A versenyek általában egy sportpályán, körpályán kerülnek megrendezésre, ahol minden körülmény megfelel ahhoz, hogy kényelmes környezetben sportoljunk. Ilyen körülmények között került megrendezésre a Lupa Beach Challenge, nevéhez hűen a Lupa strandon. A Superior csapata hosszú évek óta elkötelezett a verseny szervezéssel kapcsolatban. A csapat számos remek eseményt tudhat már magáénak, ráadásul a stábban van Buzsó, sokszoros magyar bajnok cyclo-crossos is, aki a pályák kijelöléséért felelős. Korosztályonként más kerékpár megkötések vannak. Gyerekeknek bármivel, hobbi kategóriában szintén bármivel, Elit és Master1 kategóriákban csak cyclo-cross bringával lehet indulni. Érdemes a kiírásban megnézni, hogy az életkornak megfelelően kire milyen megkötések vonatkoznak.
Az elmúlt években rengeteg ilyen, és ehhez hasonló eseményen indultam, és mindig tartogatott valami kihívást a pálya, hol technikában, hol erőnlétben kellett nagyot dobbantani. Nade, beszéljünk a Lupáról is egy keveset. Mivel egy strand, nem kell sok képzelőerő hozzá, hogy homok lesz a pályában. Sok homok. És ezzel le is lőttem a poént. A verseny leginkább egy belga versenyhez hasonlított, ahol tényleg szokott sok homok lenni. A legjobbak kitekerik, akik technikásak, sokáig eljuthatnak benne, mindenki másnak pedig marad a leszállás és futás. Egy próbakör után nem is volt bennem remény arra, hogy ezt megússzam komolyabb futómunka nélkül.
Korosztály szerint különböző távok, jobban mondva idők vannak a versenyeken. A kicsiknek 10-20 perc közötti távot, míg az idősebbeknek 30-60 perc között kell teljesíteni. Nekünk a 60 perc jutott, amihez azért már kell némi állóképesség is. Az a jó ezekben a versenyekben, hogy egy rövid időre mindenki gladiátor lehet, és harcolhat, csatázhat minden egyes pozícióért. Vannak, erősebbek, gyengébbek, de ha csak egy kicsit is van valaki, akivel hasonló erőben vagytok, akkor máris sokkal izgalmasabb minden. Mindenkinek érdemes kipróbálnia, a gyerekeknek ez remek technikai edzés és készségfejlesztés, a felnőtteknek meg nagyszerű kihívás.
A rajt eldördülése után a világ kicsit beszűkült, mindenki maximum pulzuson kezdett el tekerni, hogy pozíciókat szerezzen. Ilyenkor ha valaki előre kerül, és van ereje, akkor a megszerzett pozíciót jó sokáig tudja tartani, ha a pálya adottságai olyanok. Itt nem kellett ezzel foglalkozni, mert az erő, az ügyesség és a gyorsaság a homokban eldöntött mindent. Ameddig ment, próbáltam tekerni, utána leszállás és futás… Körönként legalább 15-ször kellett leszállni rövidebb-hosszabb időre, ami alaposan lefárasztotta az ember. A negyedik körben már csak ketten csatáztunk a mezőny vége felé, és egy régi motoros ismerősöm kezdett közeledni. Hogy megtartsam a távolságot, próbáltam a bringán gyorsítani, viszont ez a futásnál mindig visszaütött, mert ott már csak vonszolni bírtam magamat, ami egyenlő volt azzal, hogy bele kellett sétálnom, mert már jöttek a görcsök.
A cyclo-crossban az a jó, hogy minden korosztálynak megfelelő kihívást ad, tele van adrenalinlöketekkel, és élményekkel. Ha nem csak egyszer, hanem többször is indul az ember ilyen versenyeken, mindig lesznek visszatérő arcok, akikkel oda-vissza előzgetitek egymást. Az előző bekezdésben leírt helyzetek szinte minden versenyen előfordulnak, nem is kell kifejezetten kihangsúlyozni, hol volt az esemény, mindenhol maximumon pörög a pulzus.
Idén a következő helyszínekejn lesznek versenyek, amiről több információt a challange oldalán kaphattok:
10/07 BUDAPEST, KAMARAERDEI IFJÚSÁGI PARK
10/28 TÖRÖKBÁLINT
11/18 MISKOLC, EGYETEM
12/09 BUDAPEST, ÚJBUDA
