Csúcs felé a Nanga Parbat expedíció

Csúcs felé a Nanga Parbat expedíció

Gulyás Sára
2014/02/10
A hangulat filozófikus
Hirdetés

„Télen fogok menni. Megint. Igen, télen. Csak, mert ez az álmom. Csak, mert a felfedezés sosem ér véget.” Simone Moro

2013. december 15-én indult útnak három igazán tökös úriember, hogy a csak Gyilkos Hegynek (The Killer Mountain) becézett, 8125 méter magas Nanga Parbat-ot meghódítsa. Ez a mutatvány télen még senkinek sem sikerült. Többek között már magyarok is próbát tettek 2013-ban, de betegség miatt nem tudták megkísérelni a csúcstámadást (résztvevők: Klein Dávid vezetős, Ács Zoltán és Ian Overton).

 

Az expedícióval kapcsolatos legfontosabb alapadatok:
- a hőmérséklet: max: -15 C° / min: -60 C°;
- az időjárás általában száraz és extrém hideg;
- az alaptábor 3610 m magasan fekszik;
- ez a világ 9. legmagasabb hegycsúcsa;
- mászás a legveszélyesebb Rupal-fal (4600 m) irányából.

A csapat tagjai:
Simone Moro, világszerte ismert olasz alpinista, eddigi legnagyobb teljesítménye, hogy elsőként mászta meg télen a Gasherbrum II-t (8035 m).

David Göttler Münchenből indult útnak, már maga mögött tudhatja GasherbrumII, Broad Peak, Dhaulagiri, Lhotse és Makalu csúcsokat.

A harmadik útitárs pedig Emilio Previtali a szintén olasz származású férfi megmászta Shisha Pangma (8027m), és a Lenin-Csúcsot (7134m), majd mindkettőről snowboarddal távozott.

 

 

Ami eddig történt
A milánói Malpensa repteret december 27-én hagyta el az expedíciós csapat és három és fél nap múlva már a Nanga Parbat alaptáborában voltak. Iszlámábádból két nap alatt érték el a Rupal völgyet. A helyiek kedvesen üdvözölték a kis csapatot, ők voltak az első idegenek a tavalyi terrortámadás óta. A következő napon egy hatórás könnyű meneteléssel jutottak fel a fiúk az alaptáborba.

A beszámolóban olvasható, hogy Moro szerint a Nanga, nem pusztán egy hegy és a Rupal nem csupán egy fal. Egészen egyedi és sajátos világa van, amely felfedezésre vár, és amelynek különleges az energiája.

A kalandjaikról folyamatosan blogolnak a tagok, január 13-án írtak szerint éppen az időjárással küzdöttek, és pár napra az alaptáborban ragadtak. Megváltozott az időjárás, 10 cm friss hó hullott. A kényszerpihenőt ismerkedésre fordították, egy lengyel csapat szintén ott tartózkodik, ők is csúcstámadásra készülnek. Ahogy az idő jobbra fordult egy akklimatizációs mászást tettek az első táborig, 5100 méterig mentek fel, majd vissza az alaptáborba.

 

A harmadik hét utáni összefoglalóban olvasható, hogy az akklimatizáció jól megy, Simone és David is jó formában vannak, jó csapatot alkotnak. Az időjárás megfelelő, a kettes táborig az út nyitva van a lengyeleknek köszönhetően. Az előrejelzések szerint január 21-én fel fog támadni a szél, ezért, 18-án Moroék megtették a második akklimatizációs túrájukat, ami során elérték a kettes tábort. A cél, ha a szél engedi, elérni a 7000 métert, ami döntő fontosságú a magashoz való alkalmazkodás és a csúcs elérése szempontjából is.

David Götler bejegyzése szerint, amit január 29-én tett közzé, a hangulat igen csak filozofikus: „Egy szigeten vagyunk, valahol a hegyen, ami hideg és elszeparált és csak az elmém és gondolataim és álmaim képesek elmenekülni egy olyan helyre, ami meleg és kényelmes és ahol a szerelmem van.”

Arról is ír, milyen jó társaságot alkotnak a lengyel mászókkal, akikkel közösen dolgoznak a sikerért és támogatják egymást.

 

Simone Moro január 29-i beszámolója alapján: az út különösen veszélyes jelenleg, jeges mindenütt, a vegyes szakaszon is kevés a hó, ez sokkal komplikáltabbá teszi az előrejutást. Sokkal több technikai tudásra és elkötelezettségre van szükség, valamint sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a hegyen való mozgásra, ez annyit jelent, hogy lassabban és óvatosabban tudnak csak előrehaladni.

A legutóbbi bejegyzés szerint, január 31-én újabb csendes napot töltöttek a fiúk az alaptáborban, az időjárás fagyos és havas, a csúcs ködbe borult. Így legalább Simone és David kipihenheti az elmúlt napok kemény munkáját: a terveiknek megfelelően eljutottak 7000 méter magasra, és a hármas táborban egy kis sátrat állítottak fel.

A bejegyzés szerint az időjárás akadályozza az előrejutást, várniuk kell, ami nagy emocionális terhet jelent a résztvevők számára. Folyamatosan szem előtt kell tartaniuk, hogy minden az időzítésen múlik, és ha türelmesen várni kell, akkor azt kell tenniük, nem szabad felesleges kockázatot vállalniuk.

 

És azóta...

 

 

Hirdetés