Gerincproblémák Hír

A helyes tartás esetén egyensúlyi helyzet van a test saját erői és a testre ható nehézségi erő között. Biomechanikai szempontból a gerincen két csigolya alkot egy funkcionális egységet, mely a kétkarú emelő elvének megfelelően működik. Az emelő forgáspontja mögött a csigolyák hátsó részére esik az erőkar, az első része felé a teherkar. Az erőt hátul a paravertebrális izomzat fejti ki, a terhet elöl a test tömege. Amennyiben a gerinc görbületei fiziológiás mértékűek, a terhet a csigolyatestek viselik. Amennyiben a külső erők túlsúlyba kerülnek, a test egyensúlyi helyzete felbomlik és az erő hatásának irányába eső izmok, szalagok és csontrészek fokozott terhelésnek lesznek kitéve. Minél inkább eltér a test súlyvonala a fiziológiai súlyvonaltól, annál nagyobb teher hárul a kisízületes területre és porckorongokra. Ez az érzékeny egyensúly különösen érvényes az ágyéki szakaszra, mivel a törzs függőleges helyzetben tartása érdekében itt hatnak a legnagyobb erők, és itt kapcsolódik a mozgékony gerinc a stabil medencéhez. A hosszabb ideig fennálló diszharmónia az izomzat és a szalagok kifáradásához vezet, ezáltal a gerincszakasz előre vagy hátraesik. A testtartásban megkülönböztethetünk statikus testtartást, ami az a pozíció, amelyből a mozgás indul és végződik. Ezért ha ez rossz, az egész mozgásfolyamatban hibásan dolgoznak az izmok, és ez nagyban befolyásolja a mozgást és az egyensúlyozást. Természetesen ebből következően kihat a dinamikus testtartásra is. A dinamikus testtartást olyan képességként definiálhatjuk, amely mindig egy optimális forgástengelyt tart fent bármely mozgássíkon történő mozgáskombinációban. A mozgásszegény életmódból, a rossz mozgásbeidegződésből, az ülő életmódból és a stresszből fakadóan alig van olyan ember, akinek az élete során ne fájt volna a gerince. Minél több stressz éri a szervezetet, annál rosszabb lesz a testtartás. A nyak előrenyúlik, a csípő előrebillen, valamint a talp befelé fordul. Ezért van az, hogy a lúdtalpasoknak számolniuk kell gerincproblémával is. Lényeges felismerni azt, hogy a törzs minden funkciója szoros összefüggésben van a gerinc állapotával, így a munkavégzés, a szórakozás és a pihenés minőségét döntően befolyásolja. A medence megfelelő állása a helyes testtartás kulcsa. A test súlya a medence boltozatos szerkezetén keresztül, a csípőízületeken át egyenletesen eloszolva tevődik át az alsó végtagokra. A gerincet mozgató izmok munkája egy hajó árbocát rögzítő kötélhez hasonlítható, melyben a hajó teste a medence, melynek élettani dőlésszöge 60 fok. Ez meghatározza a csípőízület helyzetét, másrészt a fölötte elhelyezkedő gerinc nyílirányú görbületeinek élettani mértékét. Ezért a tartáskorrekciót kezdjük a medence helyzetének beállításával, valamint az ágyéki gerincszakasz és a medencét mozgató izmok lazításával. Azok az izmok, melyek hossza eltér a fiziológiástól, nem tudnak teljes erővel dolgozni. A merev vagy a gyenge izmok ismeretében lehet csak megtervezni a megfelelő mozgásterápiát. A megnyújtandó izmok mobilizálása és nyújtása után kell az erősítendő izmokkal foglalkozni. Ezek után lehet az egyensúlyba hozott izomzat koordinációját fejleszteni. Csak együttesen és ebben a sorrendben végzett terápiával lehet eredményt elérni és visszaállítani a panaszmentes állapotot. Sajnos, sokan csak a kezelések és rehabilitáció során veszik észre, hogy életminőségük milyen nagy fokban csökken, ha a gerinccel baj van. A fitnesztermi gerinctorna éppen azoknak szól, akiknek még egészséges a gerincük, de munkájuk vagy életmódjuk miatt keveset mozognak és gerincük egészségét védeni kívánják.” Budai László, gerinc szakértő (Buda Fitness Campona)