Trieszt

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2009/04/27
Hirdetés

A jó öreg Digók megint alakítottak.

A trieszti versenyen nem ritkák az érdekességek, errő‘l a Vöri tudna mesélni, de hála égnek nekem még nem volt problémám sosem, ső‘t azt hiszem indultam vagy ötször és 2-3 alkalommal nyertem is.

A medencés úszás kicsit megkavarja a lapokat, de a bringás pályán kijön, hogy ki a legény a gáton, így sosem volt a végén hiányérzetem. Ott értem be, ahol a helyem volt.  No idén - pedig vérprofi módjára elő‘ször neveztem elő‘ - nem ment minden simán.

Kezdő‘dött azzal, hogy Bajai Petit és engem betettek volna a negyedik futamba, vasmacskát cipelő‘ mellező‘k közé, aztán mosolyogva közölték, hogy ha úgyis olimpikon vagyok, meg többször nyertem már itt, akkor nekem nem gond megnyerni a versenyt az amatő‘rök között, egyéni idő‘futamban sem... Kedvesek... A gond az, hogy ritka kemény mező‘ny jött össze, és boritékolható volt, hogy kettesben Petyával annyi esélyünk lett volna, mint lepkének a szélviharban. Szóval anyáztunk meg fenyegető‘ztünk, többször talán még a hangomat is felemeltem, és sikerült magunkat besírni az első‘, profi futamba. Ooohjeee! Á–rültünk!

Aztán láttuk, hogy az összes menő‘ (D'Aquino, Cauz, az úszógép De Faveri, meg a többiek), egy pályán, az egyesen vannak. Hogy, hogy nem, a kijárat pont az egyes pályával szemben volt.... Mi, mit tesz Isten, a tízesen foglaltunk helyett. No, ez máris 20m hendikepp majd úszás után... Sebaj, odatettük magunkat a Bajával rendesen, aztán csak lestünk, hogy már az egész egyes üres volt, mikor végeztünk. Verseny után mesélte Zita, hogy azért a nagy stresszben az olaszok tutira mentek ellenünk. Kb. a rajtjel elő‘tt 5mp-el indultak. Tehát szumma volt, vagy 10mp hátrányunk a depóban a vezető‘ hatossal szemben. Zúztunk egy max 5kilit, aztán bevártunk egy agilis kis csapatot, és együtt üldöztük tovább a digókat.

Nem sok sikerrel, mert a végére kaptunk 1:20-at. Na, gondoltam, ilyen se volt még itt velem. Futok a semmiért... Mindenesetre elkezdtem, mintha egy kili lenne, és reménykedtem. Lövésem sem volt, hogy kik alkották a vezető‘ csapatot, de amikor a harmadik körben észrevettem a veterán De Faverit, tudtam, hogy ő‘ biztos a dobogót jelenti. A cél elő‘tt 20m-el sikerült elkapni... Kiderült, ő‘ volt a második. Csak a D'Aquino maradt elő‘ttem. Á‰rdekes lett volna együtt futni, mert mindössze 12mp-el nyomtam le... Ettő‘l függetlenül igen elégedett vagyok, mert 14:28 lett a futás, és a Google-ön lemérve 4750m lett a pálya, ami 3:03-as tempót jelent. Jó eséllyel soha életemben nem futottam még ilyen 5km-t versenyen. Hipp-hipp hurrá!:)

Petya ma óvatosabbra vette a figurát. A hetedik helyen érkezett. Mentségére szolgáljon, hogy elő‘tte három hétig nyírta magát rendesen. Legközelebb Caldaroba is együtt megyünk, majd ott visszavághat.

Egyelő‘re 2:0 Petikém! :)