Menü

2015.07.22.     Hozzászólás 0

Ki az a hülye, aki felfut egy sípályán?

Szép, virágos rét, kellemes emelkedő… belátható vég nélkül.


Mivel kint tombol a kánikula, jó ötletnek tűnt benevezni egy olyan felső-ausztriai futóversenyre, ami Wurzeralm sípályáján vezet föl. Végülis mennyivel könnyebb vizualizálni a havat, a kellemes hideget, a szép carving íveket, ha az ember a megfelelő helyen van, csak nem a megfelelő időben…

Mielőtt a kárörvendők már dörzsölnék a tenyerüket, hogy ezt jól benéztük, ki kell, hogy ábrándítsam őket.

Az osztrák hegyek között olyankor is hajlamos hűvös, szeles, esős idő lenni, mikor itthon a pincében is pácolódunk. Így történt hát, hogy a 29 indulóval elrajtoló Pyhrn-Priel Trophy Berglaufjának magyar indulója is lett.

 

Pyhrn-Priel-3-.JPG

Galériához klikk a képre!

 

Pyhrn-Priel Trophy

A Pyhrn-Priel Trophy idén két versenyszámot is meghirdetett: az egyik a már említett Berglauf volt, ahol 8,5 km-es távhoz 790 m szintet kellett lenyomni, a másik pedig a Trailrun, ahol csak az előírt felszereléssel, pl. hátizsákkal lehetett indulni. Itt 35 km várta a bátor vagy edzett jelentkezőket, és 2700 m szint. A Trailrun befutója is a sípálya tetején volt, de ők szerpentinen jutottak fel a hegyre, nem pedig direktben a sípályán.

A szervezők persze voltak olyan huncutak, hogy a Berglauf szintje nem egyenletesen oszlott el a távon. A rajttól, ami Spitalban volt, kellemes, olykor enyhén hullámzó aszfaltút, majd bekanyarodva az erdőbe, könnyű terep vezetett a sífelvonó aljáig. Itt volt az első és egyetlen frissítőpont is, persze a célon kívül. És itt volt az első 5 km vége, csakhogy a maradék 3,5-re jutott még 610 méter szint.

 

Futózombik

A felvonó beszállójától a rövidtávosok egy az egyben nekivágtak a sípályának. A futás… vagyis a felfelé száguldás párhuzamosan vezetett a felvonó kocsijával. Szép, virágos rét, kellemes emelkedő… belátható vég nélkül.

Egy kilométert nem rossz felfutni, de valahol 7,5-nél kezd besokallni az ember.

Hiába van 15 fok, az izzadság csorog a szemünkbe. Elkezd esni az eső, de ugyan ki érzi? Előttem is gyorsan vánszorognak, mögöttem is gyorsan vánszorognak, és aki mellett elhaladok, annak valahogy mind zombifeje van. A szemekben - az izzadságon kívül - elszántság és üresség. Minden hétköznapi problémánk a tudattalanunk legmélyén. Az utolsó 500 méter elején jön egy meredek, de mivel itt már látszik a fény, mindenki rendesen nekimegy, nincs lassítás.

 

Pyhrn-Priel-6-.JPG

Galériához klikk a képre!

 

Polgármester lenyomva

A célt cselesen úgy alakítják ki, hogy előtte rövid szakaszon enyhén lejt a pálya, tehát nem kell erőlködni, csak lendületesen belibbenni a kapu alatt. Ez igazán elegáns megoldás az amúgy is szuper kedves szervezőktől, hiszen vicsorgás és küszködés helyett mindenki mosolyogva érkezik, és az emelkedő után ez egy igazán őszinte mosoly.

Személyes sikerem, hogyha csak két embert sikerült is megelőzni, az egyik a helyi polgármester. Hát mennyivel jobb egy polgármester előtt, mint után beérni, nem igaz? A célban pacsi azokkal, akikkel végig kerülgettük egymást, a szitáló esőben terüljterülj asztalkám, és alkoholmentes sörre meg tésztára beváltható bón. Mondjuk az nyilvánvalóvá vált, hogy nem ártana olykor sípályán edzeni ahhoz, hogy ne lepjen meg egy folyamatos, 3,5 km-es kaptató.

 

Windischgarten amúgy...

A környék egyébként csodálatos edzőterep futóknak és bringásoknak egyaránt. Ha például a versenyközponttól 10 percre levő Windischgarstenből indul az ember, akkor van több kijelölt futóút, de a városközponttól 1 km-re indulnak a turistaösvények is, amik terepes edzésnek nagyon élvezetesek. Ugyanígy biciklivel is vannak kijelölt körök, és az általam eddig megismert osztrák terepekhez képest az az előnyük, hogy nem mindegyik van tele szinttel, így futva és bringával is lehet tempót menni. Szóval futva és biciklivel is vannak murvás, enyhén emelkedő-lejtő, és aszfaltos vagy erdei, rendesen szintes ösvények.

 

Hotel-Alpin-1-.jpg

Galériához klikk a képre!

 

Szállásadó földijeink

Ha valaki kipróbálná akár egyénileg, akár mondjuk edzőtáborozáshoz ezt a szuper tájat, és nem fér bele a költségvetésbe a hotel, akkor Windischgarstenben még egy magyar szállást is talál, igen kedvező áron. A Hotel Alpin Windischgarsten/Gasthof Blauen Sense egy 500 éves, hihetetlenül vastag falú házban működik, családias hangulatú, kedves szobákkal. Télen sítároló várja a csöpögő léceket, nyáron pedig bevihetjük a bringánkat, és az sem hátrány, hogy a vastag falak kánikulában sem veszik át a meleget. A családi szobákban két légtérben nyugodtan aludhat a család, ezeknek egy része ráadásul frissen felújított. A házban van wifi, bár nem mindenhol hatol át a középkori téglákon. Ami szuper, hogy csapattal is lehet érkezni, tehát elfér egy egész terepfutó/montis edzőtábor a szálláson, és még a kutyát sem kell otthon hagyni, őt is szívesen látják. Ráadásul az Alpin Hotel a legjobb levegőjű osztrák településnek, Windischgarstennek pont a központjában álldogál, így az információs iroda, ahol pl. bringás térképet is adnak ingyen és bérmentve, pontosan 8 másodpercre van a kaputól, de a csodálatos kis geológiai park is nagyjából 10 perc séta. Pizzéria pont a bejárat előtt, és a helyi kávézóban ha szerencsénk van, még egy koncertbe is belefuthatunk.

 

Szumma szummárum

Windischgarsten tényleg tökéletes hely edzeni vagy aktívan kikapcsolódni, de aki nem bír magával, az nézegetheti az Osztrák Terepfutó Szövetség oldalát is még több izzasztó versenyért...

 

Olvass többet a témáról: Pyhrn-Priel Trophy, futóverseny

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.