Muzsla Trail terepfutó verseny: A babaarcú gyilkos Hír

Kakuk András
Kakuk András
2017/05/23
Családias szenvedés a Mátra lejtőin (és emelkedőin)
Hirdetés

„A Muzsláról lefelé csak 3.30-ban tudtam jönni, amúgy minden f@sz@” - nyilatkozta a győztes, ami csak akkor zavart volna minket, földi halandókat, ha éppen nem a Muzsla emelkedőivel birkóztunk volna. De bizony ott voltunk, bőven a második nagy hegy megmászása közben, térdig sárosan csúszkálva.

Változatos körülményekkel fogadott minket a Mátrabérc Trail kisöccse, a Muzsla Trail. A szombati jégesővel megspékelt zivatar jóvoltából a lejtők lemosva, a patakok megáradva, az ösvények cuppanós sárral köszöntették a 100+ indulót, akik az eltolt időpontban, amúgy napsütésben gyülekeztek a szurdokpüspöki iskola udvarán.

 

Egy kis dagonya Forrás: Eördögh Ákos
Egy kis dagonya
Kép forrása: Eördögh Ákos

Van még kép! Klikk!

27 km és 1100 m szint 



Az első néhány emelkedő kitűnően futható volt, talán kicsit el is szaladtuk, ennek ellenére bőven volt még beszélgetés, viccelődés. Ez addig tartott, míg egy jobb kanyart be nem néztünk, és tévesen meg nem másztunk egy kellemes dombocskát. A helyes utat egy, a heves esőzéstől túlméretesre duzzadt patakon keresztül értük el, ahol rögtön megkínáltak minket az első komolyabb emelkedővel. A virtuális mitfahrerem ki is adta a parancsot: Vissza kettő, lépés. Ezt nem lehetett kifutni.
A Muzsla Trail útvonalában 2 nagyobb csúcs megmászása szerepel szurdokpüspöki rajttal és céllal. Mindkét hegy tartogat számunkra igen meredek emelkedőket, mely a legtöbb indulónak 1-2 belesétálást jelent. Az első szakasz szenvedései a Hidegkúti Turistaháznál érnek véget, a második mászás pedig a Muzslára visz fel.

Az elveszett kulacs és következményei



A puding próbája ez evés, a puha kulacsé pedig a verseny. Utálok bármit is magammal cipelni futáshoz, de erre a távra már elkélt 1 müzliszelet és minimális vizecske, amit futós hasitasimban cipeltem magammal. Jelentem, a Camp hasitasi plusz puha kulacs kombinációja kitűnőre vizsgázott egészen addig, míg a majdnem üres kulacs ki nem csúszott a táskából, és én ott bandukoltam a Muzslán összetörve, szenvedve, folyadék-utánpótlás nélkül. Nem is lett volna ez olyan nagy baj, hiszen a frissítő pontot nemrég hagytuk el, de a nehezített körülmények megtették a hatást, és úgy éreztem magam, mint akit szívlapáttal tarkón vágtak. Vizet, de azonnal!

Terepfutó bajtárs



„Bajban ismerszik meg az igaz barát.” Ha ez igaz akkor a terepfutók közössége egy nagy baráti társaság. Miután erősen behúztam a fékeket a Muzsla emelkedőin, nem maradt más választásom a túlélésre, mint a mellettem elhaladóktól kuncsorogni. Annyi vizet, izót kaptam az első segélykiáltás után, hogy 1 hétig elég lett volna (ezúton is köszönöm mindenkinek!). Így aztán fel tudtam magam vonszolni a Muzsla tetejére, majd a gerincre, ahol sajnos Magyarország legszebb panorámáját csak mérsékelten tudtam értékelni. Itt ugyanis már minden fájt.
Ekkor kapcsoltam „nem érzek semmit” robotmódba, és fogcsikorgatva begurultam valahogy a célba, ráadásul 19.-ként.

Top 20-as eredményt simán el lehet otthon adni „superman Apa teljesítménynek”, így ezzel a tudattal új bajtársaim körében úgy fél órán keresztül pótoltam az elveszett energiát, miközben a színes parókás konferanszié vidította a beérkezőket.

 

Hajrá! Forrás: Dobrik Rezső
Hajrá!
Kép forrása: Dobrik Rezső

Hirdetés