Asics Gel Kayano 22 teszt Hír

run long distances on autopilot
 

Ha jól értelmezem a fenti mondatot, drága japán barátaink nem kevesebbet állítanak, vagy sugallnak erről a topánról, minthogy már szinte magától fut. Azért ez elég meredek így első nekifutásra, kíváncsivá is tett ám piszokul. Nem mintha nem szeretnék én futni, de ha mondjuk, tényleg adódna egy olyan lehetőség, hogy a cipő magától menjen edzeni, nekem pedig csak bele kellene bújni „biztosigaz” hogy megvenném... Kerül, amibe kerül!

Kép forrása: Héjja Péter

A 22. Kayano és az út idáig

Az Asics egyik zászlóshajó modellje a Kayano idén érte meg a 22. kiadását. Pontosabban tavaly augusztusban debütált a tengerentúlon, és hát kellett egy kis idő, amíg elért hozzánk is.

A 22 az még gombócból is... Azért ez elég nagy szám ebben az veszélyes, őrülten rohanó és állandóan változó világban, ugye?! Mielőtt rátérnénk a száraz tényekre, avagy bevezetésképpen engedjetek meg nekem néhány szót a Kayano sorozat születéséről. Nem tudom, hogy Toshikazu Kayano dizájner gondolt-e arra amikor útjára bocsájtotta az első Kayano-t hogy alig több mint 22 évvel később egy nagyon kedves, szakállas magyar fiú fogja méltatni egy sportújság hasábjain az addigra már 22. szériáját megélt cipellőjüket. Egyébként lehet, hogy gondolt rá... És azt vajon gondolta-e volna valaki, hogy az első modell végső designját sok-sok sikertelen próbálkozás, tervezgetés után, egy vacsoraasztalnál szalvétára rajzolt szarvasbogár skicc ihleti?! Ez a modell még nem kifejezetten és nem is kizárólag futóknak készült, hanem futó és joggingoló illetve szabadidős sportolóknak szánták, hirdették.

Az azóta eltelt idő, a 22 kiadást megélt típus és a márka számomra egyértelműen két üzenetet hordoz. Amikor ránézek erre a modellre, mindig ezek jutnak eszembe:

Az első a precizitás.

Bár nem vagyok valami nagy Japán szakértő, (viszont savanyú káposzta készítésben eléggé otthon vagyok mostanában) de azt azért tudom, hogy ezek az emberek végtelen profizmussal, tudatossággal és kitartással fejlesztenek termékeket legyen szó akár a kocka alakúra nevelt görögdinnyéről, vagy a legendás „E”-szériás Stratocasterről. Nekik a tökéletes is csak egy pillanatnyi állapot, nem ülnek sokat a babérokon.

A második pedig a tradíció.

Jó ezt látni, ebben az egészben. Lassan deresedő homlokkal és egyre bölcsebben, én vonzódom azokhoz a dolgokhoz, ami mögött látom vagy látni vélem az időt, a befektetett energiát. Vonzódom a bevált, kipróbált, működő dolgokhoz, amit évről évre ötvöznek a tapasztalatokkal, az új technikákkal és a fejlesztésekkel. Ez a cipő nem véletlen élt meg 22 szériát. És az is biztos, hogy nem véletlen esik évről évre - talán túlzás nélkül-futók millióinak választása erre a cipőre. Nem. Nem vagyok teljesen Kayano őrült, de elég nagy részt kapott a szívemben ezt jól gondoljátok.

Kép forrása: Héjja Péter

Lássuk a topánt!

A Kayano egy stabil futócipő főképpen közepes vagy erős pronációval megáldott futóknak ajánlott.

A csuka, ami nálam landolt szép sárga. („Tuggya mán ugye hogy mire gondolok?”) A katalógusban, a Flash Yello/Black/Silver színkombinációval jelölt, eszetlenül neon sárga modell. Nekem tetszenek ezek a rikító színek. Szeretek különös cuccokban tetszelegni, legyen szó akár a nagyanyám otthonkájáról, (amit gondolkozás nélkül húzok fel egy IPA-tól gőzös házibuliban) vagy ha úgy adódik akár egy ilyen szép sárga cipőről.

A viccet félretéve különösen hasznos, főleg ilyenkor télen amikor hamar sötétedik, hogy legyen rajtunk valami jól látható cucc, amit talán az autósok is kiszúrhatnak időben.

A dobozból kicsomagolva, az első és legszembetűnőbb különbség az előző modellekez képest, a hálós Mesh anyagból készült felsőrész, amely varrás nélkül, egyetlen egy darabból készült. Ez egy szintetikus, hálós szerkezetű anyag, aminek legfőbb tulajdonsága, hogy könnyű és jó légáteresztő képességekkel rendelkezik. Már ami a leírást illeti.

A sarokcsésze, a középtalp és a talp első ránézésre maradt a régi. Talán a talp borítása, az úgynevezett kopó réteg, mintha vastagabb lenne kicsit, de erre vonatkozó információim nem támaszthatók alá tudományosan. Tehát összegezve:a fazon hasonló, mint az elődje.

És most nézzük a legfontosabb technológiákat, amit a cipőbe építettek

FluidFit®

Ez nem más, mint az egy darabból készült és teljesen varrásmentes felsőrész.

The FluidRide®

Ez olyan, az Asics márkára jellemző középtalp technológia, ami egy extra Gel töltettel a párnázottságot hivatott elősegíteni rázkódást csökkentésével együtt.

Dynamic DuoMax®

Ez a technológia adja a Kayano fő stabilitását. A láb megtámasztásában, a pronáció kontrolljában nyújt segítséget a stabil kategóriájú cipőkben.

Trusstic System®

Ez tulajdonképpen egy műanyag alkatrész a talp boltozata alatt, amely a stabilitást segíti és a mozgási energiák átalakításával könnyebb előrehaladást tesz lehetővé.

Guidance Line®

Az ellépést és a középtalp megfelelő elhelyezkedését támogatva elősegíti a természetesebb, hatékonyabb futást. 

A talp, sarok és a lábujjak közötti esése 10 mm.

Használat közben

A cipő fantasztikus. A talajfogása, a kényelme, ahogy a lábat körbeöleli, a bokát tartja, a futás közbeni érzés, minden, de tényleg minden szuper. Külön kiemelném a talpbetét kényelmét, puhaságát. Az valami csoda. Egyszerűen nem tudok hibát találni az alkalmazott anyagokban és technikákban. Benne van a lehetőség. Ugyanis szerintem, ha cipőt vásárolunk magunknak nem csak a márkát, egy darab vásznat, vagy a duoMax® támasztási rendszert veszi meg az ember. Nem csak egy futócipőről van itt szó kérem szépen! Hanem a lehetőségről. Arról, ha úgy alakul mégsem fejezem be a futást úgy, ahogy terveztem. Mégiscsak balra fordulok a megszokott jobb helyett, új utakra, új dimenzióba, túl a komfortzónán egy ismeretlen világba. Hagy menjen az a cipő amerre csak kedve tartja!

Azonban egyetlen apróság mégiscsak van itt ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Sajnos a lábfej fazonja nekem kissé szűknek bizonyult. Pontosabban szólva már nem is a lábfej ez, hanem a cipő orr része. Ugyan lábfejem is szélesebb picit az átlagosnál, és evolúciós fejlődésem egyértelmű zsákutcájának megtestesülése képen, a második lábujjam túllóg kicsit az elsőn.. Szóval ez egy halmozottan hátrányos szitu. Bár eddig sem vettem magamnak külön méretezett cipőt, ezt most elég passzentosnak érzem. Első belebújásra érezhető, hogy nagyon fogja a lábfejet. Futás közben ez az érzés nem tűnik annyira fel. Éppen csak érezhető, és ahogy „bemelegszik a cipő” kicsit lazulnak, igazodnak az anyagok, egyre kevésbé tűnik fel ez az apró kellemetlenség. 15-20 km-t gond nélkül el lehet benne tekerni, viszont gyanítom, hogy az első hosszabb, mondjuk 3 órán túli futáson, amikor elkezdene nőni a lábam, és köröm tájékon elkezdene feszülni valami, csúnyán felnyitnám az orrát.

Nyilván nem fut mindenki, minden nap ekkora távokat, és nyilván mindannyiunk lába más, tehát vehetitek akár az utóbbi megállapításaimat egy valóságtól elrugaszkodott szubjektív fikciónak is...

Egyébként az Asics 2 féle lábfejszélességre gyárt cipőt. A normál, keskenyebb kiadás külön jelölés nélkül kerül a dobozba, a szélesebb lábfejre gyártott cipők a 2E jelölést kapják, jól észrevehetően a doboz oldalán.

Sajnos egy kis kérdezősködés után kiderült számomra, hogy jelenleg igen nehéz beszerezni a széles lábfejre gyártott változatot a Kayano-ból, (és általában az Asics-ből). A boltok nem tartanak belőle, és egy-egy pár megrendelése igen problémás, gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Még a katalógusban sem szerepel és itthon gyakorlatilag nem is láttak még belőle. Az eggyel lentebbi ár/komfort kategóriát képviselő GT 2000-ből viszont már elérhető a széles kivitel, de a raktárkészletetek itt is erősen korlátozottak. Hogy ennek mi az oka azt nem tudom. Gyanítom, hogy Magyarország nem képvisel akkora vásárló potenciált hogy megérje még ezzel is külön foglalkozni.

Kép forrása: Héjja Péter

Nézzük hát az értékelést a pontozás alapján

Párnázottság, kényelem

Mindkét tulajdonságot maximumra értékelem. Ahogy az elődök, ez a cipő is nagyon kényelmesre sikeredett. A középtalpnak, és a talp anyagainak köszönhetően futás közben kellően kemény, nem egy „kupac habon imbolygó” élmény a mozgás. Ugyanakkor viszont kellően dinamikusan dolgozik egy tempósabb futás idején is.

10/10

Szellőzés, légáteresztő képesség

A felsőrész Mesh anyaga már ránézésre teljesen különbözik az eddig használt hálós anyaghoz képest. Sokkal sűrűbb, vastagabb anyag. Mivel a cipőt téli körülmények között teszteltem, a légáteresztésre, szellőzésre vonatkozó részt lehet, hogy majd frissíteni kell nyáron. Maradjunk annyiban, hogy jelen esetben pontosan megfelel, szellőzik, viszont nem fúj át rajta a jeges szél.

10/8

Súly (309 gramm)

Az előző modell 323 gr-os súlyához képest 14 gr-ot sikerült faragni. Azonban ez a stabil cipők között még így sem egy nagy durranás. Inkább átlagos. Nyilván kell bele az anyag, hogy támasszon és csillapítson - gondoltam. Egy „zéró droppos” vagy minimalista cipővel, (almát a körtével ugyebár) nem lehet teljes mértékben összehasonlítani. Viszont, csak hogy lássátok, az általam korábban tesztelt Salming Distance (ami azért nem a minimalizmus csúcsmodellje) súlya 240 gr. Nem egy ligában játszanak persze,de csak egy pillanatra képzeljük el hogy úgy állnak ott egymás mellett, mint két futócipő. Tök meztelenül. 50 gr. Ennyi van köztük. Hangsúlyozom a Salming felépítésében sokkal inkább hasonlít egy átlagos futócipőhöz, mintsem egy klasszikus minimalista modellhez! És mivel ezt is aszfaltos futásokra tervezték, csillapítást azért kellett belepakolni, ha nem akarták, hogy a kedves kuncsaftok szétveressék a térdüket idő előtt. 

Sokan vannak úgy, ahogyan jó ideig én is gondoltam: "egy futócipő esetében nem a súly a legfontosabb adat". Nem ettől fogok csúcsokat dönteni, vagy rekordokat futni. Pedig igenis tessék ezzel foglalkozni!

Gondoljunk csak bele, mennyivel több energiát égetünk el akár csak 50-100 gramm plusz súly cipelése esetén, mondjuk egy 4-6, vagy uram bocsáss, egy 12-24 órás versenyen. Vagy mennyire befolyásolja mozgásunkat, stílusunkat, és végső soron a teljesítményünket egy nehezebb cipő. Felhúztam gyorsan a Salmingot is egy körre, csak hogy érzésre mégis milyen. Nem okozok meglepetést gondolom, ha elárulom, jóval komfortosabban ment a futás, és igenis érezhető a súlybeli különbség cipő és cipő között! Minél könnyebb egy cipő, annál jobban közelít a futás érzése a természetesség állapotához. Ha már a technika versenyben áll a kegyeinkért, nehogy már kihasználatlanul hagyjuk a lehetőségeket!

Tessék csak bátran kikérdezni az eladókat a legújabb fejlesztésekről, vívmányokról! Nem minden esetben szólnak ezek csak a parasztvakításról, vannak köztük használható ötletek is.

Akár profi vagy, akár rekreációs futó, a lábadnak a legjobb jár, én ebben nem kötök kompromisszumot. Ugyanis csak kettő van egy egész életre. A súlyról folytatott magasröptű spekulációm végezetéül álljon itt még 3 adat, hasonló futócipők értékeiről, talán érdekes lehet.

Brooks Adrelanine GTS 15: 312gr.

Nike Zoom Odyssey: 318 gr.

Mizuno Wave Inspire 12: 255 gr!! (a link alatti teszt 11-es modellről szól)

Hoppácska! Hát mégsem ördögtől való a 300 gr alatti stabil futócipő??

Ahogy láthatjuk, a Kayano valamivel könnyebb az első két cipőnél, viszont a Mizuno elég csúnyán odaver a brigádnak.. A 22-es ebből a szempontból valóban könnyebb sok más stabil cipőnél, de azért annyit nem sikerült leadni a súlyból, hogy kimagaslóan alacsony értéket produkáljanak. Viszont a talp anyaghasználata mellett szólva (tudva azt, hogy ez befolyásolja leginkább egy cipő a súlyát) azt még elmondom, hogy saját tapasztalat alapján az előző modellekbe 1200-1600 km-et simán el lehetett szaladgálni. Míg más gyártók azért 1000 km körül erősen ajánlják a cserét. Elég jól bírták. Persze ez sok dologtól függ. A testsúlytól kezdve a futóstíluson át, a csillapításra használt anyagokon keresztül sok minden befolyásolhatja.

10/8

Kép forrása: Héjja Péter

Összességében

Ez egy nagyon jól összerakott kis csuka. A tesztelt időszakban, december-január között futottam benne 268.7 km-t, 10-30 km közötti távokat. Futottam könnyű erdei terepen, aszfalton, és havas, latyakos időben, előre és hátra is. A stabilitást és kényelmet maximálisan hozza a cipő az elvárható módon. Letaposott hóban is tudtam 4:50-es kiliket tolni, (tőlem teljesen szokatlanul) viszonylag hosszú időn keresztül anélkül, hogy pereceltem volna. A lábfej szabását illetően van bennem egy kis „keserűség”. Ez az, amit a cipő legnagyobb bajának tartok. Viszont ahány futó annyi láb- ugye ahogy mondja a bölcs közmondás, tehát az első megérzésre hallgatva, döntse el mindenki maga egy próba után hogy érzi.

A tesztcipőt köszönjük az Asics-nek!