A Balti-tenger partján körbe kialakított tematikus útvonal, az EuroVelo 10 lengyelországi szakaszát nevezik Velo Baltica-nak. A Swinoujsce és Elblag közötti nagyjából 520 km természetesen szakaszonként és bármilyen irányba is teljesíthető. Inkább egy gerincútként kell rátekinteni, amiről sokszor extra látnivalókért, programokért picit le kell térnünk. Jellegét tekintve túraútvonal, ami vegyes talajon halad: van sok gravel, szilárdburkolat és homok is akad benne. Településeket sokszor érint, így szállásokat, étel-ital pótlására boltokat, éttermeket könnyen találunk. Az útvonal táblázott, de előfordulnak szakaszok, ahol kevés vagy nehezen követhető!
Łebát elhagyva, picit eltávolodva a tengertől, eleinte sok szilárdburkolat jut, aztán jön az első homokos út. Az ilyen kicsit lazább részek miatt nem feltétlen ajánlanám a Velo Balticára a keskenyebb gumikat… minimum 40-42mm szerintem szükséges lehet.
Ha pörgetsz, és tartod a tempót, egész jól át lehet gurulni… a folytatásban ismét szilárdburkolat következik, de nem sokáig "pihenhetünk". Egy kereszteződésben az útvonal táblázása jobbra, a világítótoronyhoz vezető út balra mutat. Persze, egy jó kalandért mindig érdemes ott hagyni kicsit a főútvonalat, így balra indulunk.
A terep hamar ismét homokossá válik, de a tempó és a pörgetés itt is mindent megold. „Egyenesen” haladunk, és bár világítótoronynak nincs nyoma, ismét egy fehér homokos dűnés parton találjuk magunkat. Persze, hogy ledobjuk a cipőket és kisétálunk a tengerig...
Magunk mögött hagyva a partot, picit visszább tekerve, balra felfele indulva érkezünk meg ténylegesen a Silo világítótoronyhoz. A jellegzetes fekete-fehér-piros csíkos festésű torony 33 méter magas, melybe jegyvásárlásával fel is lehet lépcsőzni. A körpanoráma miatt mindenképpen megéri!
Innen az útvonalra legrövidebben visszatérni egy homokos lejtőzés, majd dózerút kombinációval lehet. Az ezt követő cirka 50 kilométer már könnyen gurulható, jó minőségű dózerúton halad, gyönyörű vörösfenyőerdővel körbevéve. Egy rövid szakasz lesz ez alól kivétel: atomreaktor építése miatt egy rész jelenleg építési terület, ami egyelőre bringával használható (az őrbódéknél csak az autókat állítják meg), de a fák hatalmas területen ki lettek vágva, és az út is a nehéz teherautók miatt itt nem túl jó állapotú. Miután elhagytuk az építési területet, újfent a kiváló minőségű dózeren gurulhatunk.
Dębki előtt izgalmas látványt nyújt a Piaśnica folyó tengerbe torkolása, melyen egyébként kenuk és kajakok is szoktak közlekedni. Ezen a szakaszon ismét karnyújtásnyira haladunk a tengertől, de már nem sokáig.
Innen nagyjából 5 kilométerrel később éles jobbos kanyarral az útvonal elindul a szárazföld belseje felé, és sokáig nem is térünk vissza. Jó tudni, hogy Dębkinél az útvonalunk sok étterem és kifőzde mellett halad el, melyek nagyon hosszú ideig (cirka 23 kilométeren át) az utolsó étkezési lehetőséget kínálják.
Sławoszynonál ráfordulunk egy keskeny töltésen kialakított betonozott bringaútra, mely egy régi vasútvonal (Krokowa-Swarzewo) helyén lett kialakítva, és innen majd 20 kilométeren keresztül ezen fogunk haladni. Ennek több hozadéka van: egyrészt az útvonalon nincs meredek lejtő vagy emelkedő, és a kanyarok is hosszú, nyújtottak. Másrészt a legtöbb települést az útvonal éppen csak érint, vagy a távolból halad el mellette, így egészen Łebczig kell tekernünk, hogy egy boltot találjunk az út mellett.
Łebcz után 4 kilométerrel ér véget a vasútvonal helyén épült kerékpárút, és innen kisebb utakon valamint bringautakon közelítjük meg a Hel-félsziget bejáratát, Władysławowo városát. A fontos halászkikötő és üdülőhely nyáron nagyon zsúfolt és nyüzsgő élettel teli, június elején még „élhető”. Az útvonal épp csak érinti, és már a félszigeten is találjuk magunkat.
Hel a lengyel Balti-tengerpart egyik ikonikus része. A kb. 35 km hosszú homokos földnyelv sok helyen keskeny, olyannyira, hogy a legkeskenyebb részén csak 100 méter széles (és ebbe bele kell férnie egy vasútvonalnak, egy autóútnak és egy bringaútnak is, hiszen ezek végig a félsziget csúcsáig húzódnak). További különlegessége, hogy az egyik oldalon a nyílt tengert láthatjuk, kisebb-nagyobb hullámokkal, míg a másikon nyugodt, sekély öblöt. Lengyelország egyik legjobb szörf- és kitesurf helye, de a világháború hagyatékaként számos helyen találunk bunkert és egyéb katonai építményt is.
- jól felkészített kerékpár, mely lehetőség szerint gravel vagy trekking modell
- kerékpáros sisak
- cuccaid szállításához táskák
- kulacs vagy camelbak, a néha 2-3 órás vízfelvételi lehetőségtől mentes szakaszok áthidalásához is elégséges mennyiségben
- szél- és esőkabát
- navigációs eszköz sem árt, bár az útvonal ki van táblázva
