Az útvonal Szczawnica településről indul, a Grajcarek patak menti kerékpárúton. A környék nagyon csábító, úgyhogy, ha nem ezen a településen szálltok meg, akkor is érdemes visszatérni később.
Nagyjából két kilométer múlva térünk át a patak feletti hídon, majd jobbra fordulunk a Szalay utcára. Elég sok kerékpáros piktogramot lehet látni ezen a szakaszon, de a mi útvonalunk nem feltétlenül követi ezeket. Érdemes a GPS track-et követni.
A Szalay úton csak néhány száz métert haladunk, majd egy balra fordulás után máris megkezdjük a kaptatós mászást a Krzyza úton. Ettől kezdve a 21. kilométerig nagyjából folyamatos lesz az emelkedés, természetesen váltakozó meredekséggel és néhány lejtőzéssel. Ha belefér az időnkbe, az 5. kilométer előtt még kukkantsunk rá a Zaskalnik vízesésre is.
Ezt követően nagyon jó minőségű, döngölt dózerúton haladunk, amit legfeljebb néhány helyen amortizálhatnak le az időszakos erdészeti munkák során a gépek. Mi éppen kellemes esős időszakban voltunk erre és tökéletesen sármentesen tudtunk haladni.
A 21. kilométer könyékén lévő 1085 méteres útvonalcsúcs a Prehyba alatt nem kecsegtet különösebb "csúcsélménnyel", egy laza jobb kanyarban testesül meg az amúgy szép fenyvesi tájban. Ezt követően viszont kellemes lejtőzés veszi kezdetét, nagyjából 7 kilométer dózeren, majd ezután aszfaltra vált.
A 30. kilométer után nem sokkal becsatlakozunk a Biala Woda főútba (a kereszteződésnél található étterembe érdemes pihenőt tervezni), majd innen jobbra fordulunk és tekerünk vissza Szczawnica irányába. Ez a szakasz normál országútis lesz bő 5 kilométeren keresztül, amikor is visszaérünk Szczawnicába és akár be is fejezhetnénk itt az útvonalat. Kivéve, ha vagyunk annyira elhivatottak és kemények, hogy bevállaljuk a 17%-os emelkedőt a Palenica síterep egyik pályáján.
Itt szó sincs dózerről, jó esetben is legfeljebb száraz földúton tekerhetünk felfelé (mi saras dagonyát kaptunk, úgyhogy a tolás volt célravezetőbb). A sípálya tetejéről viszont kis titkos útvonalakon tudunk legurulni vissza a városkába, ám ez az útvonal sem kifejezetten gravelnek való, nyugodtan nevezhetjük montis terepnek, bármilyen időjárási körülmény esetén. Nem lehetetlen teljesíteni (nekünk trekking bringán is sikerült úgy ahogy), de értelmet inkább a monti ad neki.
