Az Alpok - 17.-19. szakaszok Hír

A 17. szakaszon Gap és Pinerolo között 179 km-t fog megtenni a mezőny és ezzel az idei kiírás egyetlen kirándulását teszi Franciaországon kívülre. Pineroloból a Col Agnel és a Col d’Izoard-on át érkeznek majd a Galibier csúcsára, ráadásul 200 km megtétele után. Az utolsó, vagyis a 19. szakaszon az idei kiírás második legrövidebb, nem időfutam, távja: 109 km vár a versenyzőkre a Galibier-n át az Alpe d’Huez-ig.

Sestriére egy kivételes emelkedő. Nemcsak azért mert az egyetlen első kategóriás emelkedő, melyet külön kiemelünk a verseny során, hanem mert csúcsa Olaszország területén található. Azt azonban szögezzük le, hogy a 2035 méteren található csúcs nyugati fele, a francia határ felől első kategóriás, az olasz oldalról mászva bizony már kiemelt hegyről van szó. Sastriére a legmagasabban fekvő olasz település alig 1000 lakossal, mely a téli hónapok során akár húszszorosára is duzzadhat. A torinói olimpia alpesi számait rendezték ezen a helyen. 1999-ben a Tour de France-on Armstrong ért fel elsőként a hegyre egy, a későbbi, első győzelme szempontjából igen kritikus, esős szakasz végén. Sestriére keleti fele 11,1 km hosszú, átlagban 6,3% meredekségű hegyként állja a verseny útját.

Pinerolo első alkalommal állomás a Tournak rögtön, mint a 17. szakasz befutója és egyben a 18. szakasz rajtja szerepel a kiírásban. Olaszországban, torinói provincia 36 000 lakosú városa, többször is gazdát cserélt, hol Pignerol néven francia fennhatóság alá tartozott, hol pedig mai nevén olasz részen terült el. A város legjelentősebb története XIV. Lajoshoz kapcsolódik, akinek pénzügyi felügyelője, Nicolas Fouquet 12 éven át raboskodott vasálarcban, a helyi börtönben. Ezt az eseményt minden évben, októberben a La Maschera di Ferro ünnepségen felidézik, melyre 70000 turista érkezik. Pinerolo a hegyek és völgyek ölelésében csak arra vár, hogy felfedezzék.

Col Agnel, vagy olaszul Colle del Agnello az idei verseny legmagasabb pontja a maga 2744 méterével. Az átjáró egyben határátkelő is Olaszország és Franciaország között, idén a 18. szakasz rajtja után egyenes úton ide tart a mezőny. Az olasz oldalon az emelkedő 22,4 km hosszú, átlagban 6,5%-os meredekségű. Először 2008-ban jött erre a verseny, akkor a 15. szakaszon szerepelt, és Egoi Martinez hódította meg elsőként a csúcsát.

Col d’Izoard az Agnel utáni következő kiemelt kategóriás „húzódás”, melynek a csúcsa 2361 méter magasan fekszik. A déli oldala, mely az idei kiírásban szerepel, „mindössze” 15,9 km hosszú és 6,9% meredekségű. A csúcsán kisebb emlékhelyet állítottak Coppi és Bobet tiszteletére. Először 1922-ben szerepelt a kiírásban a hegy, és a belga Philippe Thijs volt a leggyorsabb meghódítója, míg legutóbb 2006-ban mászták meg a kerekesek, akkor Stefano Garzelli ért fel elsőként a csúcsára.

Col du Galibier kétszer is! A hegy a Tour de France legendája. Idén ünnepli 100 éves évfordulóját, ugyanis először 1911-ben jött erre a verseny. A csúcsa 2645 méter magasan fekszik és először most lesz befutó a tetején, ezzel megdől minden magassági rekord a Tourok történetében, ugyanis soha ilyen magasan nem volt még vége szakasznak. A 18. szakaszon dél felől támadják a versenyzők a lejtőit. Ez 23 km hosszú, átlagban „csupán” 5,1%-os utat jelent. A déli oldal, akárcsak az északi, két részre bontható: először a Col du Lautaret (2058m) kell megmászni, majd egy kevés lejtmenet után jöhet a Galibier vége, mely egyre meredekebb, a végén 9%-os átlagú utolsó kilométerrel. Másnap a 19. szakaszon a rajt után az északi oldalról közelítik meg a hegyóriást a versenyzők. Innen először a Télégraphon kell átverekedniük magukat, majd jöhet az igazi csúcs. Az emelkedő innen összesen 34,8 km hosszú, 2120 métert emelkedik és átlagban 6,1%-os. A hegy történetéhez hozzátartozik, hogy 1911. július 10-én Émile Georget volt az első, aki leszállás nélkül, az északi oldalról felkerékpározott a tetejére! A Galibier egészen 1976-ig 100 méteren kisebb volt, ugyanis innen egy alagút vezetett a túlsó felére. Ennek az alagútnak a felújítása miatt építették meg a 2645 méter magas hágóig az elkerülőt. Az alagutat csak 2002-ben adták át ismét, azóta Európa legmagasabb alagútjaként üzemel.

Modane Valfréjus a 19. szakasz rajthelyszíne. 3600 lakosú falu a Savoyai-Alpok szívében. Alpesi jellege és túrizmusra épülő gazdasága mellett komoly fizikai laboratóriumok is helyet kaptak a településen, illetve a Lyon – Torino vasútvonal egyik tervezett állomása lesz. A vasút elkészülését 2020-ra ígérik, lerövidítve a menetidőt a két ország között. Fekvésének köszönhetően gazdasági csomópont Olaszország és Franciaország között. Egészen 1860-ig azonban előbbi részeként volt számon tartva, azóta viszont megszakítás nélkül francia területnek számít. Az évi 300 napsütéses nap várja az alpesi sportok kedvelőit egész évben.

Alpe d’Huez a legendás, egyben az utolsó hegy az idei versenyen. Természetesen kiemelt kategóriás mászásról van szó, mely 13,8 km hosszú és 7,9%-os. A befutó 21 darab számozott kanyar után 1850 méter magasan van. Először 1952-ben Fausto Coppi ért fel csúcsára (45:22). Érdekesség, hogy a rekordot Marco Pantani tartja 37:35-ös idővel, a második mindössze egy másodperccel Lance Armstrong. Jan Ullrich legjobb ideje 38:23, míg Frank Schleck 40:46-os idővel ért el szakaszgyőzelmet 2006-ban. Az ötszörös bajnok Miguel Indurain leggyorsabb 1995-ben volt, akkor 39:28 alatt ért fel.  A hegy többször volt már versenygyőzelmek színtere: elég, ha Carlos Sastre 2008-as diadalára gondolunk, aki itt átvette, később megtartotta a Maillot Jeune-t, egyben ez volt az eddigi utolsó alkalom. A hegy nagy győztesei között van: Frank Schleck, Iban Mayo, Guiseppe Guerini, Beranrd Hinault.