Tiszaújvárosi fieszta Hír

Tiszaújvárosi fieszta Hír

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2014/08/13
Hirdetés

603706_10152264471636466_5223729136517822317_n.jpg
603706_10152264471636466_5223729136517822317_n.jpg
 

Ez volt az első, amelyen az Öreg nem vehetett részt. Az élet nagy igazságtalansága, hiszen ha voltak is már fényes magyar pillanatok az elmúlt 18 év alatt, a 2014-es év mégis mindent lekörözött.

A verseny után úgy zsibogott a vérem, hogy legszívesebben jövőre elindultam volna. Viccesen megfogadtam, hogy akkor már inkább 2016-ban állnék oda, 2015ben a kis Kuttor miatt elég elfoglalt leszek, plusz akkor már elmondhatnám azt is, hogy részt vettem ugyanannak a versenynek az első és a 20ik kiadásán. J

Emlékszem az elsőre. A mezőny akkor még nem volt limitálva, így vagy 120 versenyző indulhatott. Én 116os voltam.

 

A rajnál a stég nemes egyszerűséggel elsüllyedt alattunk, emiatt a kissé meg is ijedt Márkus Geri azonnal ellőtte a futamot.

Volt, aki a vízből, volt, aki a stég alól, volt, aki fejessel, és voltak leleményesek, akik a parti susnyásból indultak.

Én megilletődöttségemben nem mertem csalni, így totál a legvégén indultam, ezért úgy gondoltam egy életem, egy halálom, célba veszem a sodrás közepére beállított bóját, miközben mindenki a parti nyugodt vízben haladt felfelé. A felvezető kajakos szegény nem tudta, hogy ezt direkt csinálom, ezért vissza akart terelni a többiekhez, én meg átmásztam a kajakján, aminek következményeként ő fejjel lefele kezdett közlekedni Polgár irányába.

A taktika bevált, a bójánál csatlakoztam az élsorhoz. Kerékpáron így benne voltam az első bolyban, és képzeletemben már enyém volt a verseny előtt beharangozott legjobb magyarnak járó különdíj.  Iszonyatosan magas volt még nekem akkor ez a tempó, így alig vártam a végét a 40km-nek.

Akkoriban még jóval nagyobb különbségek voltak az úszás során, konkrétan 3percbe telt, mire mindenki elhagyta a vizet. Mivel a városba érve 5km-es körök voltak, így a lassabb bolyokat leköröztük. Borzalmasan büszke voltam, hogy elmentem az élsorral, hát még, amikor a kor legjobb magyarját magában foglaló sort csaptuk hátba. Ahogy később hallottam, Lémusz emiatt nem nagyon bánkódott.

Utána következett egy maratonnal felérő futás. Emlékszem rengeteg barátom jött el Miskolcról. A kis Kaldau szurkolása maradt meg bennem legjobban. Első körben extázisban volt, mert 8ik helyen futottam. Utána elkezdtem hátra csúszni, és alig voltam 20ban. Akkor már kevésbé volt lelkes, és üvöltött, hogy a pénzes helyről ki ne csússzak. Utána a harmadikban már tántorogtam, így próbált biztatni, hogy innen hátra már semmiképpen ne csússzak, egyébként is, közelít a Héczey Andris. Ez utóbbi volt a legjobb dopping, mert a különdíjat mindenképpen akartam. Az utolsó körre fogalmam sincs honnan, még összecsipegettem egy kis energiát, és harminc valahányadik helyen futottam a cél felé. Aztán valaki beüvöltötte, hogy a német gyerek előttem x-szel a 30ik. Mivel mindig szerettem a kerek számokat, kipécéztem magamnak. A célegyenesben a több mint 100versenyző befutása kb. úgy nézett ki, mintha egy Vivicitta lett volna. Folyamatosan jöttek a versenyzők. Én csak a németet láttam magam előtt. A végén egy artikulálatlan 100m-rel megcsíptem, kezem-lábam össze-vissza járt. Szép kerek 30. Borzalmasan büszke voltam. A németet Arnd Schomburg-nak hívták. Hogy miért jutott ez eszembe? A fia tagja volt a junior mezőnynek! Nem is ment rosszul, és jelenleg a papa a török szövetségnek dolgozik. Ja, és a különdíj. Természetesen Molnár Erikával izgatottan vártuk, hogy mi lesz az. Gondoltam egy ki zsozsó lesz, de biztos valami szuper tárgyajándék. Erre kaptunk egy bronz angyalkát. Kicsit csalódott voltam akkor, viszont ma már egyik legbecsesebb díjamként őrzöm!

Meggyőződésem, hogy így fogja őrizni három versenyző is a most kapott díját. Vanek Ákos, Vanek Margit és Faldum Gábor. Ennyi ember előtt dobogón végezni egy világkupán valami olyan gátat törhet át bennük, amiről ma még nem is álmodnak. Ákos a harmadik helye után szerintem már megtapasztalta miről beszélek, a többiek meg majd meglátják. Szép-szép a váltó VB bronz, a „gátbontáshoz” az nagyon kellett. De a triatlon mégiscsak egyéni sport. Mostantól végérvényesen elhiszik, hogy van keresnivalójuk a nemzetközi triatlonban. Elhiszik a kapott csekkeket szemlélve, hogy van értelme a triatlonnak, mint életpályának, és ami a legfontosabb, a következő generációkkal is elhitetik ezt! Így, hogy ez Tiszaújvárosban történt, nem pedig mondjuk a távoli Tongyeongban, lehetővé tették, hogy konkrétan a komplett utánpótlásunk szemtanúja legyen ennek az élménynek. Ez pedig ki tudja hány éremben fog megmutatkozni a következő években…

A sportág vezetésének innentől tiszta erőből segítenie kell Kovács Zsófival együtt a jelenleg 4 olimpiai helyen álló versenyzőinket. Nem lehet azt mondani, hogy futottak még kategória vagyunk.  A magyar sportvezetésnek pedig le kellene vetíteni ennek a versenynek a videóját, hogy lássák micsoda csodára képesek a triatlonosok, és egy triatlon verseny. Itt nem 300 szotyizó néző volt, mint egy MTK focimeccsen, nem pár családtag, mint mondjuk nem egy magyar „sikersportág” OB-ján és világversenyein.

Itt 10ezer ember kapott olyan sportélményt, amit amíg élnek nem felejtenek el.

Ráadásul a triatlon mindhárom száma alapsport, a kerékpár egyben közlekedési eszköz. Hihetetlen, hogy míg milliárdok mennek el minden másra, ez a sportág 25 év és 4 Olimpia után is ott tart, hogy nem tudjuk fizetni a kvalifikációt, hogy pénz hiányában edzőtáborok maradnak el, hogy a sportágnak ma sincs egy igazi budapesti bázisa.

A Vanek család bebizonyította, hogy új magyar sikersportág is lehetne a triatlon. Ezért a gratuláció mellett hatalmas köszönet is nekik. A labda most úgy érzem nem a szakma és a versenyzők oldalán pattog…

Index kép forrás: www.tvkmalitriatlon.hu

Hirdetés