Kamuprofi

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2010/12/14
Hirdetés

 

Tévedés ne essen, én is voltam kamuprofi. Ma már tudom, mikor mit kellett volna tennem, mégsem tettem. Ma már amatőr vagyok, nem annyira igyekszem világverővé válni, nincs is ezzel semmi baj. Ellenben sok olyan sportoló van kis hazánkban, nem csak triatlonos, akik baromira komoly sportolóknak tekintik magukat, csak éppenséggel semmit, legalább is keveset tesznek azért, hogy a világszint közelébe érjenek. Általában ezek a kamuprofik ezerrel szidják a lehető legtöbb fórumon az éppen aktuális sportvezetést, szövetséget, klubvezetőt, meg úgy mindenkit. Szidják, hiszen nyilvánvalóan vakok, amennyiben nem veszik észre világegyetemet szétfeszítő tehetségüket, ha meg észreveszik, azt nem a géniuszuknak megfelelően dotálják.

A kamuprofi ismertetőjelei:

 

Már rég kinőtt minden utánpótlás kategóriát, de még megrögzötten hisz benne, hogy az elmúlt 10év 35világversenyén mutatott betlik a sors fura fintorainak köszönhetőek, pedig többször is egyenesen érem, mitöbb, aranyérem dukált volna neki.

Magyar második soros versenyeken élete formáját mutatja mindig, és többszázezres-milliós felszereléssel, melegégövi edzőtáborokban barnított bőrrel, kompressziós zokniban feszít az ezüstérmes esztergályos és a bronzérmes taxisofőr között. Ebben természetesen újabb bizonyítékát látja utolérhetetlen tehetségének.

A kamuprofi, főleg a magyar, kisírja, kidumálja, összelobbizza a tutit. Aztán a havi pár tízezres fizetésével óriási királyként él juniorként, közepes királyként U23-asként, csóróként felnőttként. Közben persze nem érti, hogyan lehet sportból akár milliókat is kivenni, a magyar sportközeget hibáztatja a kandalló előtt az unokáknak.

A kamuprofi azt hiszi mindent megtett a maga részéről azzal, hogy elment az edzésre. Ott sokszor csak lézeng, de azért hetente egyszer egyéni csúcsot repeszt a serdülők között, és az ámuló takarítónők, és kabinosok irigy tekintetétől övezve vonul be az öltözőbe.

A kamuprofi halad a korral! A legújabb trendek szerint magára olvastat mágusokkal, beszedi a csodavitamint, karbon pohárból iszik, mágneses térdpánttal a fején fut. Ellenben kakaós csigát eszik, mikrós sültkrumplival, kólával, a sarki diszkóban pedig szombat 9kor kikészítik a „szokásost”.

A kamuprofi szerint tök hülye mindenki. A csúcshülye általában a szöv.kap., utána a saját edzője, illetve a vetélytársai. Egy dolgot viszont sosem látsz a kamuprofitól, szakkövet olvasni.

A kamuprofi nem jár suliba, ellenben bokros teendői, facebookolás, shoppingolás mellett legfeljebb annyit tud sportolni, mint egy német serdülő. Később végigseggel egy kamusulit, amivel szerez egy kamudiplomát. Esze ágában nincs vele dolgozni a jövőben, de olyan baromi menő főiskolásnak lenni, ezért nem hagyhatja ki.

A magyar kamuprofi tehát egy dolgot ér él, de azt biztosan: teng-leng még pár évet a suliban, elvesztegeti azokat az éveket kamu iskolába járással, amikor igazán edzhetne, így felnőttként próbál a világ nyomába eredni. Még általában azt is későn ismeri, fel, hogy a vonat elment, így a legtöbb kamuprofi harmincévesen megkeseredetten szál ki a magyar sportból, jó esetben egy albérlettel, és egy zsigulival, és veti bele magát a nagybetűs életbe.

A fentiekkel senkire nem akartam utalni, csak egy nagyon jellegzetes magyar betegségre igyekeztem rávilágítani. Merjünk amatőrök lenni, ha azok vagyunk, de ha profinak tartjuk magunkat, hát legyünk azok!

Hirdetés
Hirdetés