- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A legtöbb légitársaság előszeretettel alkalmazza ma már a 20kg-os limitet a feladott poggyászok esetén, illetve 6-8kg-os határt a kézipoggyásznál. Ez egy kerékpáros edzőtábor, vagy verseny esetén erősen behatárolják lehetőségeinket, ezért gondoltam megosztom a témában felhalmozódott több, mint évtizedes rutinom elemeit.
Megjegyzem, Amerikába még mindig annyi cuccot vihet az ember, hogy annyit össze sem tudok szedni (2x32kg), de ez nekünk kevésszer segít
A bringa szállítására alkalmaztunk már spéci dobozt, amivel alap gond, hogy már egymaga kitesz vagy 10kg-ot, a Molnár Era vasdoboza anno meg volt vagy 20 Vöri nagyon örült, amikor át kellett húzni a new yorki JFK-n 1-es terminálról a 8-asra! J
Plusz gond, hogy már a mérete miatt is megvágják az embert, még ha valami csoda folytán sikerült is 20kilón belül maradni. Egyszerűen a mérete miatt oversize-nak minősítik, és már indulhatunk is csergetni egy laza 50eurot ( szakaszonként, azaz egy 5-6 szakaszos túránál kifizethetjük a keró árát)
Aztán vittük papírdobozban is. Az könnyebb, de a mérete miatt akkor is sokszor kellett perkálni. Ráadásul szakadt mindenhol, ahol szakadhatott
Ebből a szempontból szintén értetlenül állok a kerószsákokkal szemben. El lehet képzelni, mit kapnak a csomagok, amikor törik a fül, szakad a kerék. Nos, ilyenkor egy szivaccsal bevont bringa csúnya áldozat lehet. Plusz szintén üvölt róla, hogy bringa, azaz fizess paraszt! Nem értem, hogy miért kell büntetni a sportot, ha 20kg alatt vagyunk, de hát ez a helyzet.
Az isteni szikrát nekem egy CORA-s bőrönd kiárusítás adta, amikor láttam egy 84x65-ös vászonkoffert. Súlya kb. egy kilo volt, az ára meg nos, 1390 forintot kértek érte.
RablásJ
A szerkezet kerekeken gurul, merevített sarkokkal, a vászont belülről kibéleltem szivaccsal, majd kikaptam a villát, és simán befért az 58-as Trek-em! Mellé párnázásként beraktam noeprént, cipőket, meg minden edzéscuccot, és maradtam 20kilonál!
Emlékszem, amikor a Cápa Trek-emet már kezdte megismerni a mezőny, jött szembe a reptéren a Tim Don, és kérdezte, hogy nekem meg merre van a keróm? Mutattam, hogy itt mellettem. Nem hitte! Ki kellett neki nyitni, hogy lássa a szemével J
Aztán kérdezte, hol vannak a többi cuccaim, mondom minden benne! Na ettől egy hétre úgy maradt az ábrázata, és csak egyre hajtogatta: no way, no way!
Szóval én azóta ilyen kofferrrel közlekedem, plusz egy méretes hátizsákkal, amibe laptop, meg minden mást beteszek, ami nem fér a bőröndbe. Ez tuti, hogy több lesz, mint 6kilo.
Volt már, hogy 13 volt
Akinek nem megy rezzenéstelen arccal egy ilyet cipelni, az előtte gyakorolja otthon tükör előtt, mert egyes reptereken találomra kipécézhetnek, és bárhol lemérethetik veled, aztán utólag azt mondhatják, hogy nem viheted fel. Na, az kellemetlen. Ha nevetgélve viháncolsz egy hátizsákkal, és közben dekázgatsz egy labdával, a legutolsó lesz, hogy arra gondolnak majd, 13 kilo figyel a hátadon.
A csekkoláshoz ettől függetlenül jobb, ha oda sem tolod a hátizsákod. Egy haver vigyázhat rá addig, vagy egyszerűen csak picit arrébb lököd a kocsit, majd póker arccal hazudod, hogy nincs semmi kézipoggyászod.
Utána jön a bőrönd beadása. Jó, ha tudod, hogy egy csomagnak a 20kilo mellett van maximális kiterjedése is. Ez a 3 méret összegét jelenti, ami 150cm lehet! Tehát 70x50x30 ugyanúgy jó, mint s 80x50x20. Nos, a 82x65x30 az pont nem jó
Tehát fontos, hogy a koffer úgy nézzen ki, mint egy koffer. Ne tömjük bucira, ne legyen tele Tour de France emblémákkal, és ne lógjon ki félig belőle egy kerék. A szemmértékük elég rossz a repteres alkalmazottaknak, tehát az esetek 99%-ában nincs mitől tartanunk, de azért nem árt rögtön terelő dumába kezdeni: Végigmennek a csomagok? Kell még csekkolnunk majd? Mikor van a boarding? Stb.
Ezt természetesen mindet mosolyogva, és iszonyú barátságosan, így kiválthatunk némi szimpátiát, és akkor sem fog visszatérni a fizetés kérdésére, amikor a bőrönd már az első kanyart sem tudja bevenni a szőnyegen, azaz kibukik, hogy valami nem stimmel vele.
Persze az sem baj, ha előre kinézzük magunknak, kihez megyünk csekkolni. Ehhez kell egy pszichozsaru képessége, de pár alaptípus kerülendő:
Most kezdtem, 22 éves kislány vagyok, és zsebemben a szabálykönyv, ráadásul iszonyúan félek a feletteseimtől.
30 éve ezt az ipart nyomom, 55-ös nő vagyok, férjem rég elhagyott, utálok mindenkit, nekem ne mosolyogj, izmos sportos csávó, mert úgy megváglak, hogy belerokkansz!
40es pacák vagyok, puha, mint egy éti-csiga, gyűlöllek, mert itt kell dolgoznom, és nő a főnököm, a szabály meg mégiscsak szabály, sajnálom, de meg kell büntesselek.
Az üdvözítő típus tehát nemtől függetlenül a lábam a klaviatúrán, este buli a haverokkal, csak még betolom ezt a pár lúdtalpas turistát, aztán tudod ki tököl egy poggyásszal 1 percnél tovább? Tojok a cégre, 2kiló miatt nem fogok túlsúlypapírokkal bíbelődni!
Az ilyenek sorából ne hagyjuk magunkat eltéríteni, tuti bajmentes csekkolásra számíthatunk.
A túlsúlyra régen (még Puskás Ácsi Vöri bácsi időszakában) volt a beteszem a lábam a mérleg alá módszer, de ma már ez nem működik sajnos. Néha egy billentés, lelógatás segít, de csak pár kilót, erre ne alapozzon senki!
Ha valami miatt elindul a balhé, akkor először a jópofi taktikát szoktam választani. Legfontosabb jól meglepődni, hogy: micsoda? Tényleg nagy? Na nemáá, az hogy lehet?
528adszor utazom vele, és eddig semmi baj nem volt sosem. Néha enyhülnek erre. Aztán lehet megalázkodni is, és könyörögni, hogy semmi pénzed fizetni, ez leginkább visszafelé jöhet be, két hetes túrára igyekezvén éppen Mexikóba, ritkán hiszik el, hogy nincs pénzed. Aztán ha minden kötél szakad, lehet hívni a supervisort, meg egész el lehet menni a pápáig. Sokszor ők sem akarnak túl nagy felhajtást, főleg, ha mögötted még 300 lúdtalpas ácsingózik.
Aztán elsősorban túlsúlyra jön a megoldom a problémát, csak adj egy percet hozzáállás.
A legemlékezetesebb eset Quirk Bryce ausztrál triatlonosé volt. Neki 4 kiló cuccot kellett eltüntetnie
Elkezdett szépen lassan, komótosan beöltözni a hót büdös edzéscuccaiba, meg mindenbe amit talált. A 8-ik és a 10-ik réteg között, amikor már ömlött róla a víz, és az egész sor fetrengett rajta a röhögéstől, leállítottak, és felengedték fizetés nélkül.
A leleményesség tehát nem csak magyar tulajdonság, de az biztos, hogy hazánkfiából sokkal ritkábban szednek ki bírságot, mint egy németből. J