Duna Maraton, avagy a hőség győzött Hír

 

Ilyen volt a vasárnapi nagy meleg is. Az elmúlt két évben ki kellett hagynom a Dunát betegség miatt, úgyhogy eddig mumusként tekintett versenyen végre sikerült elindulnom, nézzük milyen eredménnyel...

Az előző napi EliminaTour nem hagyott nagy nyomokat a lábamban szerencsére. Reggel gyorsan eltekertem a találkozási ponthoz, ahonnan kocsival mentünk a Visegrádra. Nem éreztem semmi különöset, a bemelegítés is a szokott módon ment. Lassan jött a 10 órai indulás, ami szerencsére külön volt a rövid távtól, így nem kellett átélnem azt amit szilváson, hogy 800 ember teker át rajtam az első kilométereken nagy sietségükben. A várható időjárás miatt egyéb óvintézkedéseket is tettem, többek között egy kulacs (isonak) + 3 literes camelback -kel vágtam neki a távnak, tudván, ilyenkor minden folyadékra szükség van. Kajára most nem figyeltem annyira, úgy voltam a meleg miatt úgyis megállok frissíteni, vittem magammal 6 müzliszeletet. 

 

A Fire megszólalása után elindultunk Paprét felé a betonos úton. Egy hónappal ezelőtt mentem erre országútival, így ismertem ezt a részt. Végig figyeltem a pulzust, és a szokásosnál jobban kordában tartottam magam, hogy ne legyen baj. Nagy hiba, hogy a legtöbben elsietik az elejét, majd amikor kimegy a szufla, végzetesen belassulnak, ezt akartam elkerülni. Az emberek haladtak el mellettem, nem baj, nem esünk megint ugyanabba a hibába mint legutóbb, sokszor ilyenkor a legnehezebb az önuralmát megtartani az embernek. 

Az első frissítőn  nem időztem sokat, beraktam pár sós cuccot a zsebembe, majd haladtam tovább. Most viszonylag jó választék volt kajából, ez plusz pont, pláne, hogy volt citrom is. Innentől gyakorlatilag végig terepen kellett haladni, eltelt az első egy óra, az emberek elkezdtek belassulni, hátulról szedtem az ellenfeleket. A következő frissítőt kihagytam, ez volt 25-nél, a kormányomra ragasztott itiner szerint lesz 28-nál is egy, majd ott megállok vizet tölteni. Itt jött egy három kilométeres köves rettenet felfelé. Nem tudom az ilyet minek kell belerakni, az emberek döntő többsége nem tudja kitekerni, így meg csak a leszállások és tilitolik vannak belőle, aminek egy ekkora rendezvényen nem látom értelmét. Így is rengeteg esés volt a pályán, felesleges még ilyenekkel is nehezíteni. 

 

Végre felértünk Dobogókőre, okosan egy kék kút mellé rakták a frissítőt, így tudtam camelbacket is tölteni... Elfogyott 3 és fél liter folyadék addigra. Erőnléttel semmi probléma, indultam tovább. A következő frissítő 44-nél, itt még simán minden rendben volt, de kezdtem érezni, hogy meleg van. A frissítő után egy kilométerrel mégis megálltam, sisak le, biciklis sapka le, camelbackből víz önt bele. Kezdett nagyon melegem lenni, felszállás, indulás tovább. És egyszer csak bumm... 46-nál, mindenféle komolyabb előjel nélkül hányinger, fejfájás. Na hurrá. Egyszer már volt ilyenem Erdőbényén. Telefonon hívom bátyámat, mit javasol, a fele még hátra lenne. Feladás, nincs értelme...

Valahol Dobogókő alatt voltam, onnan kellett visszajutnom Visegrádra, hiába mentem erdészeti úton, így is nagyon sok volt. 25km alatt sikerült visszavergődnöm , közben az erőm szép lassan elhagyott, a végére alig bírtam már menni. Megcsapott a nap, nagyon durván. Rosszullét, hányinger, nem kapok levegőt. Otthon azonnal alvás, sok víz, fejfájás-csillapító, ágyban fekvés másnap reggelig. 

 

Utólag visszagondolva, nem érzem úgy, hogy valamit rosszul csináltam volna, lassabb tempót mentem mint szoktam, megfelelő mennyiségű vizet ittam, volt rajtam sapka. Talán azt lehetett volna többször bevizezni, hogy hűtse a fejemet. Ez ellen egyszerűen nem lehet védekezni , alkati kérdés, van aki bírja, van aki nem. Elég sokan feladták ezt a versenyt. Nem hiszem, hogy lett volna értelme tovább menni, abból csak nagyobb megborulás lett volna, vannak azok a napok, amikor jobb feladni. Ez is olyan volt. Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy végre eljutottam, és nem sikerült befejezni, jövőre meg már másik pályán fog haladni a verseny, úgyhogy ha csak magamtól nem jövök el, soha nem tudom meg, mi várt volna még rám. Hát ennyi a történet, a mumus mumus maradt.

 

Teljes eredménylista: klikk ide!