A sífutás technikái - a szabadstílusról Hír

Bozsik Síiskola, Mozgásvilág.hu
2012/01/18
A stílus 1985-ben robbant be a köztudatba a világbajnokságon, ugyanis az egész svéd csapat ezzel az új technikával verte a világot.
Hirdetés

A szabadstílusú technika még nincs 30 éves sem. A finn Siitonen és az amerikai Koch nevéhez kötik a technika "feltalálását" és alkalmazását, amely aztán az 1985-ös seefeldi Északi Sí Világbajnokságon robbant be elemi erővel. Ezen a világversenyen az egész svéd csapat ezzel az új technikával verte a világot. A helyszínen a Nemzetközi Sí Szövetség tehetetlen volt, de a világbajnokságot követően rendkívűl bölcs döntést hozott: teret engedett az újítóknak, létrejött a szabadstílus és az új szabályokkal védelme alá vette a klasszikus stílust is. A szövetség azóta is mindent megtesz, hogy mindkét stílus életképes maradjon.
A szabadstílus elnevezés azt jelenti, hogy a szabadstílusban kiírt versenyeken minden sífutótechnika alkalmazható.

 

Sífutás Kép forrása: Bozsik Sífutóiskola

 

Talán a legnehezebb ciklikus sport, mely a test összes főbb izmát igénybe veszi, ráadásul egyszerre. Ennek a ténynek köszönhető, hogy a szabadstílusú technika égeti a legtöbb kalóriát óránként. E fokozott igénybevételnek köszönhetően a sífutók közt mérték az eddigi legmagasabb VO2 maximum értéket: 96-ot! A VO2 max. megmutatja, hogy maximális terhelés mellett testtömeg kilogrammonként mennyi oxigén elszállítására képes a szervezetünk. Ezt a mérőszámot a mindennapi gyakorlatban az edzettségi szint megállapítására is használják. A szám függ a kortól, nemtől, testtömegtől és az edzettségi szinttől. Összehasonlításképpen egy átlagos felnőtt ember értéke: 30-40, egy jól edzett férfi 55-65, nő 50-60 közötti értéket produkál. A 70-80 közötti számok már kivételesek és kiemelkedőnek minősülnek. Természetesen az érték növelése exponenciálisan nehezedik. Érdekesség, hogy egy átlagos ló 180-as értéket produkál, míg egy szánhúzó kutya 240-et is képes elérni – kérdés: mire is vagyunk büszkék akkor?

 
A szabadstílusú technika
No, de visszakanyarodva a sífutáshoz, azon belül a szabadstílusú sífutás technikájához, melynek alapeleme a korcsolyázólépés, amely hasonló a gyorskorcsolyázó technikához. A korcsolyázólépés során sífutó a síket V-alakban tartja, az ellépés (lökés) pedig a sí éléről történik, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyorskorcsolyázók lépnek el a korcsolya éléről. A lépések során folyamatos testsúlyáthelyezés történik az egyik lécről a másikra. Miközben a sífutó hajtja magát, a futósík folyamatosan előre csúsznak, ennek köszönhetően ez a stílus sokkal gyorsabb, mint a klasszikus. Ennél a technikánál többnyire párosbotozással gyorsítják a futósí csúszását.
A szabadstílusú sífutó technika elemei
- szimmetrikus minden második lépésre botozás - aszimmetrikus minden második lépésre botozás - minden lépésre botozás - siitonen-lépés - diagonál botozásos korcsolyázó lépés - botozás nélküli korcsolyázó lépés - korcsolyázó kanyarfutás - korcsolyázó ellépés - párosbotozás - belelépéses-párosbotozás - valamint a lesiklás alapelemei: - csúszás tojástartásban, - hóeke, - ellépés, - íves kanyarodás, - fordulás párhuzamos síkkel.

 

Sífutás Kép forrása: Bozsik Sífutóiskola

 
Tipikus sífutó hibák és kijavításuk
Rossz ritmus: egy helyben álljunk a léceken, és lassan imitálva a mozgást helyezzük testsúlyunkat egyik lécről a másikra, miközben karunkat a lépéssel ellentétesen mozgatjuk – ahogy a klasszikus stílusnál megtanultuk.

Egyensúlyozás : sokaknak ezzel akad problémájuk, melyet nagyon egyszerűen lehet javítani. Egy lécen kell siklani, míg a másik, lécmentes lábunkkal hajtani magunkat előre. Igyekezzünk olyan sokáig csúszni, amíg bírunk.

Karok mozgatása: bot nélkül sífussunk úgy, hogy karjainkkal, ügyelve a ritmusra, eltúlzott, nagy mozdulatokat teszünk. Elöl és hátul is vízszintesig emeljük. Ehhez a gyakorlathoz lassú, nagy lépésekkel haladjunk!

Hátra döntött testsúly: minden lépés utáni siklásnál ugorjunk egy kisebbet. Ezt nem fogjuk tudni megcsinálni, csak akkor, ha a testtartásunk helyes.

Lábujjról történő elrugaszkodás: a hiba alapvetően a rosszul, túlságosan hátulról indított elrugaszkodás problémája, mely egy igen egyszerű módszerrel fejleszthető. Álljunk egy lábon, majd ugorjunk oldalra a másik lábunkra és vissza. Az ellökés így megfelelő lesz és járulékos eredményként az egyensúlyunk is fejlődni fog!

Lábak egymástól távolról indulnak: bot nélkül sífussunk úgy, hogy minden egyes lépésnél összeérintjük a cipőket, mintha csárdást járnánk.

Féloldalas síelés: az egyik lépés hosszabb, mint a másik. Síeljünk körbe-körbe úgy, hogy a gyengébbik oldalunk van kívül. Így csak azzal a lábbal toljuk el magunkat, amelyik a gyengébb. A másik utánlépéssel követi az ívet.

Ezek a gyakorlatok természetesen csak a kezdetet jelentik. Ezen felül rengeteg más problémára is felmerülhet, például a helyes botozás kapcsán, de nyilván e cikk keretei nem engedik meg, hogy könyvszerűen tanulmányozzunk egy-egy hibát és annak a javítását. Ehhez érdemes személyes tanácsot kérni, vagy elmenni egy szervezett oktatásra.

 
A szabadstílusú sífutópálya
A szabadstílusú sífutópálya voltaképpen nem más, mint egy néhány méter széles, döngölt hóval fedett, nyomnélküli ösvény.

 

Sífutás Kép forrása: Bozsik Sífutóiskola

 
Mikor ajánlható a szabadstílusú sífutás?
- Ha kedveled a kihívásokat, mert a szabadstílusú sífutás dinamikus, a legnagyobb sebességet kínáló és jó koordinációs képességet kívánó technika. - Ha tudsz korcsolyázni, mert ez a technika a jégkorcsolyából már ismert mozdulatokra épülve ad lehetőséget a téli táj sportos felfedezésére. - Ha szereted az erő-állóképességedet próbára tenni, mert a korcsolyázó technikánál nehéz lazsálni. - Ha többnyire Magyarországon szeretnél sífutni, mert nálunk (sajnos) kevés a jól előkészített klasszikus pálya, szabadstílusban pedig egy jól letaposott széles sétaúton is lehet sífutni.

A cikk elkészítésében a Bozsik Sífutóiskola segített. 
Hirdetés
Hirdetés