Menü

2017.03.05.     Hozzászólás 0

Alex Txikon: A csúcs idelent van

Alex Txikon már két és fél hónapja ostromolja a Mount Everestet.


Miközben a figyelem lassan már a tavaszi nyolcezres expedíciók felé terelődik (indul egy magyar expedíció is az Everestre, mi pedig elkísérjük őket az alaptáborig), a baszk Alex Txikon már két és fél hónapja ostromolja a Mount Everestet, hogy véghezvigye a hegy első, teljes egészében a téli időszakban történő, pótlólagos oxigén használata nélküli megmászását.

Alex tavaly hegymászótörténelmet írt, amikor Simone Moro és Ali Sadpara társaságában elsőként jutott fel a Nanga Parbatra télen. Még az Everestre indulása előtt sikerült vele találkoznunk, és egy hosszabb beszélgetés keretében a Nanga Parbaton szerzett élményeiről, és általában véve a téli magashegyi expedíciózásról kérdeztük.

Mozgásvilág: Alex, köszönjük, hogy szakítottál ránk időt.

Alex Txikon: Nagy öröm számomra, hogy találkozhatok veletek, mert ti osztjátok meg az emberekkel a hegyek szeretetét, az irántuk érzett szenvedélyünket. A hegymászó újságírók fontosak, hogy kinyissák az emberek szemét a természetre, megismertessék a hegyek nagyszerűségét az új generációkkal.

Köszönjük, megtisztelő szavak! Jól tudom, hogy 13-an vagytok testvérek?

Igen, én vagyok a legkisebb fiú. Hat nővérem és hat bátyám van.

Alex Txikon Forrás: Mozgásvilág/Paraferee

Alex Txikon (Katt a képre, van még fotó!)

A 14 nyolcezresből eddig 11-et másztál meg, ez helytálló?

Igen, a Sisapangmát kétszer. A délnyugati falat alpesi stílusban, illetve az északi normál úton Edurnéval voltam fent, amikor a 14. nyolcezresét mászta. Edurnéval nyolc közös expedíciónk volt. Akkor a csúcs elérése volt a célunk, szóval az én feladatom akkor leginkább az út fix kötelekkel történő biztosítása volt, illetve operatőri feladatokat is elláttam.

Célod egyébként mind a tizennégyet megmászni?

Nem. Tudod, én baszk vagyok, és közülünk már hárman is teljesítették ezt (Juanito Oiarzabal, Alberto Inurrategi és Edurne Pasaban). Vagyunk még hárman, akik 10-nél, vagy afelett járunk. A spanyolok közül is többen vannak már a finisben, pl. Carlos Soria, Oscar Cadiac, Ferran Latorre. Én mostantól inkább a téli expedíciókra szeretnék koncentrálni. Még 3-4 évig szeretnék magashegyi expedíciózással foglalkozni, és utána jó lenne visszavenni. Most 34 éves vagyok, kétszer voltam a Kancsendzöngán, négyszer a Sisapangmán. Közel húszszor jártam Nepálban, 12-szer Pakisztánban, szóval kezd egy kicsit sok lenni. Szeretnék más területek felé fordulni, mint például Grönland.

Van családod?

Nincs.

Lassan pedig annak is eljön az ideje :)

Igen :) De ötven évesen már nem szeretnék szupernehéz utakat mászni – na jó, persze, szeretnék, de nem az életem kockáztatása árán. Hidd el, hogy a téli expedíciózás, 7000 méter felett brutálisan extrém. Mínusz 45-50 fokban, 30-40 km/h-s szélben, ahol a hőérzet -65 fok, el tudod képzelni. Még ha az út mászótechnikailag nem is túl nehéz, a szélsőséges téli viszonyok extrémmé teszik, a különbség a nyárhoz képest leírhatatlan.

Nagyon élvezetes volt követni a Nanga Parbaton tevékenykedő különböző expedíciókat. A végén aztán egyesítettétek erőiteket.

Egyesítettük, igen, de azért voltak ott problémák is. Szerintem kissé fals az a kép, hogy minden csapat közösen küzd az első megmászásért. Ebbe a képbe nem mindenki illett bele, voltak, akiknek bizony nagyon is fontos volt az elsőség kérdése, számukra volt benne némi versengés. Mi hajlandóak voltunk a kompromisszumra a közös cél elérése érdekében, hiszen rengeteg munkával jár egy nyolcezres téli megmászása. Mi még a kettes tábort építettük ki, amikor mások már csúcstámadásban gondolkodtak.

Alex Txikon útban az Everest 2-es tábora felé Forrás: alextxikon.com

Alex Txikon útban az Everest 2-es tábora felé (Van még fotó, katt a képre!)

Végül mégis a ti döntésetek, az erők egyesítése vezetett sikerre.

Tudod, sokan támadtak érte, illetve féltettek. Azt gondolták, hogy ha odaengedem Simonét (Moro – PL), akkor elhalássza előlem a sikert. Ugyan már, hogy jut ilyen eszükbe? Igen, mi adtuk a munka oroszlánrészét, 95%-át. Amikor Simonéék csatlakoztak, az út ki volt építve a hármas táborig. De mi Simonével 2003 óta barátok vagyunk. Miért ne hívhatnám meg, hogy csatlakozzon?

Másztatok együtt korábban is Simonével?

Persze, sokszor. Téli körülmények között 2011-ben futottunk össze először. Ők akkor mászták meg elsőként télen a Gasherbrum II-t Cory Richardsszal és Gyenyisz Urubkóval, én pedig éppen a Gasherbrum I alaptáborában voltam éppen.

Összesen hány nyolcezres téli expedíción vettél részt?

Lássuk csak… 2011 volt az első, a Gasherbrum I. Eredetileg új utat akartunk mászni a déli falon, de csak 6500 méterig jutottunk. Ekkor átmentünk a Japán-kuloárba, a normál útra. Mindenféle segítség nélkül, alpesi stílusban másztunk. Esküszöm, egy méternyi kötelet sem rögzítettünk. Kétszer bivakoltunk, végül a hármas tábor felett, 7100 méteren fordultunk vissza. -56 fokot mértem. 2012-ben szintén a Gasherbrum I volt a cél, akkor sikerült az előző évben megkezdett új utat befejeznünk (a francia és a spanyol út összekötésével, ez volt az első, télen nyitott új út nyolcezresen), de végül csak a hétezres Déli-Gasherbrum csúcsot értük el. Sajnos a csúcstámadásra induló három társunkra egy iszonyú vihar tört rá, és soha többé nem láttuk őket. Az osztrák Gerfried Göschl, a svájci Cedric Hahlen és a pakisztáni Nisar Hussain Sadpara eltűnt. 2013-ban pedig először másztuk meg télen a Laila Peaket (6096 m), ami összességében is csak a harmadik megmászása volt a hegynek. 2014-ben nem kaptunk végül engedélyt a K2-re, ahová Gyenyisz Urubkóval és Adam Bielickivel mentünk volna. 15 nappal indulás előtt derült ki, hogy lezárták a tibeti oldalt. Szerencsére, a kapcsolatainknak és a hírnevünknek köszönhetően rövid határidővel sikerült megszervezni egy pótlólagos expedíciót a Nanga Parbatra. Daniele Nardival és Ali Sadparával 7800-7900 méterig jutottunk. Akkor még nem jártunk sikerrel.

Alex mindig átéléssel magyaráz Forrás: Mozgásvilág/Paraferee

Mindig átéléssel magyaráz (Van még fotó, katt a képre!)

Sokat kellett várnod, mire végre összejött. A téli mászás ezek szerint erről szól, várni, várni és várni?

Nem, éppen ellenkezőleg. Nem elég csak ülni a babérjaidon, mert akkor meg elveszíted az akklimatizációt. Azért, hogy ne épüljenek le az izmaink, ne vesszen el az akklimatizáció és a motiváció, minden nap dolgozunk. Fel-le mászkálunk az alaptáborból, mozgunk a hegyen. Az első Nanga Parbat-kísérletnél így csináltuk, mégsem jártunk sikerrel. Tavaly viszont december 31-én érkeztünk az alaptáborba, és január 26-ra Alival készen voltunk az út kiépítésével a hármas táborig. 3000 méternyi kötelet rögzítettünk ketten, ez hihetetlen nagy meló volt. Minden nap dolgoztunk. Utána egy hónap telt el a csúcsmászásig, de addig sem csak ültünk az alaptáborban. Levittük például a szemetet a legközelebbi faluba. Ilyenkor új nyomot kellett törnünk a hóban, ki kellett karózni a gleccseren vezető utat. Folyamatosan mozogni kell.

Hogyan tudsz ilyen hosszú ideig fitt és akklimatizált maradni?

Az első kísérletnél 4200 méteren építettük ki az alaptáborunkat. Akkor nem tudtuk megmászni a hegyet, a negatív dolgokból pedig tanulni kell. Őszintének kell lenned magadhoz. Néha a hegymászók is hajlamosak túlozni például azt mondják, hogy -50 fok van, pedig csak -30. Manapság jellemző, hogy kiszínezik kicsit a dolgokat. Én viszont szeretem az őszinteséget. Szóval az előző expedíciónál 4200-on volt az alaptábor, mi pedig nem akartunk három hétig ott ülni és elveszíteni az akklimatizációnkat. Viszont megpróbáltuk a pozitív oldalát nézni. Ha ötezren lenne, a szervezetnek lenne nehezebb dolga, mert kevesebb az oxigén. Alacsonyabban jobban tudunk regenerálódni. Nem rossz választás tehát a 4200 méter, de mozogni kell. Minden nap mentünk legalább 5-6 órát, néha többet is. Vagy fel a hegyen (nem túl magasra), vagy le a faluba. Szerencsére négyszer is fel tudtunk menni a kettes táborba, ami 2200 méter szint. Először az egyesben aludtunk, és másnap értük el a kettest, utána viszont mindhárom alkalommal egyenesen a kettesbe mentünk az alaptáborból. Először 12 óra kellett hozzá, végül elég volt tíz is.

A lengyelek által tervezett téli K2-expedícióba kaptál meghívást?

Beszélgettünk róla, igen. De van pár olyan körülmény, ami nem annyira tetszik. Sokan lesznek a hegyen (szerintem kb. 40 mászó), szinte elkerülhetetlen a versenyhelyzet (A K2 az utolsó nyolcezres, amelyet nem sikerült eddig télen megmászni. A legnehezebb nyolcezresként ennek elérése hegymászótörténelmi esemény lesz, ezért szeretnének sokan az elsők lenni – PL). Szóval egyelőre nem tudom még a konkrét választ, de inkább afelé hajlok, hogy nem megyek. Nekem ilyen tekintetben nem fontos az elsőség. A csúcs itt van, ennél az asztalnál, ahol most ülünk, barátok közt. Amikor visszatérek a hegyről, és elmesélhetem nektek. Nekem ez jelenti a csúcsot. Az expedícióimon három fő dolog számít: hogy élvezzem, hogy dolgozzak, és természetesen a szponzorok miatt szeretnék minél magasabbra jutni. De ahogy mondtam, a csúcs itt van, ennél az asztalnál. Egy beszélgetés itthon, a családommal, a barátaimmal, ezek a fontos dolgok.

Mi volt a Nanga Parbat téli megmászásának legnehezebb része?

A Kinshofer-utat választottuk a Diamir-falon. Ez egy klasszikus útvonal, de a nyolcezresek között is meredeknek számít. A kettes és a hármas tábor között gyémántkemény jég fogadott bennünket, ezért végig köteleket kellett rögzítenünk.

Alex Txikon a Khumbu jéglabirintusában Forrás: alextxikon.com

A Khumbu jéglabirintusában (Van még fotó, katt a képre!)

Mi a véleményed a kereskedelmi expedíciókról?

Szerintem van létjogosultságuk, már abban az esetben, ha jó munkát végeznek. Itt arra gondolok, hogy megfelelő szakértelemmel rendelkező, tapasztalt himalájai hegyivezetőkkel dolgoznak. Mint ahogyan pl. Russel Brice teszi. Vannak néhányan, akik nagyon jól végzik a dolgukat. Ha pedig nem vagy túl jó mászó, de az az álmod, hogy megmászd az Everestet, és megvan hozzá a lehetőséged, miért ne próbálhatnád meg profi segítséggel? Én egy elég erős mászó vagyok, de nem kritizálom azokat, akik így szeretnék megvalósítani az álmukat. Legfeljebb nem követem azt az utat, amit a serpák kiépítenek a fizető klienseknek. Az Everest hatalmas, találok rajta olyan utat, vagy olyan időszakot, amikor nincs tele mászókkal. A baj azokkal a szervezőkkel van, akik olyan klienseket is fogadnak, akiken soha életükben nem volt hágóvas. Ezen a részén van mit javítani a kereskedelmi expedícióknak. A serpákat is illene rendesen megfizetni, illetve, ami még fontosabb, tisztelni. Nem bánhatunk velük úgy, mint egy kutyával, és küldözgetjük őket fel-alá a hegyen, mert ki vannak fizetve. Pedig ilyen sajnos előfordul. A kereskedelmi expedíciókban gyakran több nemzet mászói kerülnek össze, akik nem feltétlenül tudnak csapatként együttműködni, és ez 7000 m felett akár az életükbe is kerülhet.

Van kedvenc hegyed?

Igen, a nyolcezresek közül a Makalu, a Sisapangma, és a K2. Nagyjából ebben a sorrendben :)

Miket tervezel a folytatásban?

Van egy elég nagy projekt tervben, de nagyon nehéz rá összegyűjteni a szükséges szponzori támogatást. Eddig kb. 40 expedíción vettem részt, Nepálban, Pakisztánban, Grönlandon is voltam kétszer és még az Antarktiszra is eljutottam. Szóval nem könnyű szponzort találni egy ilyen drága expedícióra. 60-70ezer eurós költségről beszélünk.

A szponzorok pedig nyolcezrest akarnak.

Igen, pedig vannak sokkal érdekesebb dolgok is a nyolcezreseken kívül.

Alex Txikon akkor még nem árulta el, de ez a nagy projekt a Mount Everest első, teljes egészében téli időszakban (tehát az alaptáborba felvonulás is csak december 21. után történik, és a csúcsot március 21-ig kell elérni) történő, oxigén nélküli megmászása. Alexnek már csak alig több, mint két hete van a tavasz érkeztéig. A fejleményekről természetesen beszámolunk majd itt a Mozgásvilágon.

Alex Txikon Forrás: alextxikon.com

Alex Txikon a Nanga Parbat csúcsán (Van még fotó, katt a képre!)