Állatok találkozója, avagy 70.3 VB, Clearwater Hír

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2009/11/14
Hirdetés

Ha valaki a verseny elő‘tt azt mondja, hogy 3:46 körül fogok menni, azonnal a kezébe csapok, és köszönöm szépen a megelő‘legezett bizalmat. Tavaly ez az idő‘ a top10-hez jó volt, elő‘tte meg akár a dobogóra is.

Idén annyit változott a helyzet, hogy rengeteg rövidtávos versenyző‘ próbálta ki a 70.3-at és az Ironman-t, ami hihetetlen színvonal emelkedést idézett elő‘. Tavaly ledöbbentünk a két óra körüli bringás idő‘kön, ma már természetes (legalább is Clearwaterben). Az úszás egy világkupás pankrációhoz hasonlít, míg futásban sem lehet nagyot dobni 1:15-ön kívüli félmaratonnal (Raelert “ 1:09!!!)

Az önbizalmamnak ráadásul az sem tett jót, hogy Austinban rommá vertek, és két hetem volt rá, hogy normális állapotba kerüljek. Legalább olyanba, hogy ne alázzanak le túlságosan, és elmondhassam verseny után, hogy a tisztes helytállás megvolt.

A léc tehát nem volt túl magasan, mégis žmission impossible-nek tűnt a helyzet.

 

Nos, így álltam én ma reggel a rajtnál 85-öd magammal, és vártam a rajtpisztoly dörrenését.

Elhatároztam, hogy nem nyírom le magam úszásban. Úgy gondoltam nem ezen fog múlni. A bringát kellett valahogy túlélni, és úgy terveztem, hogy majd futáson emberkedek egy picit. J

 

Úszást gazdaságos üzemmódban teljesítettem is, ráadásul könnyedén elkaptam bringán is a sor végét. A briefingen elmondták kb. százszor, hogy nem lesz kegyelem a bolyozóknak, így nagyon óvatosan tartottam mindig a 10 métert. Legnagyobb megdöbbenésemre simán tudtam tartani a tempót. Elő‘ttem Bozzone, mögöttem Bennett. Gondoltam ennél jobb helyen nem is lehetek. Mint a mesében. Első‘ 40km 53perc alatt lett meg. Na, kicsit elkezdtem aggódni... Eddig eggyel lejjebbi dimenzióban mozogtam. Féltem, hogy végig bírom-e a veretést, és akkor még ugyebár futni is kellene. Sokat nem gondolkodhattam, mert amint véletlenül 20 méter lett a tízbő‘l, kilométernyi max menéssel lehetett csak visszazárkózni

 

Aztán a gondok akkor kezdő‘dtek, amikor utolértük a lányokat! Nem értem miért, de mintha érinthetetlenek lettek volna. Gátlástalanul álltak rá a fiúk kerekére 3-4 méterre! Á‰s nem kaptak büntit. Ellenben a fiúk sorát szépen megzavarták. Ráadásul sokszor hátulról ki sem derült, hogy az utolért illető‘ egy lány! Ezek a lábszerkezetek nem olyanok, mint amiket a kifutókon látunk J Á‰s ugyebár 45-tel haladtak ő‘k is Szóval az egyik elő‘zésnél sokáig idő‘ztem egy leányzó mögött, nem is értettem, hogy a mögöttem guruló Bennett miért teker önkívületi pánikban gyorsan elő‘re. Aztán amikor kezdtünk szakadni, már értettem. Á“riási hibát követtünk el! Hárman a csajtól tartottuk a 10 métert, aztán mire észbe kaptunk, már nem tudtunk visszatekerni. Hiába ugyanis a 10 méter, egy ilyen 20 fő‘s sornak iszonyú húzása van! Simán hazaértünk volna velük, így meg a célig nem kevesebb, mint 3percet kaptunk, ráadásul utolért minket a második csapat. Ebben is volt néhány veretes név: Cunningham, Galindez, Colucci Á‰s ő‘k már a vert sereg voltak J

A vége 44-es átlag lett, és már labdába sem rúghattam! A legjobb tő‘lünk a kilencedik helyre ért fel, de egy ilyen keró után az 1:12 semmiképpen sem ment volna. Futottam egy elegáns 1:16-ot, ami a 30-ik helyre volt jó ma.

Kicsit sajnálom a bringát így utólag, mert az egy perccel jobbat szaladó Casadei 8-ik lett!

Azt gondolom abban a pozícióban legalább harcban lettem volna a top10-ért, ami egy álom helyezés lehetett volna.

Na mindegy, nem elégedetlenkedek, végül is elég egyenletesen végig mentem első‘ 70.3 VB-men, csak így utólag azért már kezdenek kialakulni a hiányérzeteim.

Austinhoz képes ég és föld volt a különbség, és most már tudom, hogy jövő‘re Miamiba kell jönnöm egybő‘l, és itt megcsinálni két ciklust. Remélhető‘leg akkor lesz esélyem labdába rúgni a nagyfiúk között.

Félek, jövő‘re 3:40-en belül kell hozzá menni

Ne baj, ahogy Terence Hill mondaná: ha kicsi a tét, a kedvem sötét!

 

 

Hirdetés