Nyílt levél!

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2008/09/24
Hirdetés

Mivel az alábbi Elnökségi határozatok nyilvánosan is megjelentek, és azok egyrészt sértő‘ek számomra, másrészt igazságtalannak tartom ő‘ket, úgy vélem reagálnom kell rájuk.

 

18/2008. Eln. Hat. (09.23.)

Szövetségünk elnöksége egyúttal köszönetét fejezte ki Szabó Zitának, hogy tudásához mérten példaértékűen helytállt a kvalifikációs versenysorozatban és az olimpián is. Kuttor Csabára sajnos ezek a dicséretek az elnökség véleménye szerint nem mondhatók el.

 

19/2008. Eln. Hat. (09.23.)

Szövetségünk elnöksége megtárgyalta Kuttor Csaba beadványát, melyben műhelytámogatás összegét kérte az elnökségtő‘l, mivel indulhatott az olimpián. A Szövetség elnöksége négy igen és egy ellenszavazat mellett a beadványt elutasította, azzal az indokkal, hogy Kuttor Csaba nem egyenes ágon jutott ki az olimpiára. Ezen kívül az olimpiai kvalifikációs sorozat során nagyobb anyagi támogatásban részesült, mint Szabó Zita. (Kuttor az olimpiát megelő‘ző‘ idő‘szakban egy autót is kapott az Olimpiai Bizottságtól, amit Zita nem.)

 

Elő‘ször az első‘ kijelentésre reagálva leírom az Olimpia eredményeit: Nő‘knél első‘ Snowsill 1:58:27, 38ik Szabó Zita 2:06:46-tal, a különbség 8:19. Férfiaknál első‘ Frodeno 1:48:53, 47ik Kuttor 1:55:53-mal, a különbség 7:00.

Különbséget tenni tehát a két magyar versenyző‘ között csak az Elnökség szakmai hozzá nem értését mutatja.

A kvalifikációs sorozatban való helyt állást megvizsgálva elmondhatjuk, hogy Szabó Zita 1323pontot gyűjtött, míg én 1665-öt. Nem akarom Zita érdemeit csökkenteni, nem is tehetem, mert csont nélkül kijutott az Olimpiára, de a férfi mező‘ny vitán felül sokkal erő‘sebb és kiegyenlítettebb a nő‘inél. Ebben a mező‘nyben szereztem nála 342ponttal többet. Akkor hogyan lehet becsmérelni a teljesítményemet? Az olimpiai kvalifikációt 12-en (!!!) kezdtük el. Tömérdek pénz elment olyan versenyző‘k edző‘táboroztatására, versenyeztetésére, akik késő‘bb nem váltották be a reményeket. Á‰n állva maradtam! Férfiak közt egyedül! A magyar triatlonsport elmondhatja magáról, hogy mindkét nem küzdelmeiben képviseltette magát az Olimpián! Ez óriási dolog, és a következő‘ években ennek mind erkölcsi mind anyagi haszna meglesz a Triatlon Szövetség szempontjából. Á‰ppen ezért fölöttébb furcsa, hogy a sikert elért versenyző‘nek nem köszönetet mond az Elnökség, hanem szapulja.

 

A műhelytámogatás elutasításának indokaként felhozzák, hogy nem egyenes ágon jutottam ki. Vajon ez az almanachokban szerepelni fog? Vagy a MOB-ban engem úgy regisztrálnak mostantól, mint két és félszeres olimpikont, mert a pekingi csak felet ér? Amíg nem jutottam ki, nem is kértem a Szövetséget arra, hogy ugyanazokat a juttatásokat ítéljék meg számomra is, melyeket Zita megkapott. Utólag viszont véleményem szerint a szereplést látva sem lehet különbséget tenni kettő‘nk között. Fő‘leg akkorát nem, hogy míg Zita egyesülete 2.4milliót kapott, addig az enyém nullát!

A kvalifikációs sorozatban való kiemelt támogatást is vitatnám: Tavaly éppen azért nem utaztam ki az észak-amerikai háromversenyes túrára, hogy ha már nem szorulok annyira rá, akkor legalább pénzt is spóroljak a szövetségnek. Zita kint volt, én pedig néhány más versenyen voltam egyedül. A különbség nem hinném, hogy számottevő‘ lenne. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy a végén ugyancsak köszönet járna azért, hogy a nem csak számunkra létfontosságú kvótát a fél világot körbejárva megszereztük. Ezzel nem csak, hogy nem kerestünk túl sok pénzt, de az arról való lemondással, hogy más versenyeken pénzt keressünk, komoly anyagi áldozatot is hoztunk.

Az emlegetett gépkocsiról szólva elmondom, hogy abban a MOB-nak csak ajánlási szerepe volt. A Peking Klub egy civil kezdeményezés, temérdek szponzorral, akik nem csak sporteredmények alapján döntöttek a kocsik odaítélésénél, hanem a versenyző‘ múltját, ismertségét, emberi oldalát is nézték. Elnézést Zitától, de gondolom a nagyobb ismertségem, illetve olimpiai múltam is közrejátszott, hogy nem ő‘, hanem én kaptam a Seat Leont. Egyébként összesen kilenc hónapig használhattam, hiszen utoljára vettem át és első‘nek adtam vissza

Ezt forintosítani, és komoly támogatásként elszámolni felém minimum kisstílű dolognak tartom, ráadásul a Triatlon Szövetségnek ehhez semmi köze sem volt.

A műhelytámogatás elvételét így egyrészt rossz üzenetnek tartom a következő‘ nemzedék felé, akik azt látják, hogy megbecsülésre még ilyen sikerek esetén sem számíthatnak, másrészt az eddigi, triatlonért végzett erő‘feszítéseim semmibe vételét is jelentik. Á‰s még egyszer leírom. Ez a pénz nem jutalom lett volna, hanem csak egy csekély kompenzációja annak az elbukott összegnek, amit más versenyeken meg tudtam volna keresni!

A továbbiakban el kell gondolkodnom azon, hogy ilyen környezetben, ilyen döntéshozók mellett milyen szerepet vállaljak a magyar triatlonban. A sportolástól nem tudják elvenni a kedvem, és az edző‘sségbe is egyre nagyobb elánnal vetem magam bele, de más feladatot addig, amíg ez az Elnökség van hivatalba, nem vállalok.

Egyúttal a szakmai bizottsági tagságomról is lemondok.

Tisztelettel:

 

Kuttor Csaba