Kvótaüldözés a sógoroknál - St.Pölten Hír

Kezdjük köszönetnyilvánítással, mint a Nobel-díjasok. A mai bejegyzés nem jött volna létre, ha nem kísér ki a Zita, az Ica meg az Ameli. Ha utóbbi nem tolja belém 4:30-kor az infúziót.  A pályán nem szurkol az önkívületben tomboló hármas mellett még a Vanek papa, Zemen Jani, Kindl Gabi, Kreisz žMaci Zsolt, meg még jó néhány magyar. Plusz örök hála a Máriási szülő‘knek a feltöltő‘ kajákért a versenyt megelő‘ző‘ két napban. 

Azt hiszem, sosem fogom megszokni a hosszú távú versenyeken állandó jelleggel tapasztalható pöcsölést. Egy rövidtáv elő‘tt berakom a kerót, aztán megyek melegíteni. Itt meg elő‘ző‘ nap, a tűző‘ napon álld végig a sort (profik is!), hogy leegyeztesd azokat az adatokat egy 70éves mamánál, melyeket elküldtél már jó elő‘re a neten. Kérdem én, akkor miaráknak küldtem el? No mindegy. Megvolt. Leperkáltam a 30eurot a chipért (szép kis biztosíték) aztán röpke 2-3km sétával sikerült becserkészni mindkét depót, hogy berakjam az egyik zsákot ide- másik zsákot oda. Plusz a kerót csont üresen behelyeztem. Csokit, géleket a 40fokban nem szerencsés érlelni, úgyhogy a pumpálás meg a kaja felhelyezése rajt elő‘tti feladat. Ebben kellemesen rommá is fáradtam, ezért hazaszaladtunk, bezabáltunk és próbáltunk korán lefeküdni. Hogy miért 7-kor van a rajt egy féltávú versenyen ezt sem sikerült megfejtenem, mindenesetre kelhettünk 4:30-kor.

Imádok a kakasok elő‘tt kelniJ

A korai startnak már csak azért sincs értelme, mert a futás így is-úgy is rekkenő‘ hűségben volt esedékes, amire én úgy készültem, hogy reggeli közben lecsepegtettem egy infúziót Ameli segítségével. Igy házon belül volt máris fél liter folyadék. J

5-kor már a kocsiban ültünk, és szaggattunk az autópályán 50km-re lévő‘ szállásunktól a helyszín felé. A városban aztán óriási dugó () , elvégre 2500autó vonult éppen egyetlen pálcika úton a depók felé. Aztán gyorsan az egyes depóhoz (meg-megszakítva egészségügyi kényszerszünetekkel), felpumpálni a bringát, felragasztani ez Ironman-hez elegendő‘ gélt a vázra, meg bedobni még egy zoknit (a csajok nyaggattak, hogy vegyek fel, bejött nekik) a zacsiba. Mire végeztem, volt 30perc a rajtig. Remek, melegítés nuku, de végül is elég hosszú a táv, majd bemelegszem közben, gondoltam. J

Felkaptam a neoprént, amit az infúziónak hála elég hamar sikerült megtöltenem meleg folyadékkal.. J Gyakorlatilag csak beugrottam eligazítani a ruhát magamon, és már parancsoltak is kifelé. A rajtnál nekem furcsa volt, hogy nincs mindenkinek helye. Világkupán ehhez eddig hozzászoktam, itt meg ha úgy tetszik ugorhatsz a világbajnok hátára is. Ezt tettem hát én is! Maccára vetettem magam, aztán mire mindenkit levertem a lábáról, majd ő‘ magát is sikerült kielő‘znöm, észrevettem, hogy a tuti lábvizeim már messze járnak. A Marko-Molnár duo ellépet. Hírtelen ötlettő‘l vezérelve egy harakiri 400-al felúsztam rájuk, de úgy elborított a sav, hogy úgy döntöttem, ez nem éri meg. Vissza maradtam hát a csapatomhoz, és elő‘bb egy koma lábvízén majd a sor elején teljesítettem az 1900métert. A harmadik pozíció nem olyan rossz azért. Plusz tekerhettem egy picit a McCormack- Vanhoenecker párossal. Tényleg csak pici volt J

Utána kezdő‘dött a bolyozás művészete! Aki azt mondja, hogy az Ironmanok nem bolyoznak, az hazudik. Gyakorlatilag ezen múlik a verseny. Mennyire tudsz észrevétlenül bolyozni

Nekem elég jól sikerült kevernem, így az első‘ hegyig mentem az egyre duzzadó üldöző‘bollyal. Aztán az emelkedő‘n elköszöntem tő‘lük, mert nem akartam magam korán lenyírni. Gondoltam lesz itt még partner a kerekezéshez. No, nem Massimo Cigana, aki úgy ment el mellettem, mint egy kísérő‘ motoros. Az öreg Domnik plusz két pajtása már megfelelő‘ volt, így 30km kemény melóval épp a második, hosszabb emelkedő‘ kezdetére visszaküzdöttük magunkat a nagy bolyra. Ekkor már rettenetesen megnyugodtam, mert eredetileg 5perc hátránnyal kalkuláltam a top10-tő‘l kerón, de gondoltam, hogy az utolsó 30kilin most már ennél többet nem kaphatok. Lemaradtam hát megint, és saját ritmusban kezdtem megmászni a hegyet. Szép lassan szedtem össze a harakiri tempóban hegynek rontó kollegákat, köztük nagy meglepetésemre Benő‘cs Zolit is. Egy emberke elő‘zött csak, a legjobb idő‘t tekerő‘ Weiss. Á‰rdekes, hogy rá tudtam állni, és 25km-en keresztül árnyékként követtem. A vége egy egész emberes 2:20-on belüli kerós idő‘ lett, amit a depókapuban egy hírtelen fékezéssel, és szaltóval koronáztam meg. Sérülés nem lett, az adrenalin felugrott, úgyhogy remek volt minden. Elindultam, mintha egy rövidtáv lenne. Lövésem nem volt, hogy mennyi maradt bennem, de a sok szurkolónak mutatni kellett, hogy most aztán iszonyat nagy forma van. J

Buszmegálló effektus volt, na!

Aztán a legnagyobb meglepi az volt, hogy nem jött sem sav se semmi, ezért folytattam a rohanást, és egy 16:37-es 5km-el nyitottam. Ekkor megfogtam a horvát Patrcevicet, akirő‘l tudom, hogy jó futó, ezért felajánlottam neki szolgálataimat a fennmaradó 16km-re, amit ő‘ köszönettel elfogadott. Innentő‘l váltogattunk keveset, és igen hamar top10-ben találtuk magunkat. Közben elkaptuk a rövid távos Franz Höfert, szintén nagy komámat. Hármasban bandukoltunk tovább. 5-tő‘l 15ig mértem egy kerek 35perces 10kilit, és innen megint gyorsultunk. Elő‘bb Patricevic próbálkozott, aminek hála leakadt a Höfer. Gondoltam remek, máris 9-iknél hátrébb nem lehetek J

Ekkor Ameli beszólt egy fals infót, hogy 17mp-re van a hetedik. No, erre erő‘re kaptam, és egy 6:30-as 2km-el fejeztem be a napot. Persze a hetedik már a célban napozott

Nem baj, így összejött a hatodik futóidő‘ fél percre a McCormack első‘ idejétő‘l!

Csuda elégedett voltam tehát, fő‘leg, hogy úgy tudtam hat kvóta van a VB-re. Nos, volt kerek három Eléggé elgyengültem a hír hallatán, de végül elő‘lem nem nagyon kérték, így másodikként elvittem a Clearwateri slotot. Irány tehát a VB!

A bringán látok még fejlő‘dési lehető‘séget. Elvégre ez volt sorozatban a negyedik versenyem, ráadásul egyedüli profiként indultam koskormányra szerelt könyöklő‘vel J

Egy magas-felnis kerék sem ártana, vagy esetleg egy telekerék. Ráadásul a VB novemberben van, tehát kristálytisztán fel tudok majd készülni rá. Most egyelő‘re elég a hosszúból (Zánkára azért megyek!), jöhetnek a rövidebb versenyek.

Ha keresnek, akkor pedig elmentem az uszodába. Megtanulok újra járni,meg ilyesmi J