- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Útvonal: Lillafüred – Vesszős-völgy – Garadna – Szentlélek – Molnár-szikla – Fehérkő-lápa – Lillafüred
Ezen túránk, mely három nagyobb mászást is tartogat számunkra, Lillafüreden kezdjük. Itt könnyedén találunk ingyenes, vagy ezek betelte esetén fizetős parkoló helyeket, és ha visszaérkeztünk fel is tudjuk gyorsan tölteni energiacelláink.
Lillafüred
A Garadna-völgyben két patak összefolyásánál kialakult természetes tavat 1813-ban egy völgyzáró gáttal visszaduzzasztották, hogy biztosítsák a vashámorok – vízzel hajtott pörölyök – működéséhez szükséges vizet. Gróf Bethlen András az 1890-es évek elején elhatározta, hogy a Hámori-tó közelébe kormányüdülőt építtet. A település nevét Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről kapta, akinek a beceneve Lilla volt (Lilla Vay Elemérnek, Borsod vármegye akkori főispánjának testvére volt). Amikor 1920-ban Horthy Miklós kormányzó gróf Bethlen Istvánt kinevezte miniszterelnöknek, az új kormányfő a Népszövetség támogatásából építtette fel a Palota-szállót. A Szinva-patak eredetileg a Hámori-tóba torkollott, de a Palotaszálló építésekor áthelyezték folyását, többek között egy mesterséges vízesést is kialakítva, mely Magyarország legmagasabb vízesése. Egyéb látnivalói az itt áthaladó kisvasút, a csónakázásra alkalmas Hámori-tó, és két barlangja – a cseppköves Szent István- és a mésztufás Anna-barlangok.
Eger irányába kezdjük a kört, komótos emelkedőn. Áthajtunk a közúti alagúton, majd utána jobb kézre látni fogjuk máris a földutat, melyen erőteljesebben indulunk el a hegy teteje felé. Vesszős-völgyet érintve kígyózik egyre magasabbra a néhol igencsak elhagyatottnak tűnő út, míg egy ellaposodó területen T-elágazásba érünk. Itt jobbra tartunk, nem sokára egyre gyorsabban, mert az út elindul lefele. Egy erőteljes balos hajtűkanyarban régi korokat idéző kőkorlát szegélyezi az utat, ahol, ha nem robogunk tovább a lendülettől megrészegedve, pillanatra megállva a Hámori-tóra nyíló kilátásban gyönyörködhetünk.
A gurulásnak végül a Savós-völgyben tekergőző és Jávorkútnak tartó erdészeti aszfaltozott út vet véget. Itt két opciónk van: vagy aszfalton, vagy terepen jutunk le a völgy aljába. Ha aszfalton gurulnánk, akkor jobbra induljunk lefele. Ha montizni szeretnénk, akkor másznunk kell egy keveset még mielőtt lefele vesszük az irányt. Nagyjából 300 méter után jobbunkon megtaláljuk a piros sávjelzést. Az erőteljesen köves, és néhol még nyári melegben is nyirkos ösvény vérbeli mountain bike útvonal, de legyünk óvatosak! Az ösvény elsődlegesen a gyalogosoké! Figyeljünk, az esetlegesen felfele mászó gyalogosokra illetve többször keresztezzük a betonutat is, ahol forgalomra számíthatunk!
Ha ez utóbbi útvonalon jutunk le a Garadna-völgybe, akkor épp a Garadna-kisvasút hídja alatt fogunk állni. Innen rövid ideig ismét aszfaltozott úton kell tekernünk, balra elindulva. Elnyújtva, fokozatosan emelkedik utunk (miközben elhaladunk a Savós-völgyből leérkező aszfaltozott út becsatlakozása mellett). Útközben pihenőként beiktatva Újmassán megnézhetjük az Őskohót (Fazola-kohó) és a múzeumot, vagy az út túl oldalán a szabadtéri bányászati gép kiállítást.
Őskohó
Magyarország első ipari műemléke, az újmassai faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún. „őskohó” története a 18. századra nyúlik vissza. Fazola Frigyes, aki kiemelkedő eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését. A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a XX. század közepén rekonstruálták. Az építmény Magyarország legrégibb ipari műemlékeként vált közismertté hazánkban és határainkon túl.
A nézelődés után folytatjuk utunk Ómassa felé. A bánkúti elágazásnál egyenest tekerünk tovább a műúton, a kisvasút végállomása mellett. Pár perc alatt beérünk a településre, keskeny kis utcáján a központig megyünk, ahol jobbra fordulunk a kék sáv- illetve kék keresztjelzésekkel ellátott ösvényre. Ha egy újabb nagyobb mászás előtt energiát pótolnánk, vagy fogytán vizünk, itt két kocsma is található, ahol felvértezhetjük magunk.
A Farkas-nyak völgyében kapaszkodó utat szinte évente átrendezi egy-egy nagyobb esőzés, vagy épp nagy olvadás (vagy erdészeti munkagépek). Emiatt számítsunk rá, hogy az alsó részeken vízmosások és kőfolyások nehezítik majd előrejutásunk. Ahogy kapaszkodunk egyre fentebb, a kocsmáktól kicsit több mint egy kilométerre, jobbunkon érjük el a Jubileumi-forrást. Hűs vize egy nyári napon életet menthet. A forrás után rögtön elágazás, melyben jobbra tart tovább a jelölés és mi is. Pár perc múlva már a fák között megpillantjuk a Szentléleki Pálos-kolostorromot
A szentléleki pálos kolostor gótikus műemlék. A Bükk rejtekében, 710 m magasságban, a világtól elzárt ősvadonban épült föl a pálos szerzetesek kolostora, igazi, remeték számára való helyen. A templom egyhajós, szentélye sokszögzáródású. A pálos kolostort 1313 előtt alapította az Ákos nembeli István nádor a Szentlélek és Krisztus Teste tiszteletére.
Sajnálatos, de az idő vasfoga és a karbantartás hiánya, elhanyagolás az amúgy is romos kolostort szinte teljesen tönkre tette. Szerencsére magánszemélyek kezdeményezése révén állagmegóvási munkálatok kezdődtek. Ha tavasszal – még levélbontás előtt, vagy késő ősszel – levélhullás után járunk erre, érdemes a kolostor alatt található látókőre felmászni. A környező fák ugyan már fölé magasodnak, de az ágak között így is betekintést kapunk a tájra.
Innen tovább az aszfaltozott kis úton haladunk, tovább mászva felfele, a romok lábánál mára elhagyatottan jobb sorsról és szép múltról álmodó étterem és táborozó hely mellett. Kiérve a bánkúti műúton jobbra fordulunk, és lefele kezdünk el gurulni. Közvetlen a szentléleki turistapark tábla és balos-jobbos kanyar kombináció után balra be tudunk menni a kék háromszögjelzésre, mely az északi oldalra néző látókőhöz vezet. Innen egész évben lélegzetelállító látvány tárul elénk, többek között a Lázbérci-víztárolóra, vagy tiszta idő esetén akár a Magas-Tátrára is.
Visszamegyünk a műútra és folytatjuk utunk lefele. A turistafogadó leágazás után rövid mászás szakítja meg a felhőtlen gurulásunk, majd egy erősebb jobbos kanyart követően lassítsunk és figyeljük az út bal oldalát. A piros sávjelzést követve bő két kilométert tudunk ismételten terepen gurulni, mielőtt ismét visszajutunk a jelöléssel együtt az útra. Ezt követően bő kilométert haladunk aszfalton megint, amikor bal kézre megtaláljuk a Csókási-leágazást egy erősebb jobbos kanyar külső ívén. Kikerülve az erdészeti út sorompóját jobbra tartunk a földúton, követve a piros sávjelzést. Az út hol kellemesen lejt, hol enyhén emelkedik, szinte alig észrevéve lopva lefele a magasságot, míg az út ösvénnyé nem szűkül. Innentől technikás, fej méretű kövekkel ritkásan elszórt keskeny csapáson tekerünk. Jobbunkon, több helyen csodálatos kilátás nyílik a mélyben elterülő Alsóhámor településére. Utunk rövidesen erőteljesebben lejteni kezd, és kiérünk a Miskolc-Lillafüred műút, valamint az Andókúti kisvasút nyomvonal kereszteződésébe.
Innen balra, Miskolcnak tartva pár száz métert haladunk az aszfalton, míg jobbra, egy fahídon meg nem látjuk a zöld sávjelzést. Ezen indulunk el, túránk utolsó és legnagyobb mászására. Ahogy átérünk a kisvasút sínen, az út erőteljesebben kezd emelkedni, egészen a Gulicska tetejéig, nagyjából két kilométeren át. Itt pazar kilátás mellett szusszanhatunk egyet a fűben, mielőtt folytatnánk utunk. Ezt követően egy nagyon technikás, erősen köves-sziklás szakaszt kell leküzdenünk. Többség ezt csak tolva tudja abszolválni, de ne ijedjünk meg ettől a szakasztól. Innentől viszont, még egy rövid mászást követően, földúton tudunk haladni, jobbra.
Az út a Fehérkő-lápai turistaházhoz visz fel, mely egyben a túránk legmagasabb pontját és az utolsó mászás végét is jelenti. Ha már nagyon éhesek vagyunk, betérhetünk ide enni, de ha még bírjuk, akkor forduljunk a jobbra induló zöld sávjelzésű útra, hisz fél órán belül lenn lehetünk a start helyen…
Pár száz méter után, amikor már erőteljesebben kezdene lejteni az út, jobb kézre indul a zöld háromszögjelzésű ösvény. Itt, hacsak nem rohanunk nagyon vissza az autóhoz, érdemes kitérőt tennünk, mely kivisz minket a sziklák szélére. Innen meseszép rálátás nyílik a Bükk déli irányába, a Szinva-völgyére, mindamellett, hogy egy hatalmas sziklafal tetején ücsörögve tehetjük ezt.
Térjünk vissza a zöld sávjelzésű dózerútra és ereszkedjünk le rajta Lillafüredre. A köves, gyors ereszkedés végén jól esik egy kiadós kaja, amit a büfé sorokon hamar meg is ejthetünk. Ha időnk még engedi, guruljunk le a Palotaszálló alatt található vízeséshez, mely ma Magyarország legnagyobb esésű vízesése, húsz méteres magasságával.