Kényszerítőzés 3.

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2013/08/12
Hirdetés

Futásban rengeteg lehetőség van kényszeríteni a tutit. Mit is akarunk elérni? Dinamikus ellépést, aktív talajfogást, lehetőleg a talp elülső részén, határozott de gazdaságos karmunkát, emelt térdet, magas sarkat. Ami jó hír, hogy a fentiek mind megvannak egyszerre, ha igazán nyomjuk. Csak ugyebár nyomni nem annyira kellemes. Találjunk ki olyat, amivel szintén szép, de nem deglünk bele.

 

Talp elejére landolás. Látott már valaki fogócskázó gyereket sarkon futni? Ugye nem? Mert rövid sprinteknél képtelenség sarkazni. Ajánlom tehát a tökegyszerűt, fussunk rövid repülőket, aztán hosszabbakat. Edzések végén mindig be lehet iktatni párat 6-10db között. Igazi gyógyszer.

Ugyanennek hatásosabb kiadása, amit már a jó öreg Lydiard kitalált anno Új-Zélandon. Fussunk dombra fel! Ekkor még határozottabb ellépés szükséges, még határozottabb a karmunka, térdet evidens, hogy emelni kell, szóval all in one!

 

Remek kényszerítő a lépcső is. Ha például hármasával futunk fel, akkor adott, hogy minden ellépésnek akkorának kell lennie, hogy el is érjük a következő fokot. Dinamikus erőfejlesztésnek sem utolsó, karmunkát szintén javítja.A lábujjas futás egy új trendje a barefoot futás. Ami mezitlábas futást jelent, avagy olyan cipők használatát, melyek csak épphogy védik a lábfejet, de nem emelik a sarkat. Ha ugyanis mezitlábon futunk, képtelenség szintén, hogy lerakjuk a sarkunkat. Nézzük meg triatlonban, amikor úszás után rohannak a versenyzők a depóba. Tökéletes mozgásokat látunk, pedig nyakig savasak. Ezt kellene cipőben is megvalósítani. A gond, hogy annyira elszoktunk ettől, hogy a mezitlábazásra pikk-pakk átállni nem javaslom, inkább csak edzés kiegészítésként. Egy light-osabb kiadása a dolognak a Newton cipő, ami a lábfejében található rugózó betétnek köszönhetően szintén a lábfejes landolásra kényszerít. Ebben már némi szoktatás után lehet akár versenyezni is.

 

Kedvencem, amikor a legszebben fut egy futó, a gazban futás. Na nem egy méteres parlagfű telepre gondolok, hanem inkább egy olyan mezőre, amit nem nyírtak egy ideje, és 30-40cm-re megnőtt a fű.

A lábat ilyenkor mindig ki kell emelni, különben kaszálod a füvet. Mivel nem látod a fűtől, hogy mennyire egyenetlen a talaj lent, ezért az óvatosság arra sarkal, hogy lábujjon fuss, hiszen akkor az apróbb egyenetlenségeket bokából meg lehet fogni.

 

Ugyanez a feeling a nagy hóban futás is, hasonló a mozgáskép, bár ott fontos a porhó, különben a kicsúszások miatt könnyen le lehet sérülni.

 

Ezeken felül, nagyjából az összes futóiskolai gyakorlat az aktív talajfogás elősegítését célozza úgy, hogy kábé tök mindegy mit, csak csinálj valamit a lábaddal két lépés között. Ekkor magasabbra szökkensz, a pattogás miatt pedig biztos a lábfejes érintkezés. Az alapgyakorlatokat mindenki ismeri iskolából, azokat is elő lehet venni időnként.

Hirdetés
Hirdetés