Mtb álom Dél-Afrikában Hír

Dél-Afrika hatszorosan a legjobb több napos kerékpárversenyének kihirdetett mountainbike többnaposáról Szentgyörgyi Krisztián élményeit tolmácsoljuk. Miért lett hatszor is a legjobb?  Korábban egy bevezetőben beszámoltunk az egyedülálló single track nyomvonalról, a lebegő hidakról, a GPS-el történő versenyzésről.

1. nap

Az első szakasz számokban: 82 km, 1295 m szintkülönbség.

Ebben az évben a kora reggeli indulást kedvezőbbé tette, hogy a tavalyi -2°C helyett jóval enyhébb volt az idő (8°C). A napi maximum hőmérséklet sem emelkedett 30 °C fölé, tehát az időjárásra sem volt panasz.

A 2015-ben bevezetett GPS- navigáció most is nagy segítséget nyújtott. A program minden pillanatban mutatta nem csak az út irányát, hanem a következő emelkedő nagyságát valamint hangos sípolással jelezte, ha valaki esetleg letért a kijelölt útvonalról. Mi letöltöttük az előző évi eredményünket, ezért egy ábrán folyamatosan követni tudtunk hol állunk a tavalyi eredményünkhöz viszonyítva. Azt is pontosan tudtuk, hogy a szakasz két frissítő állomása milyen távolságra van az aktuális helyzetünkhöz képest, de a program még azt is kiszámolta, hogy az átlagsebességünkkel haladva mennyi idő alatt érünk oda.

Apropó frissítő állomás… Nem alaptalanul nyerte el a sani2c a legjobb többnapos kerékpárverseny címet többek között a szervezésért és az ellátásért. A mai szakaszra jutó két frissítő állomáson elképesztő volt a kínálat: rengeteg féle energiaital, cola, természetesen víz, legalább hatféle gyümölcs. Ezeken kívül virsli, főtt krumpli és –tojás valamint só! Soha nem értettem, hogy az otthoni versenyeken miért nem helyeznek erre nagyobb hangsúlyt (ugye nem kell részletezni mennyire fontos egy folyamatosan melegben tekerő, izzadó ember számára a sópótlás-akár ilyen formában is).

 minden résztvevőt VIP-nak tekintenek

Ami még érdekes, hogy a „race” futam pénzdíjas, de a rendező mindenki figyelmét felhívta arra, hogy ezen a versenyen nincsenek meghívott versenyzők, tehát minden résztvevőt VIP-nak tekintenek és ennek megfelelően próbálják kiszolgálni a verseny során. Ezen a magyar versenyrendezőknek is érdemes lenne elgondolkodniuk, ugyanis kicsit több figyelemmel minden versenyző számára sokkal élvezhetőbbek lennének a kerékpáros megmérettetések.

Eredmények:

A győztes csapat 2 óra 50 perc alatt teljesítette a távot. A versenyen való indulásunk majdnem meghiúsult, ugyanis a csapattársam néhány nappal korábban lebetegedett. Amennyire csak tudta, próbálta magát helyrehozni de tény, hogy sajnos nem tudott teljes erőbedobással küzdeni. Emiatt csapatunk nem igazán jeleskedett a mai versenyen. Sok időt veszítettünk azzal, hogy az emelkedők tetején meg kellett várnom a társamat, ugyanis a csapattagok között nem lehet 2 percnél nagyobb a különbség.

2. nap- Single Track paradicsom

A mai napra 99 km jutott 1587 m szintkülönbséggel.

A legendás második nap első 40 km-e lejtővel ereszkedik a világhírű Umkomaas- völgybe. Az első 3 km murvás út, ami egyből páros single track-be megy át. Az elágazó út egyik fele fahídon áthaladva egy erdei folyó másik oldalán halad. (Amikor először vettem részt ezen a versenyen ennél a szakasznál úgy gondoltam, elveszítettem a csapattársam, mert ő a nagy versengésben a folyó másik oldalán tekert és csak akkor találkoztunk egymással, amikor a két út egymásba torkollott.)

Amikor megérkeztünk a völgy bejáratához, elkezdődött a csoda… Szó szerint a felhők felett voltunk, a völgy alját mintha vattacukor borította volna. Az út - egy single track- elképesztő kanyarokkal és sokszor 180 fokos visszafordítókkal kínált meg minket. Ha a versenyző túl nagy sebességgel érkezik ezekhez a visszafordítókhoz, igazán nehéz manőver bevenni a kanyart, amit a néhol 300-400 m-es szakadék látványa sem segít.

Lejjebb ereszkedve megérkeztünk a korábban említett „vattacukorba”, ami olyan érzés, mint sűrű ködben nagyon rövid látási viszonyok között tekerni. Tovább haladva a felhők alatt végre láthatóvá vált a völgy alján zubogó folyó is. Ezt az első 40 km-t hívják a hegyikerékpározás mennyországának, aminek élménye szavakkal nehezen megfogalmazható.

Kép forrása: sani2c.co.za

A völgy után egy nagyon kellemetlen emelkedő kezdődött, ami nagymértékben próbára tette a versenyzők állóképességét. Ez a szakasz még a legerősebb hegyimenőknek sem esik jól, sok versenyző számára pedig „push of a hill”-el végződik.

Az említett emelkedő előtti frissítő állomást az egyik gyorsétterem biztosította, ahol a megszokott bőséges kínálaton felül a cég nagyon finom hamburgereit is meg lehetett kóstolni.

A győztes csapat ma 3 óra 34 perc alatt teljesítette a szakaszt.

Sani2c és adományozás

A szervezők kezdettől fogva kiemelten fontosnak tartják a verseny során érintett területeken élő lakossággal való együttműködést. A Sani Pass-tól egészen az Indiai- óceánig számos falusi közösséget érint ez a verseny. Az útvonal egy része magángazdálkodók területein halad át, akiknek a segítő hozzáállása nélkül nem lehetne a sani2c a világ egyik leghíresebb mountain bike- versenye.

A szervezők támogatása a helyi lakosság felé nem csak a jelentős mértékű anyagi segítségben, hanem számukra munkalehetőséget kínálva közvetve is megmutatkozik.

A második szakasz vége korábban egy nagyon forgalmas és keskeny úton haladt. A Durban-be tartó összes kamion, teherautó ezen az úton közlekedett, ugyanakkor a helyi gyerekek is ennek az útnak a szélén haladva jutottak el az iskolába és így sajnos gyakran estek áldozatául a kamionforgalomnak. A verseny rendezője a szponzori támogatásokból és a nevezési díjból jelentős részt visszaforgat a helyi lakosság élethelyzetének a javítására. Néhány éve külön utat építtetett a helyiek számára, akik azóta elkerülhetik a korábban sok életet követelő útszakaszt.

Elgondolkodtató és nagyon megható hagyomány, hogy a helyi testi- és szellemi fogyatékos gyerekek ajándékot készítenek a versenyen résztvevők számára. Természetesen ezért is nagyobb anyagi segítséget kap cserébe az iskola, ahova a gyerekek járnak. A verseny emblémájával ellátott, gyöngyökből fűzött karkötőket a legnehezebb (azaz a második) napon a rajtvonalhoz felsorakozva kapják meg a versenyzők.

A karkötőt készítő fogyatékos gyerekek nagyon fontos üzenetet fogalmaznak meg az ajándékkal. A szakasz teljesítése során a kimerült versenyzők olykor azt gondolják, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak (nagyon nehéz már tekerni a kerékpárt, hiszen fáradtak, fáj valamijük stb.). Ilyenkor azonban gondoljunk arra, hogy mi ép, egészséges emberek vagyunk akik nagyon szerencsések, hiszen nem kell megküzdenünk fogyatékosság okozta nehézségekkel. A verseny rendezője emlékeztetett minket arra, hogy az iskola bármelyik tanulója cserélne velünk, a sokszor önsajnálatba menekülő, szenvedő kerékpárosokkal.

Kép forrása: Szentgyörgyi Krisztián

3. nap-kerékpáros sprint a folyóba

Az utolsó szakasz paraméterei: 82 km és 883 m szintkülönbség. 

A távot és a szintkülönbséget tekintve ez a szakasz tűnik a legkönnyebbnek, azonban jellegéből adódóan hatalmas harc folyik a csapatok között, ugyanis ezen a szakaszon van a leghosszabb és a legtöbb vízen lebegő híd. Bármelyik starttal indulnak is a versenyzők mindenki mindent belead, hogy még az utolsó híd előtt a lehető legtöbb előzési lehetőséget kihasználja, ugyanis a célvonal előtti kb. 80 m-en már erre esély sincs. Ebben a versenyformában a csapat második emberének a beérkezése állítja meg az órát.

Tavaly a szakaszgyőzelemre pályázó két csapat nem bírt egymással a 82 km-en és a befutó előtti szakaszhoz fej-fej mellett haladva érkeztek meg, mégpedig úgy, hogy a két csapat első embere az első és második helyen ért a hídra. A győzelmet tehát a csapatok második emberének az ideje jelentette, akik a harmadik és negyedik helyen érkeztek a befutó előtti hídhoz. Érdemes azonban megemlíteni, hogy az utolsó hidat arra a folyóra építették, ami közvetlenül az óceánba ömlik így rendszerint az oldalirányú erős hullámzással is meg kell küzdeniük a résztvevőknek. Tehát a negyedik versenyzőnek kellett megkockáztatnia az instabil és keskeny hídon való előzést, hogy győzelemre vigye csapatát. A manőver azonban nem sikerült és a kerékpáros a vízbe esett.

Idén nem volt ilyen látványos a befutó, a szakaszgyőztes csapat 2 óra 37 perc alatt ért célba.

Kép forrása: Szentgyörgyi Krisztián

Forrás: https://www.facebook.com/sani2c/