Menü

2009.02.11.     Hozzászólás 7

Anno: 1996 Válogatott táborok

Szó esett már többször is egy bizonyos Kuno-ról, akenek tisztességes neve ...

Szó esett már többször is egy bizonyos Kuno-ról, akenek tisztességes neve is volt, Kuno Hottenrott, alias Hottentotta  (by Vöri), vagy Mengele (by fiúk).

Az utóbbi egy kicsit sértő‘, de ez van, mi már csak így hívtuk.

 

Szóval ez a Kuno, meg nem mondom már, kinek az ötletébő‘l, de egyszer csak itt volt, és szólt: én vagyok a kapitány, ti meg mostantól jól azt csináljátok, amit én mondok!

 

Az ipse egyébként a kasseli egyetem professzora, és nem mellékesen mindenféle állóképességi sportban írt vagy ezer könyvet, tehát vélhető‘en nem komplett idióta. Volt néhány nem gyönge tanítványa, például anno kb. az egész német válogatott, köztük Norman Stadlerrel, és a ma már nem sokat mondó, de annál több címet nyert Sonja Krolikkal (ő‘ még arról híres, hogy 35kilósan nyert felnő‘tt EB-t ja, meg kitalálta, hogy futni kellene, és Göteborgban a VB-n odarittyentett egy 5ik helyet maratonon)

 

Nos, Kunonak egyetlen dolgot elfelejtettek megmondani, mégpedig, hogy a magyar aktuális válogatott maximum bazi tehetséges, de edzeni nem annyira szeretnek. Igy utólag tényleg nem vittük túlzásba, legalább is az akkori német adagokhoz képest.

 

ő rögtön rettenetes tatai három napokkal nyitott, benne erő‘sítésekkel, tesztekkel, meg rogyásig futással. Emlékszem, az akkori 60as heteimmel csináltam egy 72km-es péntek-szombat-vasárnapot. ő biztos azt gondolta, hogy ez meg sem kottyan nekünk, mert eközben lefutottuk a Conconi-tesztet is (aki tudja, mi az, azt is tudja, hogy nem egyszerű végigfutni)

 

Aztán jött a Kanári-szigetek edző‘tábor, ahol már elég vastagon fogott a tolla. Gondolta ezek a tajga magyarok úgyis mindent kibírnak. Egy nagyot hibázott: a Zemen Janit küldték felügyelni. Imádom Janit! Remekül vertük ronggyá a rákká éget németeket vízilabdában, ő‘ minden nap behúzta az íjászversenyt, én meg egyszer nyertem a lövésben. Remek koktél járt érte! J

Na jó, edzettünk is rendesen, például életemben elő‘ször tekertem 200kilit. Meg úgy általában, szép kis adagok jöttek össze még lógással is.

 

Mondjuk újabb hiba volt, hogy senki sem szólt a válogatottnak, hogy azért két tábor között is kellene edzeni Mi fújtunk itthon egy nagyot, aztán irány Mallorca!

 

Kuno persze abban a hitben, hogy mi mindent megcsináltunk, és otthon is példásan rommá edzettük magunkat, még vastagabb cerkával kezdett bele az edzésterv írásába. Mallorcán aztán gyanús volt, hogy második nap már a 300kilinél tartottunk A vége életem csúcshete lett 825km-el, ezzel tökutolsó voltam! Lémuszék ezredesek lettek J

Közte persze volt némi futás, olyan 80-100km per hét, és persze az úszást sem hanyagoltuk el.

 

Persze sírtunk, mint a fürdő‘s kurvák, és a végén ki is bukott a dolog, hogy gyakorlatilag edzetlenül mentünk ki. Kuno tombolt dühében (pedig talán ő‘ vetette el a sulykot egy cseppet), mi meg túlélő‘re vettük a figurát. A Pányó inkább lebetegedett, Suminak non-stop gyomorrontása lett, a csajok gyökkettő‘vel közlekedtek, én meg mindig megtaláltam hazafelé a rövidebb utat a Varga Szabival (ha kellett, az autópályát használtuk) J

 

Az egész szummája az volt, hogy egy-két embernek bejött a dolog, de többeket, köztük engem is gallyra vágott (konkrétan két évre) Aztán szép lassan körvonalazódott némi pozitívum is! Elkezdtünk lényegesen többet edzeni. Bár kevesebbet, mint a koncentrációs táborokban korábban, de fő‘képp Kunonak köszönhető‘, hogy szemléletváltozás állt be a magyaroknál az állóképesség fejlesztése terén.

Szponzorok

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • B.Tomi 2009.02.14.   12:58

    B.Tomi

    Pányó! a hegyekre visszatérve,azokat én is szeretem,de csak is kizárólag azért,mert tudom,ha egyszer felmegyek rajtuk akk tuti h van egy másik oldal ahol le is lehet jönni onnan...és akkor indulhat a dh:D annál jobb nincs is mikor 70-80cal dönget lefelé az ember:) mondjuk néha elborulok és akkor az emelkedő is jól megy,de vannak pillanatok mikor inkább leszállnék a keróról és feltolnám azt :)

    válasz erre...

  • pányó 2009.02.14.   00:10

    pányó

    Csak fiataloknak! Mi "ږregek"megszerettünk valamit..... Ezt: Felmenni a hegyre.... Lejönni a hegyről..... Ha éppen nem szerettünk felmenni, akkor csak azért mentünk fel, hogy lejöjjünk... Oszt jött a játék....ki megy fel gyorsabban...(megvárunk mindenkit)ki jön le gyorsabban.... Mindig volt kit megverj... A válogatott edzőtáborok, nekünk szinte erről szóltak(amúgy szerintem mindenki élvezte) (Kuno-s táborok....) A Profizmus az alázaton múlik, feladva a hétköznapokat és( ...űhhh azok ott-ott ڍr bringások gyalázzuk be Őket...mi bealáztuk, Őket és.....) valaki mindig tudott jobbat.... Ésszel, Érővel, Kitartással.... ez a mai TRIATLON! u.i.: Ma csak edzővel lehet ezt profi módon csinálni...Ő, nem Te vagy, Te nem Ő vagy......mégis tudja! No, szerintem ez az edző bá.

    válasz erre...

  • Pányó 2009.02.13.   10:44

    Pányó

    Én a Kuno-s Kanári+Mallorca edzőtáboroktól egy zuhanyrózsát kaptam. Az a baj, hogy a popómba és nem volt rajta csap! :-) Akkoriban simán kiadhattam volna Budapest fajansz térképét. Ettől függetlenül, gondolatébresztő volt Kuno jelenléte a magyar triatlonnak. Tényleg értett az edzéselmélethez, korábban már írtam, nekem nem sok újat tudtak mondani évekkel később az egyetemen, sőt. A jelenlétének köszönhettük, hogy a válogatott együtt tudott készülni, húztuk egymást, nem volt senki elanyátlanodva a hosszú téli edzéseken.

    válasz erre...

  • kuttor.csaba 2009.02.12.   20:09

    kuttor.csaba

    Hát igen, néha szolgált meglepetésekkel. Például a Mallorcai második nappal, amikor szakadt az eső, ezért futottunk meg erősítettünk míg el nem állt. Aztán sajnos elállt.... Ki is zavart minket 170 km-re... második nap! Na akkor álltam bele totál eléhezve, 160nál a Lémusz hátsó kerekébe mint egy gerely, a komplett német sor átesett rajtam :) Volt nagy csihi-puhi... A Kuno Szerzőtársának, Martinnak kráter kopott a tenyerébe, a Bók Tomi átugratott rajtam, elfedítve a hátsó villám, egy német srácnak meg gyönyörűen kettétört a váza... Anyagi kár jelentős :)

    válasz erre...

  • Suma 2009.02.12.   19:46

    Suma

    Nagyon sokat köszönhetünk Kuno-nak, én pl.: egy fáradásos törést, de a tréfát félretéve, ő hozta be a professzionalista szemléletet a sportágunkba. Pulzus mérés,pulzus célzónák, laktát mérés, urea szint mérés mindezt profi apprátussal, bizony átértékeltük az addigi hozzáállásunkat az élsporthoz.Durva szemléletváltás következett be, azt hiszem nagyon hasznos információkat hagyott nekünk hátra.Magyarországon akkor még nem volt jellemző a "hosszan eddz, lazán" típusú hozzáállás, inkább az üveghangon járatott juniorok, ifik, és felnőtt korra kiégett versenyzők jellemezték a Magyar triatlon élmezőnyét.Bizony Kunonk néha elragadtatta magát a napi 6-9 órás edzésekkel.Kb. kéthetente tört meg valami betegség, vagy sérülés.Ennek ellenére az én legjobb évem pont ez lett.

    válasz erre...

  • Brother 2009.02.12.   09:17

    Brother

    Fontos verseny?Persze!Fadd,Balasa,Somogyszil,stb!A szokásos! :)

    válasz erre...

  • lemusz 2009.02.12.   08:51

    lemusz

    Kunot, mint szakmai tanácsadót kellett volna alkalmazni, az azóta már többször is megfogalmazódott szakmai team tagjaként. Jó magyar szokás szerint egy ember nyakába akartunk varrni mindent (Plusz előny, hogy csak egy költség -philosophy by czencz. Igaz hosszú távon már buktunk néhány forintot.) A messiás szerepre az emberiség történetében csak nagyon kevesen voltak alkalmasak - azok sem emberek voltak. Kunot maximálisan elismerve gyakorlati érzéke nem sok volt, ezért az edzésvezetéssel és szervezéssel voltak gondjai. Ha mellette állt volna egy gyakorlatiasabb kolléga, szerintem ma előbbre tartanánk. Én a magam részéről szívesen dolgoznék vele, de úgy gondolom, ez a hajó nekünk már elúszott, Németorzságban sikerült öregbítenünk a magyar triatlon hírnevét.A mostani (nem csak) német triatlon és állóképességi sportok alapjaihoz elég sokat hozzátett az ember, persze nem szöv. kap.-ként, hanem azzal, amihez ért - tudományos (de használható) munkával. Ha jól emlékszem , azóta ezek nyertek Hawaiit, VB-t meg Olimpiát. Van még valamilyen fontos verseny? Lémusz

    válasz erre...