- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Túránkat Balatonfüreden, a Lóczy-barlangtól indítjuk a zöld-háromszögjelzésen – a barlang mellett kialakított parkoló leírásunk elkészítése előtt nem sokkal lett átadva, s bár még ott jártunkkor nem volt fizetős, ezen státuszának megváltozására utaló jeleket láttunk már.
A Tamás-hegy nyugati oldalában található barlangot 1934-ben nyitották meg, napjainkban óránként induló vezetett túrákkal lehet bejárni. Belsejében üstszerű oldási formák, vízszintes helyzetükből elbillent látványos mészkőrétegek és a helyenként borsókövek láthatók a 20-25 perces séta során. A barlangban a hőmérséklet kb. 12 °C.
Az ösvény erősen kaptatós, ráadásul a hegy ezen oldalát nagyon vékony föld borítja, így apró kavicsos, ami nem megfelelő lábbeli esetén csúszós is lehet – a flipflop papucs, és utcai cipő amúgy is mellőzendő egy gyalogtúra során, ám itt hatványozottan kéretik nem elindulni az ilyen jellegű lábbelikben!
Ez a meredek rész rövid, nagyjából 5-600 méter hosszan húzódik, majd kicsit lankásabbá és földesebbé válik lábaink alatt a terep. Röviddel ezt követően megérkezünk a Tamás-hegy tetején álló Jókai-kilátóhoz. A háromemeletes, fából készült építmény tetejére meredek lépcső visz fel, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a hegy lábánál elterülő Balatonfüredre és a Tihanyi-félszigetre. No meg természetesen a Balatonra…
Innen utunkat a kilátó előtt a zöld-háromszögjelzésbe becsatlakozó kék-sávjelzésen folytatjuk északi irányba. Még egy rövid szakaszon enyhén emelkedik a terep, majd lejteni kezd egy földút kereszteződésig. Itt egyenesen tovább haladva, átváltunk a kék-keresztjelzésre, immáron földúton gyalogolunk fenyő- és lombhullató fákból álló erdőben. Ez a rész nagyon könnyű, egyáltalán nem megterhelő, hiszen szinte semmi szint nincs benne.
Közel 3,5 kilométer megtétele után érkezünk meg az út jobb oldalán leágazó zöld-háromszögjelzésű ösvényhez. Ezen közelítjük meg a sziklákat, mely ösvény továbbra is szinte vízszintesen halad, a zártabb, sűrűbb erdő helyett már ligetes jellegű területen keresztül. Ezeket a különleges hangulatú tisztásokat nem emberkéz-alkotta, hanem természetes eredetűek – a sekély talajhoz csapadékszegény éghajlat párosul ezen a részen. Azon ritka Balaton-felvidéki terület ez, mely nem esett áldozatául az akácosításnak, nem volt alkalmas s szőlősítésnek és gyümölcsösnek, de még legelőnek sem. vagy mivel a dolomitfennsík sekély talajához viszonylag csapadékszegény éghajlat párosul.
Körülbelül 10 perc sétával érjük el a Koloska-sziklák tetejét. A lombhullatók helyét átvevő erdeifenyők látványa és melegebb időszakban érezhető erőteljes gyantaillata igazi mediterrán hangulatot varázsolnak. A völgyet vad letöréssel szegélyező sziklaoszlopokat fakorlátok szegélyezik. Ezen sziklák úgy nagyjából 11 millió évvel ezelőtt jöttek létre, amikor a völgy-torkánál hullámzott a Pannon-tó, melybe patakok futottak be. Ezen vízfolyások bevágtak akorábban lerakódott üledékes közetekbe, így a Koloska-völgy helyén, a dolomit- és mészkőrétegek közötti tektonikus törésvonal mentén is. Később ezen folyamat hatványozottan jelentkezett, miután a Bakony tömege kiemelkedett, így hozva létre a mai völgyet. A dolomittornyokat az erózió napjainkban is alakítja, ezért nem ajánlott kimászni rájuk!
Ha kinézelődtük magunkat, akkor a sziklák bal oldalán tovább haladó jelzésen folytatjuk utunkat. Bár lépcsőket is kialakította, ezen a rövid részen legyünk fokozottan óvatosak, mert a völgy aljáig nagyon meredeken halad az ösvény!
A Kolsoka-völgyben viszont már ismét könnyed sétával haladhatunk a piros-sávjelzést követve. A völgybe becsatlakozásunktól pár száz méterre kiépített erdei pihenőhelyet találunk, tűzrakóval, ahol akár érdemes megpihennünk is. Jobbunkon a dolomittornyok lábait láthatjuk, melyek előtt csordogál a Koloska-patak. A jelzés ezen patakot követi, annak jobb partján.
A vadregényes, ismét sűrű lombhullató erdőben vezető szakasz egy nagyobbacska mezőig tart, ahol enyhén jobbra tartva érkezünk meg a zöld-keresztjelzéshez, ami földúton halad előbb lankásan, majd a végén picit kaptatósabban, hogy végül megérkezzünk arra az útra, ami korábban már balról-jobbra elsétáltunk a túránk során. Ebben a kereszteződésben 5 út találkozik, melyek közül nekünk a nagyjából 10 óra irányába, a sűrű cserjésben húzódóra van szükségünk – a friss vágás miatt nem látni, de itt halad a zöld-keresztjelzés.
A jelzést és az ösvényt követve nem sokára kiérünk egy betonútra, amin balra tartva visszaérünk a kiindulási pontunkra.