Menü

2012.01.13.     Hozzászólás 10

Fenntartható edzés

Sokszor tapasztalható sportágunkban az a mentalitás, mint amit a ...

Sokszor tapasztalható sportágunkban az a mentalitás, mint amit a fogyókúrázók alkalmaznak előszeretettel. Amikor a mérleg már látványosan többet mutat, egy valamirevaló túlsúlyos elkezd izomból fogyókúrázni. Letép magáról 2-3 kilót, hogy aztán akaratereje fogytával, avagy teste jelzéseinek engedelmeskedve felhagyjon az aszkéta üzemmóddal, és gyorsan visszakapjon 4-5kilót.

Ez a sportban úgy nyilvánul meg, hogy mondjuk egy amatőr kitalálja hirtelen vezérelt ötletből kifolyólag, hogy bizony ő Ironman lesz, vagy fél vasember, vagy bármilyen fémember. Szóval akkor ez a koma tőle merőben eltérő életritmust kezd el élni, szabadidejének 110%-át az edzések teszik ki, és véres –taknyos vicsorgással veri a levegőt Nagyatádon, Klagenfurtban, vagy bárhol a világon. No, jobbára ezek a fényes pillanatok egy finisher érem kiakasztásával végződnek a garázsban, és az úriembert évekre elvesztettük, mint triatlonost. Elmegy szuszogni pár évre, míg valamilyen újabb ötlet be nem ugrik. Megdönteni a 14órás egyéni legjobbját, megmászni a Mont Everestet, ilyesmi.

Ezek a fellángolások oly jellemzőek a magukat eliteknek hívók körében is. Főleg azoknál, akik a sport mellett kénytelenek valami mást is csinálni a megélhetés érdekében, avagy valamilyen komoly iskolát végeznek. Ideig-óráig megy az „egy seggel ülök meg két lovat” effektus, de aztán győznek az ingerek, és maguk alá gyűrik az embert. Depresszió, kiégés, hogy irgalmatlanul műveltnek látszódjak, burnout szindróma lesz a végállomás. A sportág szempontjából pedig ugyanaz, jó ideig viszlát az ilyen sportolónak.

Mi a megoldás?

Fenntartható módon kell edzeni!

Mit is jelentsen ez? Fel kell mérni, hogy mennyi stressz éri az illetőt csak úgy az élete miatt, aztán meg kell nézni, hogy a sportoló amúgy körülbelül menyi stresszt bír feldolgozni anélkül, hogy non-stop idegbeteg lenne, vagy csak szimplán a teljesítménye csökkenni kezdene, akár a suliban, akár melóhelyen, akár a sportban. Az edzés, a vizsgák, a tárgyalások, a gyereknevelés, mind-mind ugyanúgy stressz faktor számunkra. Ha ezek meghaladják a befogadó képességünket, akkor egy idő után borul a bili.

Ezt elkerülendő, adódik két opció: vagy annyit edzünk, amennyi még éppen belefér az életünkbe, vagy az edzések beépüléséhez leveszünk a többi ingerből. Mindenki döntse el, melyiket tudja megtenni. Ezért fontos élsportolóknál 17-18 évesen mérleget vonni, hogy sport vagy tanulás. Világszinten a kettő már nem megy. Büfé szakon főiskola, vagy egy lightos esti suli belefér, nappali Műegyetem, Közgáz, satöbbi bajosan. Vagy ez nem fog menni, vagy az.

Amatőréknél is egyszerű a tétel: meg kell találni a sportra szánható időmennyiséget, az ésszel elosztani, majd a célnak megfelelően a lehető legokosabban edzeni ebben a kevés időben. Ennek Amerikában lassan kezd kialakulni a kultúrája. Úgy hívják őket: Time-Crunched Triathletes.

Ők az időhiányos triatlonisták, nekik nem kisebb edzők készítenek ma már terveket, mint Mark Allen, vagy Armstrong edzője, Chris Carmichael. Az ideológia egyszerű. Nagyjából 10órás hetekbe belepréselik a kulcsedzéseket, a bármelyik számban is elkövetett tötymörgést, és az amatőrökre jellemző, az elitekkel szembeni legnagyobb különbséget jelentő kilométer hajhászást elfelejtik. Így meglehet, kevesebbet edz az illető, de amolyan kis profiként az a 10óra mind értékes. Így az amúgy is agyonterhelt üzletember nem kicsinálja magát egy életre egy év alatt, hanem életmódszerűen rákattan a triatlonra, minden évben tengernyi versenyen vesz részt családostul, támogatva a versenyrendezőket, a környék turizmusát, és nem utolsósorban megmarad a triatlon fogyasztójaként, akiknek emiatt érdemes újságot kiadni, kerót gyártani, satöbbi. Valahogy minden összefügg mindennel.

Egy szó, mit száz képességektől függetlenül a folyamatos fenntartható edzésre törekedjünk, és így hosszú ideig kedvünket leljük majd a mozgásban. Ez egy 100%-ban csak edzésre fókuszáló Brownlee-nál persze 30órás heteket jelent, míg egy magyar profinál is 20körül kellene legyen. És innen lefelé a 10órás hetekig bezárólag, mindenki a tűrőképességének megfelelő edzésmennyiséget táplálja be magának! Leginkább attól tartózkodjunk, hogy más edzéstervét egy az egyben lemásoljuk. Tapasztalatom szerint ez a legtöbb esetben nem annyira jön be.

Szponzorok

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Suma 2012.01.21.   14:45

    Suma

    A másik meg hogy milyen távra készülünk... Azért egy sprint táv és egy IM közt van némi különbség. (mondjuk egész más sport)

    válasz erre...

  • Suma 2012.01.21.   14:21

    Suma

    aki napi 8-10 órát dolgozik, és van család, ott valóban nem tudok elképzelni napi 1-1.5 óránál több edzést(átlagosan) mondjuk egy téli időszakban. Max. hétvégén tud többletmunkát végezni. A kerékpárt azért nem lehet letudni 30-40 perc alatt, úgyhogy az inkább 10+ a nyári időszakban. 5-6 óra valóban annak elég aki mögött van több éves sportmúlt, és nem voltak nagyobb kihagyások. Egy valamit érő kerékpáredzés min. 1.5-2 óra(ebből ugye illik kettőt, hármat/hét), és akkor hol a másik két szám? Vannak azért változók: sportmúlt, munkahelyi elfoglaltság. Tehát én azt mondom:abszolút egyénfüggő a terhelhetőség.

    válasz erre...

  • Rozsa Dori 2012.01.19.   13:15

    Rozsa Dori

    Jaj Csabikam En is olvastam a magazint, lehet hogy elobb kaptad meg mint mi ;-) Azert gyakran vannak valtozasok ez ember eleteben es az embernek kicsit le kell venni abbol a 10+ orabol, akar mondjuk egy szules (majd meglatod Csabikam!) vagy barmi mas ami kozbejon (munka, utazas, konferencia, koltozes, nyaralas a csaladdal, betegseg stb) es csak heti 5-6 ora jon ossze. De az is lehet hogy az ember lelkesedese elmarad egy kicsit par honapra, hetre akar evre.. es aztan belevag megint kicsit "amator szinten", szerintem ezzel nincs gond ezert hivnak minket amatoroknek ;-) Inkabb azt tartom nagyobb hibanak ha valaki komolyan csinalja evekig es sok ev kihagyas utan ujra odaall edzetlenul plusz kilokkal es megprobal ugyanolyan szinten es mennyisegben edzeni mint elotte.... azt hogy az ember csinalja, kihagy, csinalja megint, stb benne van a pakliban

    válasz erre...

  • csecsaba 2012.01.19.   10:21

    csecsaba

    Azért örülök, hogy adok újabb témát amit betűbe szedhetsz! Ja, és a női ikonokkal is el vagy maradva.

    válasz erre...

  • AdamH 2012.01.17.   20:59

    AdamH

    A Velopress kiadónak van sok kiadványa az amatőröknek, itt van például a heti 8 órás programcsomag amit Carmichel-ék készítettek, http://velopress.competitor.com/triathlon.php?id=305, meg az 1 órás edzések ezt meg Scott Molináék http://velopress.competitor.com/triathlon.php?id=298 Mindazonáltal szerintem érdemes lenne foglalkozni vele a klubbon belül, úgy tűnik most végre szerveződik az amatőr szekció és lelkes edzőink is vannak ugye.:) (Az edzéséletkor témáról szívesen olvasnék)

    válasz erre...

  • kuttor.csaba 2012.01.17.   12:19

    kuttor.csaba

    Ja igen, és Csecsaba sírását senki se vegye be. Az edzéséletkor fontosságáról majd egyszer írok, itt komoly muníciókat látok nála. A Hóbi se írjon, hogy ő se tud 10órát edzeni! :) És az összes 25éve mozgó atomember fejezze be a sírást! :)

    válasz erre...

  • kuttor.csaba 2012.01.17.   12:17

    kuttor.csaba

    Na, köszönöm a megerősítést. Érdekes, hogy mikor ezt megírtam, másnap jött meg a Triathlete-em, és benne gyakorlatilag majd ugyanez a téma. A legújabban van egy hosszabb cikk ami azt taglalja, hogy miért is a legjobbak a legjobbak. Legszívesebben beszkennelném, és feltenném valahova, bár félek tőle, hogy az plágium lenne :) Aki tudja olvassa el! Világszinten ugyanazok a problémák, mint az amatőröknél, csak ott még inkább a gyengeségre kell fókuszálni, és még kevesebb hibázás fér bele, gyakorlatilag kamu edzésnek helye nincs. 10 órás hétből szerintem is sok minden kijön, egy amatőrnél ebből már élmezőnyt lehet kihozni.

    válasz erre...

  • AdamH 2012.01.17.   10:32

    AdamH

    10 órába tényleg nagyon jó kis programot... akartam írmi.:)

    válasz erre...

  • AdamH 2012.01.17.   10:30

    AdamH

    A 10 óra/hét egy mágikus szám, nagyjából erre írják a neves coachok is a terveket a lelkes time crunched triathleteknek. Hosszú évek alatt nekem is az a tapasztalatom alakult ki, hogy kb. ez az az időtartam ami kisebb zökkenőkkel beilleszthető a civil életbe, anélkül, hogy ne aludjon el az ember az esztergagép mellett. Persze az amatőr azért (is) amatőr mert nehezen hagyja maga mögött azt a belékódolt örökséget, hogy az első kisebb sikereken felbuzdulva gyorsan növelje a tétet, ami leginkább többletkilométert és időráfordítást jelent. Ez aztán rövid úton sérüléshez, kiégéshez vezet ahogy Csabi írja. Mindannyian átéltük már ezt legalább egyszer. Ráadásul tipikus hiba az amatőröknél, hogy konkrét edzésterv és edzői felügyelet hiányában a versenyző azt gyakorolja növekvő óraszámban ami amúgy is viszonylag jól megy neki. Az intenzitás tekintetében szintén mindennapos hiba, hogy minden edzés gyakorlatilag azonos tartományban zajlik, azaz mindig annyit megy a versenyző amennyit bír, nincs sem igazán lassú, sem igazán gyors munka. A technika elkapkodva, a savas résztáv fáj azt kihagyjuk. 10 órába tényleg nagyon kis programot lehet felépíteni, és ez eredményes ha betartják, ez gyakorlatilag egy IM-hez is elég, persze nyáron ki kell egészíteni néhány 5-6 órás bringával. Csecsaba példáját ne vegyétek alapul, ennyi edzésből nem sok embert ismerek aki így tud menni, persze nem vagyunk egyformán tehetségesek.:)

    válasz erre...

  • csecsaba 2012.01.16.   15:16

    csecsaba

    Szia! 10 órányi edzés/hét = álom, a 2010-es VB-re se tudtam nyárra felvinni 6 fölé, pedig majd kétszer annyit edzettem, mint most :-) Volt egy mester edzőm (ill. több is), de Sárfalvi Bélabát itt is sokan ismerik. Mindig azt mondta: \A tudatos pihenés többet ér, mint az értelmetlen munka!\ Egyébként, teljesen egyet értek, lassabb, óvatosabb kezdéssel nagyságrenndel több edzés- és versenyélményt lehet elérni. A sport karrier meg szinttől függetlenül kb 10 évnél kezdődik egy sportágban, addig csak önreklám.

    válasz erre...