Frissítés, dehidratáció, hyponatrémia... Hír

Azzal kezdem, hogy nem vagyok sportorvos... és ez a téma az élettannak vagy inkább kórélettannak már egy speciális területe. Ahelyett, hogy a sókeverékkel kapcsolatban pro vagy kontra állást foglalnék, inkább csak néhány gondolatot vázolnék fel a témával kapcsolatban. Tehát amiről mi beszélgetünk az már kicsit távolabb van a "normális" működések mezsgyéjétől. Ez alatt azt értem, hogy az ilyenkor beinduló élettani változások olyan tartalék mechanizmusokat mobilizálnak a szervezetben amikhez a mindennapokban nem vagyunk hozzászokva. Egyszerűen: ha egy edzetlen szervezet ilyen módon terhelődik, akkor beteg lesz. Ilyenkor vészműködésre áll át a szervezet és gőzerővel dolgozik a szervezet belső és sokszor igen szűk határok között normális víz és elektrolit egyensúlyának megőrzésén (homeostazis) . Hogy kinek mi az, ami ebbe a "normálisba" belefér, ez más lehet, és főleg edzéssel, szoktatással tágítható ez a tartomány. Az egészségügyben rengeteget harcolunk egy életért akkor, ha az anyagcsere hirtelen dekompenzálódik betegségek kapcsán (cukorbetegség, extrém fogyás, tartósan magas láz, vagy szívinfarctus miatti keringés összeomlás ), ami nem más, mint a szervezet víz, energia és só háztartásának felborulása. Én az extrém futó-helyzeteket az említett betegségek kategóriájába tudnám sorolni, élettanilag. Tartalékok mobilizálására készteted a szervezetedet. Persze van különbség: egyrészt ezeket a terheléseket tudatosan hozzuk létre, és vállaljuk, másrész pedig, aki ésszel csinálja, az tud felkészülési időt, fokozatos terheléssel rákészülést biztosítani a szervezetnek. Magyarul: fokozatosan tágítja a szervezet alkalmazkodásának határait... Az infarctus az villámcsapásként jön, az ultrafutásra meg készülsz.... vannak vele tapasztalataid, mikor , milyen körülmények között mennyit tudsz... és a körülmények is nagyon fontosak lehetnek, pl. esőben , hidegben futsz, vagy nyári kánikulában.,. ezért tartom ezt külön tudománynak, mert nincs két egyforma futó-szervezet, futónként azonos távon sincsenek teljesen egyforma körülmények, amire ugyanaz a sablon ráhúzható lenne. Összefoglalva, a lényeg az, hogy legyünk tisztában magunkkal, azzal, hogy mennyit bírunk, ne vállaljuk túl magunkat... aki edz, az biztosan kitapasztalta, hogy mit ehet és mit nem ehet előtte, és mennyivel előtte eheti azt a valamit:-) Én pl. nem tudok futni ha fagylaltot ettem ....de biztos mindenkinek vannak ilyen egyéni trükkjei... Nem tudom, hogy létezik-e olyan elektrolit , víz stb. arány, stb... , ami minden esetben megfelelő, hiszen másképp izzadunk, változó mennyiségű vizet vesztünk. Fontos, hogy az extrém terhelést vállaló futók rendszeresen konzultáljanak sportorvossal és ismerjék saját szervezetük reakcióit és visszajelzéseit. Tudom, hogy konkrétan nem sokat segítettem, de kb. így gondolkodom a dologról.
Forrás: powerhiker.fw.hu