Kína bűnbakot csinál az illegális lengyel hegymászóból?

Folytatódik a mászóengedélyek körüli szappanopera a Himalájában. Idén két mászó is „illegálisan” mozgott az Everest nepáli oldalán, az egyikük Kína felől mászott át, keresztezve a hegyet. Arra az oldalra egyébként volt engedélye. Hogy akkor miért Kína bünteti a többi mászót emiatt, miközben Nepál simán le tudta rendezni az ügyet házon belül? Na, ez jó kérdés. Ahogyan sokakban felmerül az is, hogy egyáltalán milyen alapon szednek pénzt egy hegy megmászásáért.

Kezdjük az utolsó kérdéssel, mert ennek megválaszolása pofonegyszerű: ez üzlet.

A világ legmagasabb hegyei Nepálban, Tibetben (Kína), Pakisztánban és Indiában találhatóak. Egyikük sem gazdasági nagyhatalom, jól jön a turisztikai bevétel. A hegyeknek magasságuk (és vonzerejük) szerint, valamint országonként is eltérően megvan a tarifája. Az ár általában még szezononként is különbözik. A pénzért megvásárolható mászóengedély olyan, mint egy belépőjegy. Igazából semmit nem kap érte az ember, csak a jogot, hogy ráteheti a lábát a hegyre. Erkölcsi alapon lehet vitatkozni a létjogosultságáról, de nincs sok értelme, mert törvénybe van fektetve.

Mennyi az annyi?

Nepálban a trekkerek körében is népszerű hatezresekre, mint amilyen az Island Peak vagy a Mera, 250 amerikai dollár a csúcsdíj a kiemelt időszakban (márciustól májusig). A hétezresekért 5-600 dollárt kell fizetni fejenként, a nyolcezresek ára pedig 1800 dollár. Egy kivétellel, ugyanis a Mount Everest az aranytojást tojó tyúk, annak „kicsit” borsosabb az ára: 11000 dollár (hárommillió forint). A kínaiak idénre emelték az árat a korábbi 7000 dollárról 9950 dollárra az Everesten, viszont ők megkérik az árát a határaikon emelkedő többi nyolcezresnek is (mivel az Everesten kívül csak három van nekik): A Cso Oju 7400 dollárba, a Sisapangma északi oldala pedig 7150 dollárba kerül. A K2-vel ebből az irányból nem nagyon próbálkozik senki. Náluk a kiscsoportos mászóknak még mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk: három főig 19500 dollárt kérnek fejenként az Everestért, 12600-at a másik kettőért. Cserébe a kínaiaknál az ár tartalmazza az alaptáborba utazás költségét, valamint az összekötő tiszt díját is.

Kép forrása: Mozgásvilág/Pintér László

A Mount Everest a nepáli alaptábor közeléből fotózva (Fotó: Mozgásvilág/Pintér László)

A nepáli árképzés jól tükrözi a hegyek népszerűségét. Míg a 11000 dolláros ár az Everest normál útjára vonatkozik, a nehezebb utakért ugyanezen a hegyen már „csak” 10000 dollárt kell fizetni. Ha pedig a sokkal kedvezőtlenebb időjárású őszi időszakban másznánk, feleződik az összeg. A legtöbbet spórolni akkor tudunk, ha télen vagy a nyári monszun idején próbálkozunk, akkor már 2750 dollárból kijön a normál út. Más kérdés, hogy nemcsak a feljutás, de a túlélés esélye is elég csekély ezekben az időszakokban.

A csúcsdíjhoz Nepálban még hozzájön a minden expedícióhoz kötelezően kirendelt összekötő tiszt költsége, nagyságrendileg 3000 dollár. Őket a Nepáli Turisztikai Minisztérium jelöli ki, hivatalnokok, nem hegymászók. Kötelességük (lenne) végig az expedíció mellett maradni az alaptáborban. Nekik kellene ellenőrizni, hogy a mászás a kiadott engedélyeknek megfelelően történik, a teherhordókkal nem vitetnek-e több súlyt a megengedettnél, illetve az esetleges problémák elsimítása is az ő hatáskörükbe tartozik. A legfontosabb viszont, hogy a csúcsmászást is ők ellenőrzik, és hagyják jóvá a minisztérium felé, amely az igazoló oklevelet kiállítja. A valóságban alig néhány összekötő tiszt utazik el egyáltalán az alaptáborba, és akkor sem maradnak sokáig (a díjat viszont elkérik). Így fordulhatott elő például tavaly, hogy egy indiai házaspár odafotosoppolta magát egy másik csúcsmászó képére, az összekötő tiszt (aki nem volt ott a hegyen) pedig szó nélkül elhitte, és felterjesztette őket a csúcsoklevél kiadására. Később persze kiderült a turpisság, miután a manipulált fotó eredeti tulajdonosa ráismert a saját fotójára a sajtóban. A csaló pár tíz évig nem mászhat hegyet Nepálban.

Ezen túlmenően minden expedíciónak le kell tenni 500 dollár kauciót a szemetük elszállítására.

A fenti díjakat a nepáli turisztikai törvény szabályozza. Aki tehát megpróbálja a rendszert kijátszani, törvényszegést követ el, és ennek megfelelően súlyos következményekkel kell számolnia. Az engedély nélküli mászás büntetési tétele a csúcsdíj duplájának megfelelő pénzbírság (22000 dollár), vagy az országból 5 évre történő teljes, illetve Nepál hegyeiből 10 évre történő kitiltás, vagy börtön.

Davy: „Nekem nincs ennyi pénzem”

A fentiekből látható, hogy egy Everest-mászás nem olcsó mulatság. Aki ráadásul kereskedelmi expedíció tagjaként szeretné, hogy hegyi vezetést és ellátást is kapjon a hegyen, és nem maga akar bajlódni a szervezéssel, a szolgáltatás minőségétől függően 18000-105000 dollárig terjedő ajánlatokkal találkozhat, de az átlag 65000 dollár körül van.

Az idei szezon első engedély nélküli sztoriját a dél-afrikai Ryan Sean Davy szállította. Régi álma, hogy megmássza a Mount Everestet, hegymászó tapasztalata ugyan egyáltalán nincs. Kaliforniába költözött, hogy felkészüljön a kalandra. Könyvekből és online videókból próbálta elsajátítani a hegymászótudományt. Nem tehetős ember, ezért vallja, hogy „a kereskedelmi expedíciók csak a gazdagok számára elérhetők”. Neki viszont olyannyira nincs pénze, hogy a puszta csúcsdíjat sem tudta kifizetni. Ez azonban nem tántorította el a céljától. A sima trekking engedéllyel vágott neki a hegynek, remélve, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy engedély nélkül mozog.

Annyira azért nem próbált elbújni, hiszen a közösségi oldalán közben folyamatosan posztolta, merre jár, fotókkal illusztrálva. Akklimatizációként megpróbálta megmászni a Pumorit (7161 m), sikertelenül. Az engedéllyel természetesen itt sem bajlódott. Az Everesten két akklimatizációs körig jutott, elérte a 3-as tábort. Egy idő után azonban valakinek szemet szúrhatott, és jelentette őt az alaptáborban jelen lévő egyik összekötő tisztnek. Útlevelét elvették, mondván, Katmanduban az illetékes hatóságoktól átveheti, de a hegyet azonnal el kell hagynia.

Mivel sem repülőre, sem buszra nem volt pénze, gyalog ment Katmanduba. Ott hét napig volt előzetes letartóztatásban, amíg a büntetéséről tanakodtak. Végül a pénzbírságot megúszta tíz dollárból, de az ország hegyeiből 10 évre kitiltották. Elmondása szerint a hatóságok végig elnézőek voltak vele.

Adamski, és az első lengyel majdnem-oxigén-nélküli Everest-traverz

A 49 éves lengyel hegymászó, Janusz Adamski esete jóval kacifántosabb. Nehéz objektíven megítélni a cselekedeteit, mert egyrészt még nem minden részlet ismert, másrészt, amit tudunk, az eléggé ellentmondásos. Annyit azonban előre bocsátok, hogy amit csinált, az finoman szólva sem etikus, a vendéglátó ország szabályai alapján pedig törvényellenes.

Kép forrása: First Polish Solo Everest Traverse Without Oxygen Facebook

Janusz Adamski (Fotó: First Polish Solo Traverse of Mt. Everest Facebook)

Adamski úgy indult el a Himalájába, hogy végrehajtja az Everest első lengyel, pótlólagos oxigén használata nélküli szóló keresztezését. Ez azt jelenti, hogy a tibeti normál úton mászik fel és a nepálin ereszkedik le (természetesen lehet fordítva is, de ő erre készült). A hegy keresztezését eddig összesen 14-en hajtották végre, és ebben benne vannak az oxigénnel, valamint a nem egyedül mászók is.

Tény, hogy Davyvel ellentétben ő legalább megpróbált legálisan mászni, de elmondása szerint a kínai hatóságok nem adtak neki traverzre szóló engedélyt, mivel ilyen nincs. A mászás előtt Katmanduban is bejelentkezett, a turisztikai minisztérium illetékesei azonban állítják, meg sem említette, hogy a hegy keresztezésére készül. A kínaiaktól végül vásárolt csúcsengedélyt, de az csak a tibeti oldalon történő mozgásra jogosította fel. A nepáli oldalra vonatkozó engedélyt nem vette meg, pedig továbbra is a traverz volt a célja.

Adamski először azzal került be a hírekbe, hogy május 21-én sikerült oxigén és serpa segítség nélkül, egyedül kereszteznie az Everestet. Azért ez elég nagy durranás, amire a hozzáértők felkapják a fejüket. Alig telt el azonban egy nap, és kiderült, hogy korai volt az öröm. Talán a kommunikációs csapata hibázott, de a valós teljesítmény egészen másképp festett. Adamskinak 8200 méteren oxigénhez kellett nyúlnia, mert nem bírta cipelni a 20 kilós hátizsákját. A terhet serpa kísérője segített neki vinni. Szóval megdőlt mindhárom kritérium, ami különlegessé tette volna az egyébként így sem éppen egyszerű vállalkozást.

Adamski a nepáli oldalon ereszkedett le, és mivel erre nem volt engedélye, hamar hírül adták, hogy súlyos következményekkel számolhat. Ő erre annyit mondott, hogy a hegyekben szerinte nincsenek határok. Ez élete legnagyobb mászása volt, egy pillanatát sem bánja, és viseli a következményeket, bármik legyenek is azok. Hozzátette továbbá, hogy „nem a hegymászók tehetnek róla, hogy a hatóságok nem hajlandók traverzre szóló engedélyt kiállítani.” Ugyanazokkal a büntetésekkel számolhatott, mint Davy.

Hivatalos indoklás Simone Moro után szabadon

Adamski a katmandui kihallgatása során egy meglehetősen átlátszó hazugsággal próbálta enyhíteni a helyzetét (ez be is jött neki). Azzal indokolta a hegy keresztezését, hogy a csúcson rosszul lett, és saját biztonsága érdekében ereszkedett le a nepáli oldalon.

Az ötlet Simone Morótól származik. Ő ugyanis 2006-ban szintén engedély nélkül keresztezte az Everestet. Évekig könyörgött traverzre szóló engedélyért a kínaiaknál, majd miután azok megtagadták ezt, egy nepáli engedély birtokában mászott át a csúcson keresztül Tibetbe. Hogy elkerülje a súlyosabb büntetést, utólag azt mondta a hatóságoknak, hogy eltévedt ereszkedés közben, és amikor erre rájött, már képtelen lett volna visszamászni, hiszen az oxigénje is kifogyott (utóbbi valóban így történt). Végül pénzbírsággal megúszta.

Most akkor tényleg a bürokrácia áll a traverzek útjába?

Aligha. Valamiféle megegyezésre minden bizonnyal van lehetőség, hiszen a korábbi traverzeket hitelesítették, és senkit nem tiltottak ki utána sehonnan. Idén Nobukazu Kuriki is keresztezni készült az Everestet, Nepál felől a Nyugati-gerincen át az északi falra, onnan a Hornbein-kuloáron át a csúcsra, majd vissza le a nepáli oldalon. Eredetileg az északi falon próbálkozott, de az annyira jeges volt, hogy áttette székhelyét a déli oldalra. Magát a traverzet végül nem tudta végrehajtani, de gond nélkül mozgott mindkét országban. A tragikusan elhunyt Ueli Steck is ugyanezt az útvonalat tervezte. Vélhetően neki is rendben volt az engedélye.

Kína beszáll a ringbe

Adamski végül megúszta a pénzbírságot, de Davyhez hasonlóan 10 évre kitiltják a nepáli hegyekből, és haladéktalanul gondoskodnak az országból történő kitoloncolásáról. Gondoltuk, az ő történetének ezzel vége.

Nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

Kép forrása: First Polish Solo Everest Traverse Without Oxygen Facebook

Janusz Adamski, aki már megmászta a Seven Summitsot és az Everesten is járt korábban, oxigénnel (Van még fotó, katt a képre!)

A Kínai Hegymászó Szövetség ugyanis tegnapelőtt bejelentette, hogy az idei évre már egyetlen mászóengedélyt sem ad ki a tibeti oldalról megközelíthető nyolcezresekre. A tiltás csak külföldiekre vonatkozik. Legfőbb okként pedig Adamski illegális traverzét jelölték meg, ami finoman szólva sem tűnik többnek egy átlátszó ürügynél.

A kínai szövetség hivatalos indoklása így szól:

“Janusz Adamski cselekedete arra sarkall bennünket, hogy a hegymászó iparágra vonatkozó belső szabályozást módosítsuk, javítsuk. A fennálló problémák időben történő megoldása érdekében, hogy a 2018-as expedíciók számára megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani, az illetékes hivatalok hozzájárulásával 2017 őszére nem adunk ki mászóengedélyt.”

A kínaiak eleve nem voltak túl bőkezűek ebben az évben. Már korábban közölték, hogy az őszi szezonra sem az Everestre, sem a Sisapangmára nem adnak engedélyt. Egyedül a Cso Ojura ígértek 50 külföldi mászó számára belépőt. Kilian Jornet és Nobukazu Kuriki is emiatt indult idén tavasszal az Everestre. Korábban mindketten az őszi szezont preferálták.

Az igazi ok az országot jól ismerő hegymászó túraszervezők szerint egy Tibetben tartandó őszi rendezvény, melynek kapcsán zavargásoktól tartanak, ezért szeretnének minél kevesebb külföldit látni az autonóm területen.

Lehet továbbá a háttérben egyfajta „bosszú” is, azon mászókkal szemben, akik nyíltan kiállnak Tibet függetlensége mellett (elég lehet ennek gyanúja is). Idén ugyanis a kínaiak hoztak egy új rendeletet, mindenféle előzmény (és indoklás) nélkül: azok a mászók, akik az elmúlt három évben hosszabb időszakot töltöttek Pakisztánban, nem kaphatnak mászóengedélyt. Ez annyit jelent, hogy akinek az útlevelében van négy évnél frissebb, 3 hónapos pakisztáni vízum, az nem mászhat nyolcezrest Tibetben. Emiatt kellett Adam Bieleckiéknek lemondani a Cso Oju északi falára tervezett új útról (az Annapurnára mentek helyette), ugyanis Bielecki és Felix Berg is mászott Pakisztánban a közelmúltban.

Amikor az Island Peakre indultam, találkoztam a Sisapangma déli falára készülő David Göttlerrel és Hervé Barmasse-szal. Hervé éppen Katmanduba indult új útlevelet készíttetni, mert az övében is volt pakisztáni vízum, és nem akarták neki megadni az engedélyt. Végül aztán a probléma útlevélcsere nélkül megoldódott, de azt nem árulták el, hogyan. A rendelet mögötti oknak ők azt sejtik, hogy valamelyik nyugati mászó a közösségi oldalán valamilyen, Tibet függetlenségét támogató tartalmat osztott meg, vélhetően egy pakisztáni csúcsról tibeti zászlós, vagy a dalai lámát ábrázoló fotót posztolt.

Így érünk vissza Adamskihoz, akiről állítólag szintén kering a mostani expedíciójáról olyan csúcsfotó, amelyen vele együtt szerepel a képen a tibeti zászló. Ő maga egyelőre nem tett közzé fotókat, szóval nehéz ellenőrizni. Az Everest csúcsát szintén május 21-én elérő tibeti mászók azonban készítettek magukról ilyen fényképet, de azon nem igazán lehet Adamskit beazonosítani. Az viszont tény, hogy a kínai hatóságok a dalai lámát ábrázoló csúcsfotó láttán hivatalos közleményben aggodalmukat fejezték ki az „ehhez hasonló kártékony cselekedetek kapcsán, amelyek sérthetik a két ország közötti jó kapcsolatot”.

Úgy tűnik, hogy Adamskival sokkal nagyobb balhét akarnak elvitetni, mint amekkorában valójában részt vett. Kína számára az illegális traverz egy tökéletes ürügy arra, hogy bezárják a kaput a külföldi mászók előtt ebben az évben.

Adamski addig nem hajlandó az esettel kapcsolatban nyilatkozni, amíg el nem hagyta Nepált, de a nepáliak vendégszeretetét és segítségét megköszönte.

Kilianba is belekötnek?

Kilian Jornet május végén 6 napon belül kétszer mászta meg az Everestet egyedül, pótlólagos oxigén használata nélkül. A második alkalommal negyed óra hiányzott neki, hogy sebességrekordot döntsön. A katalán hegyifutó a tibeti normál úton mászott, és bár volt engedélye, az csak a csúcs egyszeri megmászására jogosít. A Himalayan Times információi szerint a kínai hatóságok Jornet dupla mászását is vizsgálják.

Forrás: First Polish Solo Everest Traverse Without Oxygen Facebook