérő "arcok" közül többen már Európa maratoni mezőnyeit is letesztelték, fejlődnek, fejlesztenek a magyar handbike-osok, akik számára minden lefaragott perc hatalmas győzelemmel ér fel. Schober László, „Óriás”, a mozgássérült kosárlabda válogatott tagja a SUHANJ! alapítvány két éves kitartó gyűjtésének és az Ottobocknak köszönhetően túra handbike-kal tud jelen lenni a versenyeken. Több száz kilométert pakolt már bele sporteszközébe, következő célja a májusi Ultrabalaton, amelyen legalább 150 kilométert szeretne letekerni.

Egy jóindulatú daganat a gerincvelőben

Ez döntött a mindig sportos, aktív Schober László életéről, akit a hazai sportvilágban Óriásként ismernek és tiszteltnek. Hatalmas termetének köszönhetően oszlopos tagja a kerekesszékes kosárlabda válogatottnak, a csapat erőcsatára azonban nem csak a kosárpályán hívja fel magára a figyelmet. Handbike-kal vagy hand cyclinggel rendszeres részvevője az utcai futóversenyeknek, hivatalos kranking edzőként dolgozik a SUHANJ! Alapítvány integrált edzőtermében, ahol a gépeken együtt edzhetnek mozgássérült, fogyatékkal élő és ép sportolók.

Ez a hely Óriás bázisa is, ahonnan könnyedén el tud tekerni (futni) a Margitszigetre, amely a legfőbb helyszíne a handbike felkészülésének.

Hogy mi is az a handbike?

Talán már ti is rácsodálkoztatok azokra a speciális eszközökre, amelyeken – sérültségi fokozatuktól függően - fekve, ülve tekernek a mozgássérült sportolók, akik így rendszeres részvevői tudnak lenni a hazai utcai futóversenyeknek.
Óriás pályája 2011-ben kezdődött, amikor az alapítványnak köszönhetően ő is kipróbálhatta az úgynevezett aktív széket, amellyel először 8.6 kilométert, majd rá egy hónapra a SPAR maratonin már 13.6 kilométert tekert le.

"Ez még nem handbike volt, hanem a kerekesszékre rácsatolható hatsebességes eszköz, amelynek köszönhetően az első félmaratonimat is teljesíteni tudtam" - emlékszik vissza Óriás, aki 2015-ben Ottobocknak köszönhetően kapta meg első igazi handbike-ját.

Kép forrása: Ottobock

Kép forrása: Ottobock

"Még 2014-ben kezdtem el gyűjteni erre a pénzt, ami nem jött össze, végül a SUHANJ! alapítványnak és az Ottobocknak köszönhetően én is hozzájuthattam az első nyolcsebességes, állítható túragépemhez, amelyet speciálisan az én méretemnek megfelelően készítettek el" – meséli a versenyző, aki annak idején három nap alatt izzította be a handbike-ot. Pénteken kapta meg „bringáját”, de vasárnap már a WizzAir maratoniját teljesítette 2 óra 30 perces idővel. Két hétre rá pedig Európa egyik legnagyobb maratonját, a berlinit tekerte le hasonló idővel.

"Nem olcsó mulatság egy ilyen eszköz, hiszen két és fél-három millió forintnál kezdődik az a gép, amelyhez a támogatóimnak köszönhetően én is hozzájutottam, és a határ a csillagos ég" - mondja Schober László, aki az elmúlt években több száz kilométert belepakolt már handbike-jába. Csak a 2017-es Ultrabalatonon 133 kilométert tekert le, idén májusban már szeretné 150 kilométer fölé tornázni a megtett távot.
Külföldön már jól kidolgozott versenyrendszerben tudnak szerepelni a handbike-osok, akik idehaza még mindig csodabogárnak számítanak, a hétköznapi edzései során sokszor rácsodálkoznak az emberek.

Az Ottobock handbike hagyományos- és eletromos rásegítéses változatáról

Hogy mitől olyan élvezetes ez a sportág?

"Mert megadja a mozgás szabadságát és a sebesség élményét számunkra" – vallja Óriás, aki nem tagadja, többször előfordult már, hogy nem tudta uralni a "lovakat" és felborult – legutóbb éppen a tavalyi Ultrabalatonon az egyik S-kanyarnál.

"De gyorsan visszabillentettek, és mentem tovább. Kisebb csípősérüléssel és horzsolásokkal megúsztam az esetet" - emlékszik vissza, ami szerencse, hiszen 35-40 kilométeres sebességgel is hasítani lehet ezekkel a speciális bringákkal. A vállízületet rendesen igénybe veszi egy handbike, ezért is fontos, hogy milyen minőségű eszközökkel tud az ember készülni és a versenyeken rajthoz állni.

Schober László egyik nagy álma, hogy kijusson a paralimpiára, de mint mondja ez az egyik legnehezebb feladat, hiszen egyetlen kvótára nyolc-tíz ember várakozik, vagyis rengeteg munkára és megfelelő háttérre van szükség ahhoz, hogy az ember a legjobb lehessen.

Soha véget nem érő megtiszteltetés
 
Tizenhét esztendővel ezelőtt Alex Zanardi - korábbi Formula-1-es pilóta - szörnyű balesetet szenvedett a Cart-sorozat lausitzringeni versenyén. A 143. körben a bokszutcából kihajtva megpördült és összeütközött Alex Tagliani autójával. Az olasz pilóta mindkét lába eltört a baleset következtében, mindkét combi ütőere elszakadt, s vérének hetven százalékát elveszítette a baleset következtében.
 
Orvosai hétszer élesztették újra, lábait megmenteni már nem tudták, de csodás módon életben tartották a versenyzőt. Egy esztendővel később kerekesszékben újra ott volt tragikus balesete helyszínén, sőt egy speciálisan átalakított kocsival a túraautó-világbajnokságon is szerepelt.
 
Ám ez a fajta sportélmény már nem elégítette ki, új kihívásokat keresett magának és rá is talált a handbike-ra. A 2007-es New York maratonin mindössze négy hét edzéssel a háta mögött a negyedik helyen zárt, 2012-ben az olasz csapat tagjaként ott volt a londoni paralimpián, amelyen két aranyérmet nyert, majd négy évvel később Rióban ismét felállhatott a dobogó legfelső fokára.
 
A győzelem után így fogalmazott: „Normális esetben sosem szoktam hálát adni Istennek, mert ő sokkal fontosabb dolgokkal van elfoglalva. De most köszönök mindent, nagyon szerencsésnek érzem magam. Olyan, mintha az életem egy soha véget nem érő megtiszteltetés lenne.”

Mert megadja a mozgás szabadságát és a sebesség élményét számunkra.