Anno 2003 Tongyeong Hír

Hadd állítsak méltó emléket a magyar triatlonsport talán legnagyobb, egyúttal leginkább meg nem becsült sikerének. Még triatlonos berkekben is kevesen emlékeznek rá, hogy volt egyszer egy nagyon komoly válogatott, melynek sikereit akkoriban kézlegyintéssel intézte el az aktuális vezetés, “ úgymond természetesnek véve azt “ de azóta azt hiszem, a két kezünket összetennénk egy hasonló erő‘sségű magyar férfi válogatottért.

A csapatot akkoriban Hóbor želtöröm a vázat is Péter, Ágoston ždiszkókirály Szabolcs, Varga žlesprintellekSzabolcs, Liptákkanyarzsonglő‘rTamás és jómagam Kuttor žagyonverlek a vízbenCsaba alkotta.

Ott volt még Kisvelem mindig történik valamiGyula is, de mivel vele tényleg mindig történik valami, ezért ő‘ nem nagyon ért a tűz közelébe. Kivéve 2002 Cancun U 23-as VB

De az egy másik történet lesz J

Szóval ez az ötös, illetve hatos, elindult, hogy utolsó rohamot intézzen az athéni olimpiai kvótáért. A hadjáratban öt verseny szerepelt. Négy világkupa, majd a végén slusszpoénként a könnyűnek semmiképpen sem nevezhető‘ Karlovy Vary EB-vel, a hírhedt 25 százalékos macskaköves emelkedő‘ivel

A tongyeongi verseny már meg nem mondom hányadik volt a sorban, de szerintem a harmadik vagy a negyedik lehetett. Itthonról kellett utazni, ezért azt találtuk ki, hogy ha akkora menő‘knek, mint Lothar Leder bejött a Hawaii Ironman elő‘tt, vagy mint Dmitry Gaagnak az 1999-es VB elő‘tt, akkor nekünk is bejöhet, ha épp beesünk a verseny helyszínére, és nem vacakolunk olyan marhaságokkal, mint átállás!

Igy is tettünk. A jegyünk szerint valamikor verseny elő‘tt délután kellett volna megérkeznünk a tett színhelyére. Ez némi csúszás és a be nem kalkulált több órás transzfernek köszönhető‘en éjjel tizenegy lett

Az atlétákkal foglalkozó koreai hölgy hő‘siesen várt minket a hotel elő‘terében, majd amikor meglátta a fejünket, csak annyit mondott: go to sleep!

Nem vitás, annyi erő‘ volt bennünk abban a pillanatban, hogy talán közös erő‘feszítéssel egy ő‘szi legyet el tudtunk volna tiporni de az sem biztos

Enyhe szédülés mindenkinek megvolt, meg piros kiégett szemek, mint a húsvéti nyúlnak. Erő‘ meg bombaforma még véletlenül sem

Egyöntetű volt a vélemény, hogy ezt jól elcsesztük, ráadásul a verseny másnap délelő‘tt volt, tehát még sokáig sem aludhattunk. Altató aznap este senkinek sem kellett

Másnap hétre megbeszéltünk egy közös futást, mondván ki kell űzni a vizet a lábakból, meg hát amúgy is, biztos jót tesz. Egy 20perc volt betervezve, de mivel 500 méterre volt a depó, amit azért illett kitanulmányozni, hamar leálltunk. Ott aztán olyan fáradtnak ítéltük meg magunkat, hogy egy nyugdíjas sétával visszatereltük magunkat a kuckónkba.

Reggeli, meg egy kis készülő‘dés, és máris a stégen találtuk magunkat, amint épp azt halljuk: Take your mark!

Komolyan mondom, nekem nehezemre esett az egyenesen állás is, nem hogy lehajolva be ne essek a vízbe a hullámzó pontonról.

Végre ellő‘tték a rajtot. A vízben aztán nagy csodák történtek. Valami varázsütésre a magyarok erő‘re kaptak, és az első‘ bójánál körbenézve csupa ismerő‘s arcot láttam.

Végigpofozkodtuk az 1500 métert, majd rohantunk a depóba. Megrökönyödésemre tízen tökéletesen elléptünk a mező‘nytő‘l, melyben azért nem gyenge nevek voltak! Gaag, Whitfield, Bennett mind az üldöző‘bolyban rekedtek

Persze hozzánk is jutott sztár. Chris Hill, az akkori világelső‘, Kris Gemmel, Mark Fretta, két japán harcos, és majd a komplett magyar válogatott: Lipi, Szepi, Varga Szabi, Kuttor.

Sajnos Hóbi második soros lett, míg Kis Gyuszi az első‘ kanyarban feltekerte a váltóját

De hát ez csak természetes

A bringán mindenki érezte, hogy talán egy megismételhetetlen lehető‘ség kapujában áll, így nagy kedvvel keróztunk. Gemmel űzte-hajtotta a csapatott. Látva a sok žoutsider-t, azt kurjongatta végig, hogy végre itt a lehető‘ség nekünk is, hogy top10-ben beérjünk egy világkupán. Köszöntük szépen, és vért hányva tekertünk.

A végére egy hihetetlennek tetsző‘ háromperces elő‘nyt kovácsoltunk össze! Persze ez mély nyomokat hagyott a lábainkban, így nem meglepő‘, hogy a Hill-Gemmel duó hamar otthagyott minket, és gyakorlatilag csak a harmadik hely volt kiadó. Sokáig erre egész jó eséllyel pályáztam, hiszen sikerült magam mögött tartani az akkor világkupa összetettben top10-ben tanyázó Frettát. A többiek is szorosan követtek. A legvidámabb versenyző‘ címét aznap Varga Szabi vitte el, aki akkor is mosolygott meg integetett, amikor más már szédelgett a fáradtságtól. Á‰s tette ezt az ötödik helyen futva. Emlékszem, a Lipi szólt be neki, hogy esetleg, ha nem haragszik meg érte, megpróbálhatna gyorsabban is futni.

Megpróbálta.

Á‰n addigra elkezdtem táncolni a pályán, lábaim összevissza jártak, nem sok ellenállást fejtettem ki. Szabi felfutott a negyedik helyre, ahonnan pechjére a hátulról érkező‘, brutális idő‘t futó Bennett taszította le. Első‘ lett tehát Hill, második Gemmel, harmadik Fretta, negyedik Bennett, ötödik Varga Szabi, hatodik helyre a mindig nagyot küzdő‘ Lipi érkezett. Speciel igen haragudtam rá, mert kábé 9km-él elő‘zött meg, de aztán ha lúd legyen kövér alapon engem még Gaag is lealázott a célegyenesben. Lettem tehát nyolcadik. Majd érkezett Ágoston Szabi, nem kisebb versenyző‘vel levágva egy hajrát, mint az olimpiai bajnok Whitfield. Alulmaradt, de ez így is azt jelentette, hogy aznap a top10-bő‘l négy magyar volt!

Nem tudom mikor lesz még egyszer ilyen, de attól tartok, hogy soha

Ebbő‘l a válogatottból a talán legtehetségesebb Ágostont hagytuk, hogy elmenjen osztráknak, a soha meg nem becsült Varga Szabi, akit hajráversenyben bárki ellen odaállítanék, elment dolgozni, mondván a magyar triatlonban nincs perspektíva. Hóbor Peti úszása miatt talán hosszú távon dobhatott volna nagyot, de sokak sajnálatára meg sem próbálta, szintén a civil életet választotta. Lipták Tomi és én maradtunk a rendszerben, felvállalva az újabb olimpiai kvalifikációt, várva, hogy egy ütő‘képes fiatal gárda csatlakozik hozzánk.

Nem csatlakozott.

Hogy miért nem? Talán pont azért, amiért ezek a nagyszerű versenyző‘k abbahagyták vagy elmentek