Francia bemutatkozás Hír

 Egy új élmény ért így „ezer” évesen. Végre belekóstolhattam a francia Grand Prix világába. Ez triatlonban olyasmi, mint fociban a Premier League. Azaz, aki olimpiai távon értékelhetően bír menni, annak nagy álma, hogy egyszer szerződést kapjon egy francia első ligás csapattól. Egyszer már volt szerződésem, de akkor a Mulhouse csapatvezetőjének hibájából a fellépésem előtt, az első fordulóban máris kizárták a csapatot… Tavaly aztán sikerült a Kiskirályt kitolni az akkor feljutott Versailles csapatába, és csatolt termékként bejavasoltam magamat is…  :)

Nem sok célom van ezzel, mindössze beleszagolni egy profi bajnokság légkörébe, aztán ha már túl gyors a tempó, legfeljebb jövőre nem megyek többet. Addig meg a Kristóf legalább nem unatkozik a repülőn, meg pumpálhatom a kerekét.  :)

A hétvégén elérkezett debütálás ideje. A csapatban öten állunk egyszerre rajthoz, és a szerződésünk szerint, ha benne vagyunk a csapatban, azaz a legjobb három Versailles-i között érünk be, akkor már jól járunk. Egész jó kis csapatot sikerült összeigazolnunk. Eljött a spanyol Fidalgo, aki Kristóf előtt ért be pár hellyel Quarteirán, ITU pontszerzőn. Jött még egy angol srác, akiről annyit tudtunk, hogy egész jól fut. Volt egy helyi erő, meg mi ketten. Körvonalazódott, hogy én leszek a negyedik…

Az úszópálya aztán adott némi esélyt, hogy ne így legyen. 750m-es úszás, 85 induló, és 200m-nél tűfordító. Ilyenkor szoktam mondani: ne álljon senki mellém! Kiskirály mellém állt, kapott az elején egyet, aztán eltűnt. Nekem szent meggyőződésem volt, hogy megölték, ledarálták, megfulladt. A bóját én is búvár kundban tudtam csak bevenni. Esélyem nem volt eljutni normálisan a kanyarig, ezért nagylevegő, és víz alatti mell…

Aztán szép nyugodt vizet találtam és innentől pofon nélkül toltam a 750m végéig. Aztán a depóban látom, hogy a kisgyerek már öltözik mellettem. Égett a pofám. Nem tudom, hogy csinálta. Na, mindegy, kimentünk kerózni a nem mindennapi pályára. 5x4km-es kör, benne csupa kanyar megspékelve egy macskaköves tűfordítóval. Még én sem voltam túl nyugodt, amikor megláttam, Kristóf meg egyenesen pánikolt. Aztán azt vettük észre, hogy Atkinsonnal hármasban húzzuk felfelé a bolyt a szökevényekre. Elég jól ment a bringa mindkettőnknek. A félelem elmúlt. Egészen addig, míg fel nem ért még egy boly, mellyel már mintegy 40en lettünk. Hát, utána megint volt miért félni. Kamikázé előzések, kanyarban satufék, volt itt minden. Kicsit meg is illetődtünk szerintem, mert a boly közepén depóztunk, ami, tekintve, hogy csak 5km a futás, és mindenki satu ezerrel, bőven 3perces tempón belül kezd, eléd nagy hátrány. Kristóf egész jól felrohant, jött a VB-s cimborája, a spanyol Mola is, gondoltam, jól ellesznek. Én meg küzdöttem a lassú járművek között, és megpróbáltam mindenkivel meccselni, aki a környékemen volt. Ott volt Török Alfréd is, egész szépen zúzta, csak büszkeségből előztem ki.

Vicces, a Dusi mesélte verseny után, hogy egyszer csak sűrű csattogást hallott futás közben. Gondolta megnézi, ki lehet ez a debil, aki 1000es frekvenciával lépeget. Erre látja, hogy egy kameraman guggolva-görnyedve éppen a bokájánál csinál felfelé felvételt. 3 percesben!!! Itt még az operatőrök is így futnak? :)

 A végén Kristóf egy elegáns 18ik helyet hozott össze, ami igen szép kezdés VB mezőnyben, az angol Bishop bejött 25iknek, én meg 31ik lettem. A csapat 6ik lett, mellyel a nap meglepetését okoztuk, mögöttünk végzett többek között a jó nevű Poissy is, benne hatalmas nevekkel. A vezetőségnek most fülig ér a szája, a francia Triathlete rólunk akar írni, szóval remek bemutatkozás volt, hamarosan folytatjuk.